Ma mindannyiunk számára teljesen természetes, hogy bármire is van szükségünk, csak bemegyünk a boltba, leemeljük a polcról, betesszük a kosarunkba és megyünk fizetni. Az sem okoz már nagy riadalmat, hogy magunk olvassuk be a termékek vonalkódját egy önkiszolgáló kasszánál. Pedig volt idő, amikor még azt is külön el kellett magyarázni a vásárlóknak, hogy miért is jó maguknak betenni a kosárba a kiválasztott árut.
Az első budapesti önkiszolgáló bolt előtt tömeg várakozott, ám nem mindenki örült annak, hogy ezentúl magának kell összeszednie a vacsorához valót.
Az első önkiszolgáló bolt Budapesten: tömeg a bejáratnál
A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának visszatekintése szerint Magyarország első önkiszolgáló élelmiszerboltja 1955. augusztus 27-én nyitott ki Budán, a Bem József utca és az akkori Mártírok útja, vagyis a mai Margit körút sarkán. Bognár József belkereskedelmi miniszter avatta fel, a Ludas Matyi című élclap pedig verssel köszöntötte.
Az „Önkiszolgálók boltja” felirat mögött szokatlan világ fogadta a betérőket. Az ajtónál egyforma kosarak sorakoztak, az áruk polcokra és tárolókba kerültek. Aki addig ahhoz szokott, hogy az eladó hozza elő a kért portékát, annak újra kellett tanulnia a bevásárlást.
Az útmutató szerint először kosarat kellett venni, majd beletenni a kiválasztott termékeket, végül a kijáratnál fizetni. A szeletelést igénylő vagy nehezen csomagolható árut továbbra is a csemegerészlegen lehetett kérni.
Piggly Wiggly: Amerikából indult a bolti újítás
A Piggly Wiggly üzletlánc saját történeti összefoglalója szerint Clarence Saunders 1916-ban, Memphisben nyitotta meg első önkiszolgáló élelmiszerboltját. A kosarak és a szabadon elérhető polcok akkor merész újításnak számítottak.
A tengerentúlon a szeptemberi megnyitót rezesbanda és szépségverseny kísérte. Odabent kijelölt útvonal vezette végig a vásárlókat az áruk előtt egészen a pénztárig. Az ötletből hamar hálózat lett, az új vásárlási forma pedig Amerikán túl is elterjedt.
Bevásárlás három perc alatt
A hazai önkiszolgálókban eleinte a kasszás mellett csomagoló is dolgozott. Ellenőrizte a blokkot, becsomagolta az árut, majd a vevő otthonról hozott táskájába tette.
A legnagyobb vonzerőt a gyorsaság jelentette. Nem kellett megvárni, amíg a segéd minden egyes terméket előkeres. A Nemzeti Archívum által idézett 1960-as felmérés szerint a hagyományos boltban 11 percet igénylő bevásárlás önkiszolgálóban három perc alatt is elvégezhető volt.
Ez különösen akkor vált fontossá, amikor egyre több nő állt munkába. A rendszeres pénzjövedelem beosztása és a nagyobb készletek tárolására kevésbé alkalmas városi lakások is a napi, heti beszerzés felé terelték a családokat. Az előre csomagolt termékekkel időt nyerhettek: még a liszt, a rizs és a cukor is ekkor került először egykilós papírzacskókba.
Volt, akit felháborított az önkiszolgálás
Másoknak hiányzott a személyes kiszolgálás, és elveszettnek érezték magukat a polcok között. Akadt olyan elégedetlenkedő is, aki meg akarta verni a tervezőt, mert felháborítónak tartotta, hogy a fáradt dolgozóknak a boltban is magukat kell kiszolgálniuk.
Az újítás mégis győzött. Vidéken Debrecenben nyílt meg az első ilyen üzlet, később a falvak is követték a példát.
1970-re már több mint hatezer önkiszolgáló bolt működött Magyarországon. Ma pedig? Sehol sem találni már olyan üzletet, ahol ne magunk gondoskodnánk a bevásárlásunkról.
