Címlapsztori Sztár

Két évig minden nap a halállal foglalkozott Komár László: „Számot vetettem magammal, a sorssal”

Jó kedélyű, derűs ember hírében állt Komár László, aki nem vetette meg az élet örömeit. Utolsó, nekünk adott interjújában mégis zavarba ejtett bennünket.

Amikor a Meglepetés munkatársát legutóbb az otthonában fogadta 2010-ben, az énekes ugyan utalt rá, hogy félelmek gyötrik, de szavai csak most, utólag olvasva kaptak igazán értelmet:

„Életem utolsó harmadához érkeztem. Gondolatban számot vetettem magammal, a sorssal… Számolgatom, hogy mennyi időm lehet még itt a Földön, de már nagyon feszes a zsinór. Valószínűleg nem fér bele annyi, amennyit szeretnék…” – nyilatkozta Komár László két éve lapunknak.

Akkor egyszerűen nem tudtuk hová tenni ezeket a zavarba ejtő mondatokat, hiszen az interjú alatt éppolyan vidámnak látszott, a fotózáson pedig ugyanolyan csibészes mosollyal állt a kamera elé, ahogyan tőle mindig megszoktuk. Nem is sejtettük, hogy milyen hihetetlenül nehéz terhet cipel magával, micsoda küzdelmei vannak, de mivel ragaszkodott hozzá, hogy ezek a mondatok benne legyenek a cikkben, hát úgy jelentek meg, ahogy ő szerette volna.

Most már azt is tudjuk, hogy titokban bizakodott, hitt még a csodában, hiszen ugyanebben az interjúban egyetlen kislányáról, Karolináról is hosszan mesélt. Ott jártunkkor a csöppség éppen az óvodából jött haza, és amikor Laci a kislányára nézett, elérzékenyülve a következőket mesélte nekünk:

Minden porcikámmal vágytam erre a gyerekre. Iszonyú boldogsággal tölt el Karolina, az édesanyám lelkét látom benne. Nagyon szeretném végignézni, ahogy felnő, ahogy kinyílik, mint egy virág. Remélem, van elég időm, hogy felneveljem a lányomat. Megbeszéltem én ezt a jóistennel, hisz nekem még feladatom van. Arra kértem, segítsen: úgy volna igazi, ha hagyná befejezni, amit elkezdtem…”

Sajnos ez az álma már nem válhatott valóra. Harcát a gyilkos betegséggel 67 éves korában végül elveszítette. Otthonában, felesége karjai közt hunyt el, nem akart elbúcsúzni a közönségétől, de csak azért, mert nem szerette volna, hogy sajnálják. Imádott élni, de jó ideje készült az elmúlásra, tudta, hogy hamarosan bekövetkezik, még ha nem is beszélt róla.
Hisszük, hogy mindenki úgy őrzi meg őt emlékeiben, ahogy Laci szerette volna: örökre vidám srácként, hiszen ő volt az, aki szenvedélyesen imádta a rock and rollt, a laza életet, és mindig kapható volt egy jó poénra. Akkor lenne elégedett, ha a vagány, józsefvárosi csibészre emlékeznénk, amikor a dalait hallgatjuk.

Fotó: tv2