Címlapsztori • Sztár

8 magyar filmsztár a szocializmusból: egy ország imádta őket, mégis tragikus sors jutott nekik

Latinovits Zoltántól Soós Imréig, Domján Edittől Schütz Iláig. Nyolc magyar filmsztár, akit milliók szerettek, de akiknek az életét tragédiák, veszteségek vagy korai halál árnyékolta be.
1962. Magyar Rádió, Sinkovits Imre és Berek Kati

Van valami különös a régi magyar filmek világában. Bekapcsoljuk a televíziót, felcsendül egy ismerős főcímzene, és hirtelen újra közöttünk vannak azok a színészek, akik egykor az ország kedvencei voltak. Mosolyognak, szerelmesek, viccelődnek vagy éppen hősként küzdenek a vásznon. Könnyű azt hinni, hogy az életük is olyan volt, mint a filmek vége: kicsit nehéz, de végül boldog.

A valóság azonban sokszor egészen más történetet írt. A szocializmus korszakának legnagyobb sztárjai között többen voltak, akik súlyos magánéleti tragédiákkal, betegségekkel, lelki terhekkel vagy méltatlan mellőzéssel küzdöttek. Egyesek túl korán mentek el, másoknak a siker sem tudott menedéket nyújtani saját démonaik elől.

Latinovits Zoltán, a színészkirály, akinek halálát ma is rejtély övezi

Kevés magyar színész körül alakult ki akkora legenda, mint Latinovits Zoltán körül, akitől még a szomszédai is rettegtek. A Szegénylegények, a Szindbád, az Isten hozta, őrnagy úr! vagy az Ötödik pecsét sztárját sokan egyszerűen színészkirálynak nevezték.

A rendkívüli tehetség mögött azonban érzékeny, vívódó ember állt. Pályáját konfliktusok, szakmai harcok és lelki hullámvölgyek kísérték. 1976. június 4-én Balatonszemesen vesztette életét. Halálának körülményei máig viták tárgyát képezik, mert az évtizedek során több eltérő magyarázat is napvilágot látott. A tragédia azonban kétségtelenül az egész országot megrázta.

Domján Edit, aki félt az öregedéstől

A hatvanas évek egyik legnépszerűbb színésznője volt Domján Edit. A közönség eleganciájáért, különleges hangjáért és természetes játékáért rajongott.

A felszín alatt azonban hosszú éveken át depresszióval küzdött. Több visszaemlékezés szerint gyakran beszélt arról, hogy nem szeretne megöregedni. Negyvenedik születésnapján, 1972 karácsonyán önkezével vetett véget életének. Halála az egész kulturális életet megrázta, és máig a magyar színjátszás egyik legmegrendítőbb tragédiájaként emlegetik.

Soós Imre, az őstehetség, aki túl hamar ment el

A mélyszegénységből érkező Soós Imre pályája szinte mesébe illően indult. A Lúdas Matyi és a Körhinta sztárja néhány év alatt az ország egyik legismertebb színésze lett.

A hirtelen jött siker azonban nem hozott számára lelki békét. Egyre súlyosabb belső küzdelmekkel nézett szembe, depresszióval és alkoholproblémákkal harcolt. 1957-ben feleségével együtt vesztette életét. Mindössze 27 éves volt. Tragikus sorsa a magyar filmtörténet egyik legfájdalmasabb fejezete maradt.

Schütz Ila, akinek a mosolya mögött mély szomorúság rejtőzött

A közönség vidám, szerethető komikaként ismerte Schütz Ilát. Generációk emlékeznek rá a színházból, a televízióból és a Valami Amerika Terka nénijeként is.

Magánéletét azonban sorozatos veszteségek árnyékolták be. Több közeli hozzátartozóját és házastársát is elveszítette, miközben súlyos családi terheket viselt. 2002-ben hunyt el, halála körülményei sokáig találgatások tárgyát képezték. Az biztos, hogy a magyar közönség egyik legkedveltebb színésznőjét veszítette el vele az ország.

Mensáros László, akit kétszer is börtönbe zárt a történelem

Nem minden tragédia jelent korai halált. Mensáros László életében a történelem okozta a legnagyobb sebeket.

A kivételes színész a háború, majd a kommunista diktatúra éveiben is súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül. Előbb illegális határátlépési kísérlet miatt került börtönbe, később az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó szerepvállalása miatt ítélték el. Éveket vett el tőle a rendszer, és hosszú ideig segédmunkából kellett élnie, mielőtt visszatérhetett volna a színpadra.

Mindezek ellenére a magyar színészet egyik legnagyobb alakjává vált.

Kálmán György, aki súlyos veszteségeket cipelt

A szocializmus korszakának egyik legkiválóbb karakterszínésze volt Kálmán György. Intellektuális játékstílusa és különleges színpadi jelenléte miatt szakmai körökben legendaként tisztelték.

Életét azonban a történelem is megtépázta. A második világháború idején munkaszolgálatra hurcolták, édesanyját pedig elvitték, és soha többé nem láthatta viszont. Ezek a veszteségek egész életére rányomták a bélyegüket.

Sinkovits Imre, aki hosszú ideig viselte az 1956-os események következményeit

Sinkovits Imre neve összeforrt az Egri csillagok Dobó Istvánjával és a magyar színjátszás legnagyobb alakjaival.

Kevesebben tudják, hogy az 1956-os forradalom idején vállalt szerepe miatt éveken keresztül háttérbe szorították. Bár nem tűnt el a pályáról, hosszú időn át viselte annak következményeit, hogy nyíltan kiállt a nemzeti ügy mellett.

Karrierje végül helyreállt, de a korszak politikai nyomása mély nyomot hagyott rajta. Ez a fajta tragédia kevésbé látványos, mégis egész életet meghatározó teher lehetett.

1962. Magyar Rádió, Sinkovits Imre és Berek Kati
1962. Magyar Rádió, Sinkovits Imre és Berek Kati (Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán)

Még több régi hírességről olvasnál?

Bubik István, aki túl korán ment el

Bár pályájának nagy része már a rendszerváltás utánra esett, Bubik István azok közé a színészek közé tartozott, akiket az egész ország ismert és szeretett. Robbanékony tehetsége, különleges energiája és karizmatikus személyisége miatt sokan a magyar színjátszás egyik legnagyobb ígéretének tartották.

2004-ben autóbalesetben vesztette életét, mindössze 46 évesen. A hír sokkolta a közvéleményt, és sokak szerint pályája legjobb évei még előtte álltak volna.

Miért emlékezünk rájuk ma is?

A magyar filmtörténet legnagyobb sztárjai közül sokan nem kaptak könnyű életet. Volt, akit a politika tört meg, volt, akit a magány, a betegség vagy a depresszió győzött le. Mások egyszerűen túl korán távoztak.

Mégis van bennük valami közös. Évtizedekkel haláluk után is újra és újra előkerülnek a filmjeik. A Szindbád, a Körhinta, az Egri csillagok vagy a régi televíziós játékok ma is nézők ezreit ültetik a képernyő elé.

Talán éppen azért, mert a tragédiák ellenére maradandót alkottak. Az életük nem mindig volt boldog, a művészetük viszont túlélte őket. És ez a fajta halhatatlanság kevés embernek adatik meg.

Ajánlott videó

Előfizetés

Fizessen elő magazinunkra!

RÉSZLETEK