De vajon a kamerákon kívül is ilyen jól működik a kapcsolatuk, és mit tanultak egymástól az elmúlt években?
„Balázzsal az első perctől kezdve működött a kettősünk, ami valójában egy négyes Kelen Annával és a szerkesztőnkkel, Annamarival kiegészülve. Anna finom, érzékeny személyiség, Annamari pedig összefogja a csapatot.”
„Mi Balázzsal másképp működünk: sokat ökörködünk, és a kezdetektől megtaláltuk a közös hangot”
„Nagy tudása van, jó a humora, ami nekem fontos, és olyan játékosan, könnyedén veszi az életet. Egy igazi, jó értelemben vett őrült, aki mellett egyszerűen nem lehet unatkozni. Szeretem benne azt a fajta lazaságot, hogy nem veszi túl komolyan magát, és hogy a humora mellett komoly szakmai tudás is van mögötte” – mondja Tilla.
Rosszalkodnak
Balázs még arra is emlékszik, amikor először találkoztak.
„Rám Tilla már az elején nagy benyomást tett, olyannyira, hogy fel tudom idézni az első jeleneteket, amikor ott álltunk egymás mellett. Nekem akkor még nem volt meg a rutinom, mégis úgy éreztük mindketten, mintha évek óta együtt dolgoznánk a műsorban. Az első napot úgy lehoztuk, hogy a felvételeket a vágóasztalra lehetett rakni, és minden stábtag azt mondta, hogy tökéletes volt.”
„Ebben persze nagy szerepet játszott, hogy Tilla vérprofi”
– meséli Balázs.
Ismerve kettejük habitusát, nem meglepő, hogy hamar kialakult közöttük az összhang, és azóta is szinte minden alkalmat megragadnak, hogy ugrathassák egymást.
„A műsorban is látszik, hogy füles van rajtunk, ami igazából arra hivatott, hogy ha valami fontos dolog adódna, azon keresztül oda tudunk szólni egymásnak. Mi persze másra is használjuk: születtek már poénos pillanatok abból, hogy teljesen szürreális dolgokat rámondtunk a másik fülére, és kizökkentettük a másikat.”
„Ha elszabadulunk, a felvétel után sem esünk ki a szerepünkből”
„Folyamatosan hecceljük egymást, és rengeteget röhögünk. Olyanok vagyunk, mint két vásott gyerek. A forgatási szüneteket is együtt töltjük, és együtt is ebédelünk, mint az óvodában. Ha pedig a stúdióban édesség van az asztalon, arra keselyűként csapunk le, és az utolsó falatot testvériesen elfelezzük.”
Kell egy jó történet
A műsorvezető számára nem az a legfontosabb, hogy ismert ember vagy civil érkezik-e a műsorba eladóként.
„Nekem mindegy, hogy valakinek mi a státusza vagy a végzettsége. Azokkal a szereplőkkel szeretek a leginkább dolgozni, akiknek jó a tárgyuk, hiszen az a kiindulópont. Ha valaki igazán izgalmas dolgot hoz, akkor már jó alapunk van.”
„Emellett szeretjük azokat is, akik szívesen mesélnek, és megosztják velünk a tárgyhoz fűződő családi történetüket, a személyes emlékeiket. Ha valaki nem beszél, és semmit nem árul el magáról vagy a tárgyáról, az nekünk a legnehezebb helyzet.”
Felnéznek egymásra
Bár Balázst sem kell félteni, azt mondja, olykor Tillával nehéz tartani a tempót.
„Tilla magas szinten pörög, nagyon jó vele lenni, mert olyan szintű olvasottsága és intelligenciája van, amivel ritkán találkozik az ember. A poénokat azonnal érti, és rögtön tud rájuk válaszolni. Sokszor már előre kitalálja, mit fog majd beszólni nekem. Már egymás szusszanásából tudjuk, hogy éppen milyen passzban van a másik.”
„Neki például az első jelenetek könnyebben mennek, míg én nehezebben indulok be”
„Azt pedig nagyon becsülöm benne, hogy a munkamorálja egészen elképesztő. Amikor beteg volt, vagy nekem akadtak nehezebb napjaim, mindig képes volt kizárni a külvilágot, és teljesen a munkára koncentrálni. Ez számomra igazán példaértékű” – mondja a műtárgyszakértő.
Tilla is hasonlóan látja kettejük kapcsolatát, és szerinte éppen a különbözőségük az, ami igazán különlegessé teszi a barátságukat.
„Már korábban is megfigyeltem az életemben, hogy vannak olyan emberek, akikkel nem feltétlenül hasonlítunk egymásra, mégis nagyon jól kijövünk. Nem igaz tehát, hogy azokkal tudunk a legjobban együttműködni, akik pontosan olyanok, mint mi.”
„Szerintem éppen az az élet egyik csodája, hogy különbözőek vagyunk, mégis megismerhetjük egymást, és könnyedén megtalálhatjuk a közös hangot. Balázzsal nemcsak a munkában értjük meg jól egymást, hanem az élet más területein is sok minden összeköt bennünket” – folytatja.
Mit gyűjt Tilla?
Bármilyen meglepő, a régiségek iránti vonzalom egyelőre nem kapta el Tillát.
„Nem gyűjtök semmit, én inkább felhalmozó vagyok: sokféle tárgyunk van, sok mindent veszünk, de mostanában egyre inkább abba az irányba haladok, hogy kevesebbet vásároljak. Nincs erős kötődésem a tárgyakhoz, talán csak egy-két olyan dologhoz, ami nagyon személyes vagy különösen jó használati eszköz, mint például a laptopom vagy a szemüvegem.”
„A régiségek közül a különböző kis asztalkákat és a régi képkereteket szeretem. Azért nekem is van belőle néhány, de nem az aranycirádás darabok vonzanak, hanem azok a régi képkeretek, amelyekben van valami elegancia.”
Kikérik egymás véleményét
Mindketten rengeteget dolgoznak, ezért a TV2 stúdióján kívül kevés alkalmuk adódik a találkozásra.
„Rengeteg olyan barátom van, akikkel csak akkor találkozom, amikor éppen valami közös dolgunk akad. Ez sajnos összefügg azzal, hogy negyven fölött már annyi mindent csinál az ember, hogy a baráti találkozókra jut a legkevesebb idő. De szerintem nem az együtt töltött idő mennyisége határozza meg egy kapcsolat minőségét” – mondja a műsorvezető.
Ha találkozásra nem is jut idejük, telefonon azért felhívják egymást.
„Ha filmes ötletem van, felhívom Tillát, kikérem a véleményét, és átbeszéljük. Ha pedig egy rokona vagy ismerőse meglát egy régiséget, akkor ő keres meg engem tanácsért. Mindketten munkamániásak vagyunk, ezért nem csinálunk ügyet belőle, hogy nem találkozunk sűrűbben. Már csak azért sem, mert bármennyi idő is telik el, a kettőnk barátsága mindig ugyanott folytatódik.”
Ez is érdekelhet
Fotó: Tv2, archív
