Gábor Miklós számára szinte természetes volt, hogy egész életében körbeveszi a művészet. Édesapjának mozija volt, így gyermekkora a filmek bűvöletében telt. Bár a család 1926-ban Székesfehérvárra költözött, a zalaegerszegi mozit továbbra is működtették.
Na persze a fiatal Gábor Miklós érdeklődése azonban messze túlmutatott a mozgóképen. A családi könyvtár például meghatározó szerepet játszott műveltségének kialakulásában: gimnazistaként már Proust és Gide műveit olvasta. Közben rajzolt, majd kamaszkorától kezdve rendszeresen naplót vezetett – írja a Múlt kor.
Nemzeti Színháztól egészen Kecskemétig
A Színművészeti Akadémia elvégzése után ösztöndíjasként a Nemzeti Színházhoz került, majd 1941-ben a Madách Színházhoz szerződött. A háború azonban közbeszólt: tüzérként szolgált, aztán 1945-ben visszatért a színpadhoz.
A megrázkodtatások után kilenc éven át ismét a Nemzeti Színház tagja volt, 1954-ben pedig újra a Madách Színház társulatához került. Karrierje ekkor már egyértelműen felfelé ívelt, ám Gábor Miklós soha nem elégedett meg azzal, amit maga mögött tudott. Mindig többet és többet akart.
1975-ben például meglepő döntést hozott: feleségével, Vass Évá színésznővel a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött.
Nem visszalépésnek tekintette a váltást. Éppen ellenkezőleg. Úgy érezte, hogy Ruszt József rendező mellett megtalálhatja azt a színházi közeget, amiben igazán otthonosan mozoghat. Kecskeméten nemcsak játszott, hanem rendezett is. Különösen emlékezetes lett például az Oszlopos Simeon című darab színrevitele.
Később visszatért Budapestre, é 1994-től haláláig a Budapesti Kamaraszínház tagja volt.
Ez is érdekelhet
Hamletként még külföldön is csodálták
Gábor Miklós különleges színészi alkat volt. Nem lehetett egyetlen szerepkörbe vagy műfajba besorolni.
Játszott hőst és intrikust, komoly és ironikus figurát, érzékeny gondolkodót és cinikus karaktert. Drámában, vígjátékban, filmen és rádiójátékban is otthonosan mozgott. Leginkább intellektuális színészként tartották számon. A próbákon aprólékosan, szinte sebészi pontossággal építette fel a szerepeit.
Pályájának egyik legnagyobb alakítása Shakespeare Hamlet karaktere volt. Olyan erővel formálta meg a dán királyfit, hogy egy angol kritikus Európa egyik legjobb Hamletjének nevezte, játékára utalva pedig a „Prince of Hungary” elnevezést használta.
Legalább ilyen emlékezetes volt:
- Füst Milán IV. Henrikje
- Koldusopera Bicska Maxija
- George szerepe Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabjában
- Rómeó megformálása
- Az ember tragédiájának Luciferje
Filmek hozták meg neki a hatalmas népszerűséget
Bár később a színház lett számára az első számú művészi közeg, a filmeknek köszönhetően országosan ismertséget szerzett.
Első nagyobb sikerét az 1947-es Valahol Európában című film hozta el. A háború utáni magyar filmművészet egyik meghatározó alkotásában a csavargó gyerekek vezérét játszotta. Ezt számos további emlékezetes szerep követte. Láthatta őt a közönség többek között:
- Mágnás Miskában
- Budapesti tavaszban
- Éjfélkor című filmben
- Apában
- Sértésben
- Circus Maximusban
A film azonban egy idő után már nem adott neki annyit, mint a színpad.
Nem magát a filmezést unta meg, hanem azt hiányolta belőle, amit a színházban a legjobban szeretett: a próbák hosszú, izgalmas folyamatát. Emelett a szerep megszületését, a közös gondolkodást és azt, ahogy egy karakter napról napra egyre jobban kiélesedik előtte. Később tehát egyre kevesebb filmszerepet vállalt.
Ruttkai Éva és Vass Éva is fontos része volt az életének
A színház és a film nemcsak a művészetet, hanem a szerelmet is elhozta számára.
Gábor Miklós és Ruttkai Éva tizenöt évig éltek együtt. Kapcsolatukból született egy lányuk, Gábor Júlia, aki máig gondosan őrzi szülei emlékét és hagyatékát. Gábor Miklós harmadik felesége Vass Éva színésznő lett, aki élete végéig vele maradt.
Rengeteg elismerést kapott
A színész pályáját számos rangos kitüntetéssel ismerték el:
- 1953-ban Kossuth-díjat kapott
- 1962-ben érdemes művész lett
- 1967-ben pedig kiváló művész lett
- 1995-ben a Magyar Filmszemle életműdíját vehette át
- 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt
Életének utolsó éveiben is dolgozott és alkotott, végül 1998. július 2-án hunyt el Budapesten.
Gábor Miklós egy olyan művész volt, aki gyerekként még a filmek varázsát kereste, később pedig a színházban találta meg azt a szabadságot, amire egész életében vágyott. Talán ezért is maradt ennyire emlékezetes számunkra: nem egyszerűen szerepeket játszott. Minden egyes karakterben érzett és keresett valamit.
