Mintha nem csak szerepeket játszott volna a színpadon, hanem teljesen meg is élte volna azokat. Gábor Miklós elragadó filmsztár volt, miközben egy mélyen gondolkodó, elemző ember. Sokan csak úgy ismerték: csinos zseni.
Moziban született a tehetsége
Gábor Miklós családja igen különleges család volt. Édesapja, Goldberger úr mozit üzemeltetett, így a kis Miklós gyakorlatilag a filmek világában nőtt fel. A mozi mellett azonban a könyvek világába is hamar beleszeretett. Minden adott volt tehát számára ahhoz, hogy az intelligens, művelt és helyes fiatalból színész legyen.
A háború kapujában
A második világháború és a holokauszt évei mindent felforgattak körülötte. Ám a felszabadulás után szinte rögtön a magyar film egyik ikonikus alakja lett.
A nemzetközi figyelmet is megérdemlő Valahol Európában című filmben már fiatalon megmutathatta különleges tehetségét. Az alkotás művészi siker lett, hiszen bemutatta a háború utáni Európa legmegrendítőbb arcát. Valamint megcsillogtatta az újrakezdés reményét.
A korszak hőse
A háború utáni években Gábor Miklós a magyar filmgyártás egyik legfényesebben ragyogó csillaga lett. Olyan alkotásokban szerepelt, mint az Állami Áruház vagy a Budapesti tavasz. Ezek egyszerre tükrözték a korszak ideológiáját és a társadalom átalakításának hitét.
Ő maga is bízott abban, hogy a romokból való felemelkedés nem csupán egy elképzelt történet. Sokak szerint ráadásul túlzottan is bizakodó volt, idővel azonban a kételkedni kezdett. Rövid politikai szerepvállalás után visszavonult a közélettől, és inkább a színház, valamint az önismeret felé fordult.
Hamlet: egy sorsszerű szerep
Karrierje csúcspontját Hamlet eljátszása jelentette. Nem véletlenül: mintha ez a szerep az egész életét valahogy összefoglalta volna.
A tépelődő, döntésképtelen, önmagát állandóan elemző királyfi tökéletes tükre lett annak az embernek, aki a valóságban is volt Gábor Miklós. Az általa megformált Hamlet sokak emlékezetében mai napig az egyik legmeghatározóbb hazai színházi alakítás.
Még több régi hírességről olvasnál?
Gábor Miklós átélte a szerepeket
Nemcsak játszotta a szerepeket: újra is értelmezte azokat. Analitikus színészként működött, aki minden karaktert belső logikáját kutatta.
Az ezzel kapcsolatot írásai nem egyszerű dokumentumok, sokkal inkább önfeltáró, őszinte vallomások. Egy művész gondolkodásának lenyomatai. Nagyon különleges, hogy ő ezeket ennyire nyitottan le tudta írni.
Hamlet után egyébként következett Lucifer karaktere, aki az ellentmondás szimbóluma volt. Mintha ez a szerep továbbvitte volna ugyanazt a saját belső vitát, amit Miklós sosem tudott feloldani: remény vagy kétely.
Búcsú a legendától
Gábor Miklós 1998-ban hunyt el, 79 évesen, nemrég ünnepelte volna 107. születésnapját. Története, tehetsége és személyisége ma is velünk él. Az a fajta intellektuális színészet, amit képviselt azóta is viszonyítási alap. Egy korszak legendája volt.
Nyugodjon békében!
