Zsurzs Kati unokáit meglepi, hogy mekkora sztár: „Nagyi, tőled kérnek autogramot?”

Színházban játszik, A mi kis falunk sorozatban forgat, tanít és szinkronizál, de legfontosabb elfoglaltsága az unokái. Nagyobbik lányának, Júliá­nak négy gyermeke van, Fanninak pedig kettő.

„Nagy a szórás, unokáim a négyévestől a tizenötig minden korosztályból képviseltetik magukat. Marci, Samu, Benedek és Áron mellett a két királylánynak, Pankának és Jankának nagyon jó dolga van. Látom a fiúkon, mennyire szeretik és védelmezik a húgaikat, ami nekem óriási öröm” – meséli büszkén a színésznő.

A vejei igazi tyúkapók

Kisebbik lánya Hollandiában él, csak nyáron szoktak többet találkozni.

„Fanni éppen most jön haza, egy barátnőjével már a második gyerekkönyvüket adják ki, így végre most együtt vagyunk. Furcsa dolog a távolság, de az nagyban megkönnyíti, hogy tudom, jó helyen vannak. Az unokám, Áron gyönyörűen beszél magyarul, a könyveket mázsaszámra szállítjuk ki neki, és Fanni férjével is mázlim van. Mindkét vejem igazi tyúkapó típus, mindenben részt vesznek, ami hatalmas biztonságot jelent a lányaimnak és az unokáimnak. Megnyugtató, mennyire egyetértve nevelik a gyerekeket” – mondja Kati, aki gyakran vigyáz az unokáira.

„A szülők által felépített szabályokat betartom, néha persze rágják a fülemet az unokák. Tudják, hogy engem ki lehet játszani, de elmondják, ha vaj van a fülük mögött. Nem lehetek az a nagyon kényeztetős nagymama: a fiúk lebontják a házat, és Pankát sem kell félteni, keményen osztja a bátyjait, néha őt kell visszafogni. Eleven gyerekek, de néha azért vannak békés pillanatok, amikor egyszerre esznek, és csönd van, nagyon jóleső tíz másodperc” – meséli nevetve Kati.

„Amennyi belefér”

A gyereknevelésbe nem szól bele, inkább segít, amiben kell. „Nagyszülőként az ember a puszta létével, értékítéletével terelgeti a gyerekeket. Inkább megfigyelő vagyok, izgalmasnak tartom, ahogy megnyílnak, és jönnek elő a képességek. Az a dolgom, hogy a megmutatkozott adottságokban segítsem őket. Azt szoktam mondani, hogy próbáljanak ki mindent, amihez kedvet éreznek. Panka sorolta, jövőre mennyi dolgot szeretne csinálni: rajzolni, művészi tornázni, balettozni. Nem tudja, hogy a zongorát vagy a fuvolát válassza-e, mire én csak azt mondtam: édesem, amennyi belefér, hiszen úgyis csak az marad meg, ami igazán érdekli. A legjobban egyébként ő hasonlít rám, teljes erőbedobással habzsolja az életet, és megvan benne a művészi véna. A többieknél inkább a foci viszi a pálmát, de még előttük áll az élet. A gyerekek abból táplálkoznak, amiket maguk körül látnak, lehet terelgetni őket, de befolyásolni nem. Marcinál sem lehetett tudni, hogy érdekli a zene, egyszer csak közölte a sok matekverseny után, hogy zongorázni szeretne” – árulja el Kati, akinek annak idején nagy segítsége volt az édesanyja, Zsurzs Éva filmrendező.

„A gyereknevelés nagy felelősség, csak egyszer lehet elrontani, utána nehéz visszakanalazni. Számomra a többgenerációs együttélés sok tapasztalatot adott. Nálunk nagyon dúltak az indulatok, és a gyereknek is meg kellett tanulniuk alkalmazkodni, ugyanakkor róluk szólt az élet: bármelyik szobába nyitottak be a lányaim, mindenhol találtak valakit, aki foglalkozott velük. Összetartó család volt a miénk, és most is az.”

A bizalom a legfontosabb

A színésznő szerint jelenleg még nagyobb felelősség hárul a szülőkre. „Rengeteg hatás éri a mai gyerekeket, minden sokkal gyorsabb. Azt látom, hogy megerőszakolunk folyamatokat, amelyeknek nem jött el az ideje. Mindenről előbb tudnak a fiatalok, ezáltal kíváncsiak. Olyan dolgokat próbálnak ki, amelyekre még érzelmileg semmilyen szinten nem érettek, és ez csalódáshoz vezethet. A nagyobb unokáknak matuzsálemként mesélek arról, milyen volt régen járni valakivel, megfogni a kezét, majd megcsókolni, mindennek megvolt a folyamata, a maga ideje, most pedig durr bele mindenbe. Viszont azt is gondolom, hogy tiltással nem érünk el semmit, sőt csak rontunk a helyzeten. Már a lányaim megszületésénél is arra törekedtem, hogy olyan kapcsolatot alakítsak ki velük, hogy érezzék, bármit elmondhatnak nekem. Ha nincs megalapozva a bizalom és a szülő-gyerek viszony, akkor fújhatjuk, amikor komoly problémák vannak. Egy jó kapcsolat a gyerekünkkel mindennél többet ér. Néha persze nehéz szülőként higgadtnak és türelmesnek maradni, de hosszú távon csakis így működhet jól.”

A színésznőt nemrégiben Gobbi Hilda-díjjal jutalmazták, ami több szempontból is örömteli esemény volt számára. „A díjátadó előtt a Nyolc nő című előadást játszottuk, és három unokám is eljött megnézni. Látszott a szemükön a teljes elképedés, most értették meg, mit jelent, amikor azt mondom, megyek dolgozni. A nagymamájuk, aki süti a bundáskenyeret, színpadon áll. Nagy rácsodálkozás volt. Mint amikor Benedek egyik osztálytársa autogramot kért tőlem, meg is kérdezte az unokám: nagyi, tőled kérnek aláírást? Számomra ezek a nagy dolgok, de persze az is boldogság, hogy a szakma elismeri a munkámat.”

Fotó: Dfp, Olajos Piroska, Rtl