Vannak írók, akiknek egyetlen könyv is elég ahhoz, hogy bekerüljenek a történelembe. Szabó Magda esetében azonban nehéz lenne egyetlen művet kiemelni. Sokaknak például az Abigél című alkotás jelenti őt, de a nevéhez köthető még:
- Az ajtó
- Régimódi történet
- Ókút
- Katalin utca
- Álarcosbál
- Tündér Lala
Ez volt az egyik legnagyobb titka: Szabó Magda egyszerre tudott gyerekekhez, fiatalokhoz és felnőttekhez is szólni, miközben könyveiben újra és újra ugyanazokhoz az emberi kérdésekhez tért vissza. Kihez tartozunk? Mit öröklünk a szüleinktől? Mennyit árulunk el magunkról azoknak, akik közel állnak hozzánk?
Már gyerekként történetekben gondolkodott
Szabó Magda 1917-ben született Debrecenben, egy protestáns családban.
A családi környezet meghatározó volt számára. Szülei művelt, irodalomszerető emberek voltak, akik valóságos mesevilágot teremtettek gyermekük köré. Később ebből a világból született többek között a Tündér Lala is.
Édesapjától több nyelvet is megtanult, majd pedig Debrecenben latin-magyar-történelem szakon szerzett diplomát. Tanár lett, tehát eleinte nem is sejtette, hogy egyszer Magyarország egyik legismertebb írójaként tartják majd számon.
Korábban egy interjúban elmesélte, hogy nagyjából tizenkét éves korában kedzett esszéket írni, majd pedig verseket. Korai próbálkozások közül különösen érdekes a Csigaház, amit feltetehően 1944-ben írt.
„Anyám is apám is minden esszét, verset eltett. Bár apám mindig átkok kíséretében, hogy elég író van a családban, te ne legyél. De már az vagyok, mondtam neki ilyenkor kétségbeesve” – mesélte annak idején Háy Jánosnak.
Siker előtt jöttek az igazán nehéz évek
A második világháború után Budapestre költözött, és bekerült az akkori irodalmi élet egyik fontos közegébe, az Újhold körbe.
Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Weöres Sándor, Mándy Iván, Ottlik Géza: velük mind kapcsolatba kerül. Magda és férje, Szobotka Tibor nagyon jó barátságot ápolt egyébként egy másik házapárral Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs írókkal.
Aztán jött sajnos a fordulat, mivel 1949-től hosszú éveken át nem publikálhatott, állását elveszítette, és egészen 1958-ig nem jelenhetett meg könyve. Ez különösen kemény időszak volt egy olyan ember számára, akinek az írás nem egyszerű hobbi, hanem létszükséglet volt.
Szabó Magda sosem tagadta, hogy pontosan tudta, miért került háttérbe. Debreceni családi háttere, értelmiségi kapcsolatai és az új politikai rendszerhez való viszonya miatt nem tartozott azok közé, akiket támogatni kívántak.
„Idősebb írók és idősebb lapszerkesztők között voltak barátaink, akik megsúgták, hogy minket nem szabad közölni. Tudomásul vettük. Ám közülünk senkit nem tudtak alkura kényszeríteni, hisz nem volt családunk, gyerekeink, akiken keresztül megfoghattak volna minket” – mondta a már említett interjúban.
Mindent a valóság ihletett
Amikor újra megjelenhetett, egészen különleges termékenység fogta el. Regények, novellák, esszék, versek, ifjúsági könyvek születtek a keze alatt. Miközben egyre ismertebb lett, nem szakadt el attól a világtól sem, amiből érkezett.
Szabó Magda egyik legfontosabb írói módszere az volt, hogy a saját életét használta nyersanyagként.
A családja, szülei, férje, gyerekkora, valamint a barátai, környezete mind megjelentek a műveiben. Na persze a valóságot mindig kicsit átalakította. Egy valódi emberből regényhős lett, egy családi történetből többgenerációs monda, egy gyerekkori emlékből pedig olyan mese, ami évtizedekkel később is képes megszólítani az olvasót.
Talán épp ezért olyan nehéz eldönteni, hogy mi igaz és mi fikció a könyveiben.
Egyszer az írónő maga is úgy fogalmazott: „Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat.”
„Nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja majd fejteni, mikor ki voltam, mi volt valóban igaz ebben vagy abban az ábrázolásban. A tükör, amelyet a világ felé fordítottam, halálommal széttörik. Cserepei összeilleszthetők és beszoríthatók lesznek valami keretbe, de mégsem azt mutatják majd, ami voltam, vagy amit teremtettem.”
