Pályája kezdetén, a Kaláka együttes megalakulásakor még a saját korosztályának játszott csellón, később gitáron is. Gimnazisták, egyetemisták alkották a közönségét. Igaz, a Kalákának is volt több dala, amelyeket a gyerekek is megszerettek: ilyenek voltak Weöres Sándor, Kányádi Sándor vagy Tamkó Sirató Károly versei, a Bóbita, a Bőrönd Ödön vagy a Tengerecki Pál. Aztán a Kaláka és Vilmos útja egy időre elvált egymástól.
Gyorsan bekerült az óvodákba
„1976-ban Levente Péter és Döbrentey Ildikó meghívott bennünket az akkor alakuló gyerekszínházukba – meséli Vilmos. – Péter szeretett volna eltávolodni a nagyon népszerű Móka Miki figurától, hogy ne azonosítsák teljesen vele. Megnéztük egymást, tetszett, amit láttunk, és lett egy előadásunk Mókaláka címen. Erre írtunk néhány gyerekeknek szóló dalt. Ekkor kezdődött a Ki kopog? rádiósorozat, és
amikor a Kalákával átmenetileg megszakadt a kapcsolatom, akkor kezdtem kimondottan gyerekeknek játszani Levente Péterrel.
Én voltam felelős a zenékért, elindult a rádiósorozatunk, felléptünk országszerte, aztán jött az Égbőlpottyant mesék, az esti mesesorozat a tévében. Ildikó találta ki, én megírtam a Tágas égen andalog című dalt, ami nagy siker lett. Péter minden adásban feltette a kérdést: »Vilmos, hol vagy?« »Itt vagyok!« – kiabáltam valahonnan. Így lett ismert a nevem.
A lemezgyár elutasított, de 1990 után már magánúton is kiadhattam a lemezeimet. Sokat köszönhetek ebben Forrai Katalin korábbi Kodály-tanítványnak, az óvodai zenei nevelés alapemberének. Ahogy megismerte a dalaimat, megkérdezte, beteheti-e őket az óvodai dalgyűjteménybe. Úgyhogy a dalok rögtön meg is jelentek az óvodákban, jó néhányat azóta is énekelnek a gyerekek.
Mindez a kilencvenes évek elején történt, innen számítom az ismertségemet.”
Ez is érdekelhet
Kicsik és nagyok együtt táncolnak a koncertjein
Azóta született még rengeteg dal, lemez, CD, YouTube-videó és más digitális felület, amin Vilmos elérhető. De a legvidámabbak a koncertek, ahol gyerekek és szüleik együtt énekelik a dalokat, és ha van hely, még táncra is perdülnek.
„Szerencsés, aki gyerekdalokat ír, ez a közönség nem öregszik, mindig megújul, mindig születnek az új gyerekek. Ha egyszer sikerült olyan dalokat írni, amiket a szülők gyerekkorukban megszerettek, és szeretnék a gyerekeiknek is átadni az élményt, akkor egy generációval továbblendül a kerék. Sok kedves szót kapok, amikor dedikáltatnak, és kérik, hogy a gyereké mellé az ő nevüket is írjam bele a könyvbe.”
Az évek során a Kalákának is lettek gyerekkoncertjei, de aki ezeken szeretné Vilmos gyerekdalait hallani, az csalódni fog. A Kaláka felnőtt műsoraiban mindig ott van a többiekkel, de ha a gyerekkoncert mellé Gryllus Vilmos neve van írva, akkor az egyedül az ő műsora.
Fia és lánya a lemezeken
Húszan ülik körbe a karácsonyi asztalt Gryllus Vilmosnál: ilyen nagypapa a gyerekek muzsikusa
Még egy általános tévhitet el kell oszlatnunk: Vilmos nem az édesapja Gryllus Dorkának, hanem a nagybátyja. Sokszor előfordul újságcikkekben, képaláírásokban, hogy összekeverik testvérével, a Kaláka alapítójával, Gryllus Dániellel.
„Valaki mesélte, hogy a múltkor egy vetélkedőben tizenötmillió forintos kérdés volt, hogy Dorka kinek a lánya? Sajnos nem találták el, úgyhogy elég nagyot buktak rajta – mosolyog Vilmos. – Nekem két gyerekem született. Ábris fiam akkor volt hatéves, amikor az első Daloskönyvemen dolgoztam. Nagyon jó hangja volt, ezt ki is használtam. Több lemezen énekelt, turnézni is jött velünk, de aztán nem zenésznek, hanem grafikusnak állt. Később újra elkezdett zenélni, elektronikus zenével foglalkozik nagyon magas szinten, filmzenéket, kortárs balettzenéket ír, meg önálló alkotásokat. Nagyon büszke vagyok rá, mert szakvezető a MOMÉ-n, az Iparművészeti Egyetemen.
Van egy négyéves kicsi lánya, az unokám.
Második házasságomból született Alma lányommal jött a Biciklizős dalok, amiket közös biciklizős élményeink hatása alatt írtam. Tizenhat évvel fiatalabb Ábrisnál, ő sem lett zenész, bár csengő kislányhangja nem egyszer hallható a lemezeken. Ő most egyetemre jár, pszichológiát, irodalmat tanul. Lett két fogadott, nevelt gyerekem is a második feleségem révén, nagycsalád lettünk.”
Húszan ülik körbe az ünnepi asztalt
Akármilyen elfoglalt is Vilmos, az unokájára mindig szakít időt. Így volt ez a gyerekeivel is.
„Ábrissal sokat voltam együtt – meséli. – Esténként fürdettem, hoztam-vittem az óvodába. Volt egy időszak, amikor ketten maradtunk másfél évig. Ez alatt nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk. Almával kevesebbet tudtam együtt lenni, mert akkor már megint Kaláka-tag voltam, sokat koncerteztem esténként is.
Karácsonykor az egész család hozzánk jön, Dani, a gyerekei és a három unokája, az én összes gyerekem. Legalább húszan üljük körül az asztalt.
Megvannak a régi jó szokásaink. Az egyik például az almaevés, ez egy régi népszokás. Annyi cikkre vágunk egy almát, ahányan együtt vagyunk, a gyerekek szétosztják, és azt mondják mindenkinek, hogy ha nagy öröm vagy nagy bánat ér, gondolj azokra, akikkel egy almát ettél karácsonykor. Aztán várjuk a három csengőszót, és énekelünk.”
Bach a vacsoránál
A családban benne van a zenei gén, de hivatásos zenész nem volt az ősök között. Az anyai nagyapa református pap volt, szépen énekelt. Vilmos száz évet megélt édesanyja fiatalon zongoraművésznek készült, de a háború keresztülhúzta a terveit, és vegyésznek tanult. Fényes karriert futott be, Eötvös-díjas feltaláló lett belőle. Az apai oldalon mérnökök, műszaki emberek voltak.
„Otthon mindig énekeltünk, jártunk a Deák téri evangélikus templom kórusába. Egyszerű családi ebédeken is muzsikáltunk, Bach-korálokat énekeltünk, az négy szólam, édesanyám volt a tenor” – emlékszik vissza Vilmos.
Fotó: Archív, Rtl, Fülöp Dániel, Olajos Piroska, Birton Szabolcs


