Címlapsztori Sztárok

Tompos Kátya édesanyja, Valentina: „Próbáltam Kátyának mindent megadni”

Tompos Kátya orosz származású édesanyja, Valentina közlékeny és nyitott személyiség, és mint kiderült, rendkívül jó érzékkel terelgette a lányát a színpad felé. Ami a mamának nem sikerült, az nagyon bejött Kátyának.

Lehetetlenül fiatalon, mindössze 41 éves korában pénteken hunyt el Tompos Kátya. A meseszép és sugárzóan tehetséges színésznő egy ritka daganatos megbetegedésben szenvedett. Sokáig próbálta titkolni az állapotát, két éve pedig teljesen visszavonult. Ez idő alatt azt sem lehetett tudni, hogy miért döntött így, egészen a legutóbbi időkig ugyanis nem beszélt az állapotáról. Itthon minden lehetséges kezelést végig járt, végül egy költséges külföldi gyógymódban találta meg a gyógyulás lehetőségét. Barátai, kollégái gyűjtést szerveztek, ám egy nappal az után, hogy összegyűlt a szükséges összeg, Kátya elhunyt.

Tragikus sorsa felől nézve egészen új értelmet nyer az az interjú, amit még 2018 februárjában készített a Meglepetés magazin a színésznővel és édesanyjával, Valentinával. A két gyönyörű nő közösen mesélt a színésznő gyerekkoráról, pályaválasztásáról, Kátya pedig arról, milyen szerető közegben nőtt fel.

Tompos Kátya és Valentyina

Csak a színpadon szeretett szerepelni

Tompos Kátya elárulta, a találkozásunk előtti napon az édesanyja nagyon nyugtalan volt. Valentina még sosem szerepelt magyar újságban, és új volt neki ez a szituáció. A színésznőtől azt is megtudtuk, hogy az anyukáját nem kell félteni, mert szeret mesélni, és vitathatatlanul ő most a család mátriárkája.

„Nagyon különbözőek vagyunk. Anyukám szereplős a magánéletben, én a hétköznapokban inkább elbújok és köddé válok, a színpadon élem ki magam” – vallottaa Kátya, az édesanyja pedig gyorsan megjegyezte: „Tűz és víz, szokták mondani ránk.”

„Csodabogárnak tartottak”

A Moszkvában született Valentina aranyos orosz akcentussal beszélte a magyar nyelvet. „Idén már 38. éve élek Budapesten. A magyar férjem, vagyis Kátya édesapja révén kerültem ide. A férjem az egykori Szovjetunióban tanult. Később Moszkvában volt kiküldetésben, ott ismerkedtünk meg és házasodtunk össze, amikor pedig lejárt a férjem szerződése, Budapestre költöztünk. Kátya már itt született, de nekem fontos volt, hogy a lányom oroszul is megtanuljon, ezért otthon mi mindig oroszul beszélgetünk. Meg akartam őrizni az identitásomat, Kátya pedig szereti használni ezt a szép nyelvet.”

„Gyerekkoromban csodabogárnak éreztem magam, és a környezetem is annak tartott, mivel a magyart és az oroszt anyanyelvi szinten beszéltem, gyakran előfordult, hogy valamit magyarul kérdeztek tőlem, én pedig oroszul válaszoltam, és megdöbbentem rajta, hogy nem értenek meg. Nekem fel sem tűnt, hogy oroszul válaszolok, hiszen mindkét nyelvet folyékonyan beszéltem…” – mesélte Kátya. A színésznő azt mondta, nagyon sokat köszönhetett az édesanyjának, mert kiváló érzékkel terelgette őt a művészi pálya felé.

Púpos öregasszonyként egy farsangon

„Anyukám kiskoromtól sokat mesélt nekem, megszerettette velem a szépirodalmat, a filmeket és az orosz népdalokat.”

Neki köszönhette Kátya, hogy 17 éves korában eljutott Földessy Margit színitanodájába.

