Túlzás nélkül állíthatjuk: a kontinens egyik legjelesebb revütáncosnője volt. Párját ritkító táncművész, aki bécsi férje révén hercegné lett. Jellembeli minőségén azonban ez sem változtatott. Megmaradt annak az egyszerű embernek, akinek született, de méltóságát, eleganciáját, nőiességének ezernyi színét egy percre sem adta fel. Medveczky Ilona a Story magazinnak mesélt, hogy él most.
„Fontossági sorrendbe raktam a tennivalóimat, a házbeli és a ház körüli feladataimat. Reggeltől estig teszek-veszek.
Amint kinyitom a szemem, hálát adok a Teremtőnek, hogy felébredtem, és bár fáj a lábam, ki tudok kelni az ágyból.
Mindennap agykontrollt gyakorlok, ami sokat segít, de még a sejtjeimnek is megköszönöm, hogy szolgálják a testemet.”
Mindig intenzíven élt. Megtervezte a házát, fúrt, faragott, tapétázott, rendezkedett, naphosszat dolgozott. Mára lassult a tempó, de így sem áll meg estig.
Ezt olvastad már?
„Igyekszem a napi teendőimet makulátlanul elvégezni. Igen, van egy Mária Terézia korabeli tükröm, európai ritkaság. Nem állok meg előtte, nem nézegetem magam benne. Már nem az a fontos, hogyan nézek ki, hanem hogy lelkileg rendben legyek. Nem a legszebb ruháimban cirkálok a kertben. Könnyű kis nyári cuccokban, ’itthonkákban’ végzem a dolgomat. A lépteimre kell nagyon vigyáznom, mert a fejemen kívül mindenemet összetörtem már az évek során.”
Sosem unatkozik
Segítséget mégsem kért soha senkitől, és erre nagyon büszke. Ezt a luxust ma sem engedné meg magának. „Két szó hiányzik a szótáramból. A kérni és az unatkozni. Nem kérek, és nem unatkozom.” Így volt ez akkor is, amikor még táncolt, utazott, külföldi fellépésekre járt. „Itthon napi öt előadásom is volt öt különböző helyen. Hajnali négykor kerültem ágyba, de reggel nyolckor már a balettrudat fogtam. Nem kíméltem magam. A tánc volt az életem, az egyetlen szórakozásom. Az én időm igazán szép volt. Rengeteg felkérésnek tettem eleget itthon is, a világban is, ami aztán megviselt fizikailag.”
Medveczky Ilona további részleteket árul el az eheti Story magazinban. Keresd az újságárusoknál!
Szöveg: Szabó G. László
Fotó: TV2