Abigél nemzedékek kedvence lett
Ha van mű, amit talán még azok is ismernek, akik nem olvasták Szabó Magda valamennyi könyvét, az az Abigél.
A lányiskolában játszódó történet egyszerre ifjúsági regény, kalandregény és háborús könyv. A belőle készült televíziós sorozat ráadásul önálló életre kelt. Generációk nőttek fel Szerencsi Éva alakításán, ami valjuk be máig felejthetetlen.
Szabó Magda: Abigél (részlet)
Az osztály merev vigyázzból nézett utána, míg kifeketéllt az ajtón. Kalmár intett Ginának, menjen vissza a helyére, csak úgy vert a szíve, míg visszaült Torma és Kis Mari közé. Azonnal mondani akart nekik valamit, de nem lehetett… Szólni csak akkor tudott, mikor a foglalkozásnak vége volt, ismét hármas párba álltak, és visszatértek a nappaliba.
Először Kis Marinak suttogta oda, hogy ne haragudjék rá, Mari azt mondta, nem haragszik, aztán otthagyta. Megkérlelte Murait és Szabót is. Mindegyik azt válaszolta, hogy nem neheztel…
Elfogta a hála: milyen rendesek ezek a lányok. Időbe telt, míg felfogta, hogy a „nem haragszom” azt jelenti: „Nem ismerlek. Nem tartozol hozzánk, nem számítasz. Megszűntél a számunkra. Nem vagy senki.” Most itt állt a zömök világban egymaga, nem volt, aki szemrehányást tegyen neki, de nem is segítette senki, és nem is tartozott senkihez.
Van itt még egy fontos könyv, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. 1987-ben jelent meg Az ajtó című alkotás, aminek középpontjában Szabó Magda és házvezetőnője, Szeredás Emerenc különös kapcsolata áll. Emerenc alakját Szőke Julianna ihlette, aki Szabó Magdáék közelében, a Júlia utcában élt.
A műben azonban jóval több történik egyszerű visszaemlékezésnél. Emerencből összetett, erős, titokzatos és szerethető regényalakot varázsolt az írónő. A címszereplő ajtó pedig nemcsak egy lakás bejárata, hanem jelképe annak, hogy vannak dolgok, amikhez talán még a hozzánk legközelebb álló embernek sincs kulcsa.
A regényből 2012-ben Szabó István filmet készített filmet.
Lakás, ahol minden szoba dolgozószoba volt
Szabó Magda 1960-tól a pasaréti Júlia utcában élt férjével.
A lakásról egy 1977-es visszaemlékezés szerint szinte nem is lehetett hagyományos otthonként beszélni: mindhárom szoba dolgozószobaként funkcionált. Könyvek vették körül az írónőt, régi bútorok és családi tárgyak között dolgozott.
„Egy dolog érdekelte: a munkája. Ebben a munkában ő író volt, aki világokat teremt, mégpedig a leghitelesebben. Ugyanakkor a három helyiség berendezésében őrizte az előző nemzedékek bútorait, tárgyait, képeit, amelyek Debrecenről és családi történetekről meséltek” – emlékezett meg róla Háy János.
Külföldön is felfedezték
Az írónő sikere nem állt meg Magyarország határánál.
Művei számos országban és nyelven megjelentek, nemzetközi elismerései közül különösen fontos a francia Femina-díj, amit 2003-ban kapott meg. Pályája során egyébként kétszer kapott József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 2001-ben Corvin-láncot, 2003-ban pedig Prima Primissima-díjat is nyert.
Roppant érdekes, hogy Szabó Magda művei úgy tudtak külföldön is működni, hogy közben nagyon mélyen magyar történetek maradtak. Debrecen, a magyar történelem, a hazai háborúk, a vidéki és városi élet mind megjelennek bennük, és úgy tűnik épp így szerették ezt határontúl is.
90 éves koráig dolgozott
Szabó Magda 2007. november 19-én, 90 éves korában hunyt el. Bár valljuk be, életműve ekkor már régen túlnőtt rajta. Könyvei azóta is ott vannak a szekrények polcain, az Abigél pedig máig kötelező olvasmány a gimnáziumokban.
Aki úgy dönt, hogy végigsétál a Júlia utcán, még mindig találkozhat az írónő emlékével: egykori otthonának falán emléktábla őrzi Szabó Magda és Szobotka Tibor nevét. A közelben ráadásul ott van annak a nőnek az egykori lakása is, aki Emerenc karakterét ihlette.