„Fiatalkoromban érdekelt a színészet, amatőr előadásokban szerepeltem, csak hihetetlen lámpaláz gyötört, és nem volt elég önbizalmam, amikor kiálltam a színpadra, így jobbnak láttam nem erőltetni a művészi pályát – vette át a szót az édesanya. – Amikor megszületett Kátya, próbáltam megmutatni neki azt az utat, ami engem érdekelt. A lányom visszahúzódó, csendes, de érdeklődő volt. Bár a saját orosz családom távol élt tőlem, Kátyában megtaláltam mindazt, amiért érdemes volt itt maradnom. Az egész életem arról szólt, hogy a lányomnak jó legyen. Próbáltam neki mindent megadni, hogy ne érezze, csonka családban nő fel. Mi egymásból merítettünk erőt, hiszen Kátya 6 éves volt, amikor az apukája meghalt, és a lányommal ott maradtunk ketten, egymásnak” – mondta Valentina, aki úgy hitte, a lánya nem véletlenül lett az, aki.

„Nem elkallódott ember”

Valentina nem volt elfogult a lányával, kritikusan figyelte annak döntéseit, és elmondta, ha valamit ő másként csinálna.

Az édesapja halála után édesanyja egyedül nevelte fel

„Arra már rájöttem, óvatosan kell Kátya tudtára adnom az észrevételeimet, mert elég érzékeny lelkű. Irányítgatni, terelgetni lehet, de csak nagyon finoman” – árulta el Valentina. Kátya azt mondta, szerető és óvó környezetben nőtt fel, de azért nem minden gyerek bírná azt az intenzív „kiképzést”, amit az édesanyjától kapott. Mindkettőjüknek könnyebb volt az interjú készültekor, hogy már jó ideje külön éltek.

„Jót tesz a kapcsolatuknak, hogy nem lakunk együtt. Amikor hosszabb ideig össze vagyunk zárva, pillanatok alatt összeveszünk, ami az eltérő alaptermészetünkből adódik. Szerencsére békülni is nagyon gyorsan tudunk, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy mi csak egymásra támaszkodhatunk. Értékelem anyukámban, hogy férj nélkül is megállta a helyét, pedig nem volt könnyű neki távol a hazájától. Hihetetlen erős és karizmatikus nő. És nagyon hamar felismerte a képességeimet: a muzikalitást, hogy olykor szerettem előadni valamit. Kisgyerek voltam, amikor a farsangi bálon minden lány királynőnek és angyalkának öltözött, de az én anyukám egy púpos- öregasszony-jelmezt adott rám, és elmaszkírozta az arcomat. Azt hiszem, ronda voltam, mint a bűn, de óriási sikerem volt, mert senki sem ismert meg.”

Keveseket fogadott a bizalmába

A hatvanas éveiben járó édesanya azt mesélte, nem lenne rossz nagymamának lenni, de Kátyára bízza, mikor érzi ő úgy, hogy eljött a gyerekvállalás ideje. Mint tudjuk, ez sajnos sosem következett be…

Apukájával és anyukájával 1986-ban

„Én is viszonylag későn szültem, 33 évesen. Tudom, nagyon nehéz egy művészembernek eldönteni, mikor a legjobb kimaradni a színházi és a filmes körforgásból. Hagyom, hogy a dolgok maguktól alakuljanak, különben is azt gondolom, ezek a kérdések fönt dőlnek el” – mutatott az égre Valentina. Kátya helyeselt, miközben újságírónk úgy érezte, átlengi valamiféle megfoghatatlan titokzatosság. Egy fal, ami mögé nem lehet belesni. Amikor elmondta az érzéseit, az édesanya csak bólogatott.

„Igen, Kátya mindig olyan volt, mint akit egy szemmel nem látható fal vesz körül. Alkatában, magasságában és belső tulajdonságaiban az apukájára hasonlít. Mi moszkvaiak nyitottak és beszédesek vagyunk, ő inkább olyan, mint egy hűsítő tó. Mély érzésű, és akárkinek nem adja ki magát. Ami azt illeti, nem bánom, hogy ilyen lett. Amikor ránézek, mindig az édesapja jut róla az eszembe. Az a férfi, akivel Magyarországra jöttem, és aki megváltoztatta az életem.”

Fotó: Schumy Csaba, Kleb Attila, privát, Wlcsek András

smink: Balázs Jelena, haj: Borsi Balázs, stylist: Sotera Norvilaite Ruha: Rinascimento Andrássy út 7., Celeni (www.celeni.hu), H&M

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete