Pásztor Erzsi nem panaszkodhat: 88 éves lesz, és még aktív életet él. „Nem mutatom ki, de gyakran pokoli fájdalom gyötör. Ízületi gyulladásom van, rendszeresen járok injekcióra, így tudok csak létezni és színpadra menni. Nagyon szeretek játszani. Alig várom, hogy jöjjön az este, és elinduljak a színházba. A Fergeteges látogatás és A medve még mindig nem játék című darabokban vagyok látható a Turay Ida Színházban. A Játékszínben pedig a Nyolc nő előadásban.”
A színésznő lánya, Henriette néhány hónapja Olaszországból végleg hazaköltözött, hogy közelebb lehessen az édesanyjához. Jelenleg Szigetváron dolgozik egy vállalatnál és ott is él. A színésznő mégsem szeretne hozzá költözni.
Anya és lánya mindig számíthat egymás segítségére, erős kötelék van köztük. „Az alkohol tette tönkre a második házasságomat. A férjem sajnos nagyon sokat ivott. Heni apjától 21 év után váltam el. Évtizedek óta egyedül élek, de nem vagyok magányos – árulja el Pásztor Erzsi. – A lányommal telefonon mindennap beszélünk, és kéthavonta találkozunk. Ünnepekkor én szoktam leutazni vonattal, máskor ő látogat meg. Mindenféle földi jót hoz nekem az éléskamrájából: befőttet, lekvárt, lecsót. Zöldség, gyümölcs megterem a kertjében, szinte nem is kell ezeket vásárolnom. Henikémnek a kézügyessége is nagyon jó. Amikor legutóbb nálam járt, kifestette a konyhámat, és a régi koloniál szekrénysoromat is darabokra szedte, helyette pedig az előszobában gardróbszekrény lett. Most van egy gyönyörű tágas nappalim, nem foglalja a helyet az a behemót bútor. Ha táncolni van kedvem, azt is megtehetem” – meséli nevetve. A kitűnő kapcsolat ellenére nincs szó arról, hogy a Kossuth-díjas művésznő a lányához költözzön vidékre.
„Nem akarok Heni terhére lenni. Mégis mit tudnék én egy kicsi faluban csinálni, miközben a lányom egész nap dolgozik? Unatkozó öregasszony lennék, és szerintem gyorsan leépülnék, hiszen nem tornáztatnám az agyamat, a memóriámat. Amikor színpadon vagyok, értelme van az életemnek. A munka nekem nagyon fontos. Úgy döntöttem, hogy a saját lakásomban maradok, és amíg a Jóisten megengedi, szórakoztatom a közönséget.”
Fotó: Sándor Berill, Szabolcs László
Smink és haj: Szabó Lilla • stylist: Bendes Bianka • Ruha: Van Graaf
