Ismerős történet: a barátnőnk elment a város legjobbnak mondott jósnőjéhez, aki azt mondta neki, hogy két hónap múlva autóbalesetet fog szenvedni. És: eltelik a 8 hét, és ő belecsúszott az előtte haladó kocsiba! Vajon meg volt írva, vagy elkerülhette volna a karcolást a lökhárítón?
A gondolat megalkotja
„A szemünkbe, a fülünkbe érkező információk — tehát, amit látunk, hallunk — ingert ad az agyunknak, ám ez a túlélésünk kulcsa is volt évmilliókon át — magyarázza Melitta lélekgyógyász. — Hiszen a vadállatot meglátta az ősember, vagy éppen meghallotta az üvöltését, és azonnal menedéket keresett. A ma emberének másfajta félelmei vannak — tart tőle, hogy elveszíti a szeretteit, hogy betegség támadja meg, vagy hogy tönkremegy az egzisztenciája -, és ezeknek, bár sokszor nincs esélye, mégis rettegünk tőlük. Viszont, ha valamitől félünk, annak táptalajt teremtünk, hiszen folyton ott van az agyunkban, bevonzzuk, és ily módon csinálunk belőle önbeteljesítő jóslatot. A régiek úgy mondták, hogy ilyenkor dagasztjuk a félelmet.” Ezeket az energiákat azonban ugyanúgy jó irányba is terelhetjük. Ha ugyanis az agyunk más parancsot kap — például, hogy koncentráljon a jóra —, akkor felülírhatjuk azt, amitől félünk, és így nem is fogjuk bevonzani. Érdemes meditálni, és gondolatban az agyunkban lévő félelmet egy nagy X-szel áthúzni, vagy egy behajtani tilos táblát tenni ide, hogy ne engedjük be a negatív érzéseket. „El kell viszont azt is mondanom, hogyha ezek a félelmek túlzottan gyökeret vernek a gondolatainkban, és nem hagynak nyugodni, sőt, már a mindennapjainkra is rányomják a bélyegüket, akkor forduljunk szakemberhez, például pszichológushoz. És csak az menjen jóshoz, az olvassa el a horoszkópját, aki elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy helyén kezelje az ott hallottakat, látottakat. A gyenge lelkű embernek ugyanis ez nagyon veszélyes; egy rosszul értelmezett jóslat akár tragédiát is okozhat, bár egy igazán jó jövendőmondó pontosan érzi és látja, hogy mennyit bír el az, aki vele szemben ül.”
Így csinálták régen
Ugyan ehhez a lelki gyakorlathoz meleg idő szükségeltetik, mégis tegyük el az elménkbe, hogy a tavasz közeledtével tudjuk alkalmazni. „A régiek, ha úgy érezték, valamilyen veszély fenyegeti őket, és gyökeret vert az agyukban és a szívükben a félelem, kimentek a mezőre, a szántóföldre, majd hasra feküdtek. Kitárták a kezeiket és a lábaikat, de csak annyira, hogy még kényelmes legyen, becsukták a szemüket, majd elképzelték, hogy az óra járásával megegyezően forognak — mintha a derekuk lenne a középpont. Úgy tartották, hogy ezzel kiforgatják magukból, kiiktatják a tudatukból a félelmet, és így nem fog bekövetkezni az, amitől tartanak.”
Fotó: Adobestock
