Bencze Ilona ugyanabban a helyzetben van, mint sok százezer édesanya és nagymama, akinek a gyermeke külföldre költözött, és évente csupán néhány alkalma adódik a személyes találkozásra.
„Karácsonyra jönnek haza a lányomék. Gabi a görög fővárosban, Athénban él a férjével és a 8 éves kisfiukkal, Alexszel. Év közben többször is meglátogatnak, de a december végét mindig úgy alakítjuk, hogy együtt legyünk” – mondja a művésznő, aki már az ünnepi menü hozzávalóit is megvásárolta.
„Húsleves, székelykáposzta és sült kacsa szokott nálunk lenni. Az unokám imádja a paradicsomlevest betűtésztával, ezért a két ünnep között azt is főzök, és tejfölös csirkepörköltet uborkasalátával. A tejfölt Görögországban nem használják, ezért Alexnek ez kuriózum. A vejem séf, ő nagyon jól főz, egy kicsit fel is van adva nekem a lecke, de szerencsére még minden étel ízlett neki, amit elé tettem” – teszi hozzá nevetve Ilona.
Éjszaka díszítik a karácsonyfát
A színésznő családja Ilona házában tölti az ünnepeket.
„Mindegyikünknek ez a legkényelmesebb. Nekem azért is, mert ilyenkor Alex velem alszik a hálószobámban, ehhez ragaszkodik, és én imádom, amikor hozzám bújik. Számomra az a legszebb ajándék, amikor az unokámat átölelhetem” – árulja el a művésznő. A 8 éves Alex még hisz a Jézuskában, így a kislegény szülei késő este díszítik fel a fenyőt, amikor ő már alszik.
„Az unokám számára mindig meglepetés a karácsonyfa. Amikor reggel kijön a nappaliba, Alexszel együtt mi is elcsodálkozunk azon, hogy az éjszaka folyamán nálunk járt a Jézuska. Olyan jó látni, hogy a gyerekek hisznek még a mesékben.” Ilonáéknál évek óta műfenyő van. Jó döntésnek tartja, hogy váltott.
„Sokáig igazi fenyőt díszítettünk fel, de később úgy éreztük, hogy ezért a két hétért nem szabad kivágni egy nagy fát. A műfa is nagyon szép, ráadásul óvjuk vele a környezetünket, hiszen hosszú évekig használhatjuk.”
Könyvekkel szerez örömet
Az ünnep egyik sarkalatos pontja az ajándékozás. Mivel lepjük meg a szeretteinket és a gyerekeket?
„Mostanában divatos élményt ajándékozni, de sajnos mi tavaly karácsonykor megjártuk. Igazán sokat költöttem különböző múzeumi belépőkre, kulturális előadásokra, cirkusz- és koncertjegyekre, de aztán lebetegedtünk, és nem tudtunk elmenni egyik rendezvényre sem, ráadásul a jegyeket nem váltották vissza, kárba vesztek. Az esetből tanulva arra kért a lányom, hogy idén magyar nyelvű könyveket vásároljak az unokámnak. Alex nagyon szeret olvasni, csak meg kell tudnom, hogy az ő korosztálya milyen témájú könyvekre nyitott, mi köti le a figyelmét. Nagy szerencsém van az unokámmal: érdeklődő és jó tanuló.”
Ilona és kis unokája már korábban megvették az Alex szüleinek szánt ajándékokat, így erre már nincs gondjuk.
„Amikor legutóbb itthon voltak, Alexszel megnéztük, hogy hány forint van a perselyében, és abból vásároltunk a lányomnak és vejemnek ajándékokat. Nagyon boldog, hogy örömet szerezhet a szüleinek, alig várja, hogy odaadja nekik. Alexet arra tanítjuk, hogy adni legalább olyan jó, mint kapni. A szüleinek szánt ajándékok becsomagolását is együtt csináljuk majd karácsony előtt, csak ír még mellé egy kedves kis levelet” – árulja el Ilona.
Háznál készítették a szaloncukrot
A színésznő az ünnepek alatt is dolgozik, két darabban játszik. A Mary Poppinsban a Madách Színházban, és a Forgószínpad előadásban a Turay Ida Színházban.
„A Mary Poppins gyerekeknek is szóló musical. Az unokám már látta, de szerintem idén is elkísér majd az egyik előadásomra.”
A régi karácsonyok is szóba kerülnek: a mai fiatalok talán már nem is tudják, hogy milyen volt a téli ünnep az 50-es években.
„Egy Somogy vármegyei faluban nőttem fel, öten voltunk testvérek. Édesapám a vasútnál dolgozott, édesanyám háztartásbeliként az otthonunk melegéről gondoskodott. Karácsonyi ajándék szóba sem jöhetett, nem is tudtuk, hogy mi az. Örültünk annak, hogy édesanyánk finomakat főzött és csodálatos süteményeket sütött. A konzumszaloncukrot is háznál készítettük, a díszpapírt pedig évekig használtuk, nem dobtuk ki, miután megettük az édességet, hanem eltettük a következő karácsonyra. A fenyőt az úgynevezett vendégszobában állítottuk fel, ahol nem gyújtottuk be a kályhát, így a hideg miatt gyakran húsvétig megmaradt a fa.
A szaloncukor is ki volt osztva igazságosan, eszünkbe sem jutott titokban leeszegetni a karácsonyfáról. Ezt a szokásunkat évtizedekig megőriztük.
A mai napig emlékszem, már főiskolás voltam, és Budapesten laktam, amikor a szüleim postán elküldtek nekem egy kis csomagot, amiben a rám eső szaloncukoradag volt, és a testvéreim is megkapták a saját részüket” – idézi fel a számára kedves történetet Ilona.
A színésznő szülei már nem élnek, de igyekszik olyan emlékezetessé tenni az ünnepeket, hogy egy napon az unokája, Alex is jó szívvel gondoljon vissza a gyermekkorára és a nagymamájával közös karácsonyokra.
Fotó: Schumy Csaba, Adobestock, privát
