Miért nem kértél előbb segítséget? Miért voltál olyan szemérmes? Ez jutott eszembe, amikor Tompos Kátya halálhírét bejelentették. A színésznő évek óta küzdött a leukémia egy ritka fajtájával, de nem akarta, hogy a közönség tudomást szerezzen róla, betegségével nem kívánta terhelni az embereket. A törékeny Kátya naiv módon azt hitte, egyedül is képes megvívni a harcot az alattomos kórral. Az utóbbi években többször beszéltünk. Azt mesélte, nagyon gyenge, sokat pihen, de megpróbál megerősödni. A különböző műtétek, orvosi kezelések ideig-óráig hatásosnak is bizonyultak. Szabadidejében szépirodalmat olvasott, zenét hallgatott, dokumentumfilmeket nézett történelmi korszakokról, vagy éppen arról, hogyan élnek más országokban az emberek. Egy korábbi indiai utazás nagy hatással volt rá.
„Visszavágyom Új-Delhibe és Kalkuttába, mert ott olyan élmények értek, ami által több lettem. Felkavaró volt látni a szegénységet, az utcán élő gyerekeket, akiknek esélyük sincs egy jobb életre. Ezt látva átértékelődött bennem sok minden, gyakran álmodom Indiával. Ez az ország többek között megtanított arra, hogy elhiggyem, a dolgoknak jelentőségük, céljuk van, nem véletlenül történik velünk, ami történik” – mondta a Meglepetésnek. Miközben India után vágyakozott, a lelki békéjét is igyekezett egyensúlyban tartani, de egyre nehezebben ment számára.
„Néha kétségbeesetten szemlélem, ami mostanában történik a földön, de számomra a világ mindig is kaotikus volt… Alattomos módon kúszott belém az érzelmi kiüresedés” – nyilatkozta korábban az érzékeny lelkű művésznő. Kátya a magánéletét óvta a nyilvánosságtól, de tudjuk, hogy párja és orosz származású édesanyja, Valentina jelentették számára az érzelmi biztonságot.
„Hatéves voltam, amikor édesapám meghalt, és anyukámmal ott maradtunk ketten egymásnak. Mivel egyetlen, későn született gyermeke vagyok, számára minden velem kapcsolatos dolog óriási élmény. A pályám során kapott díjaimat is neki adtam, ő őrizgeti a vitrines szekrényében.”
Anya és lánya egy korábbi címlapunkon is együtt szerepeltek. Akkor még nem lehetett sejteni a közelgő tragédiát, de a legutóbbi beszélgetésünkön – amikor már nagyon beteg volt – mondott szavai most nyertek igazán értelmet. Kátya ekkor talán már érezte, hogy élete utolsó állomásához közeledik.
„Nem remélek, inkább kívánok. Békességet, megértést, a boldog pillanatok teljes lélekkel való megélését, hiszen az egyre több halálesetet látva egyre inkább tapasztalható, hogy az élet mennyire törékeny.”
Gyászolják a művészek
A sztárvilágot is megrendítette a színésznő korai halála. Pályatársai elismerően emlékeztek meg róla.
Básti Juli: „Igazi angyalka volt, akit mindenki szeretett. Visszahúzódó, de egyben huncut, jókedvű és humoros lány volt, igazi zseni. Soha nem fogjuk elfelejteni.”
Alföldi Róbert: „Hullámokban tör rám a fájdalom. Hullámokban tör rám a sírás…nem értem én ezt a világot… itt valami nem stimmel… nézek ki az ablakon. Ömlik az eső. Az angyalok nem sírnak. Zokognak.”
Falusi Mariann: „Csodálatos művész volt, nagyon szerettem, és volt alkalmam közelről látni azt az erőt, ami Kátyában volt. Két évig játszottunk együtt a Chicago című musicalben. Megrendítő látni, hogy egy ilyen tehetséges és erős művész, mint Kátya egyszer csak elmegy. Nagyon lesújtott a halálhíre.”
Keresztes Ildikó: „Drága Kátya, már nélküled megy tovább a Magányos csónak… Ülök a reptéren, és csak nézek magam elé, hogy ez biztos csak egy rossz álom… Ilyenkor »jó esetben« rájövünk, hogy milyen könnyen itt tud lenni a vég, és mégis egyre gonoszabb és könyörtelenebb ez a világ… De miért??? Annyira törékeny a lét…”
Fotó: Rozmanitz Gábor
