A liftben általában kellemetlenül érzem magam, némán nézem, hogy hányadik emeleten járunk.
Mit jelent? „A lift fontos helyszín, számtalan viselkedést sűrít. A beszűkült tér miatt az intimitás akaratlanul is nő, ezért kommunikációs csatornáink (pl. beszéd, szemkontaktus, személyközi távolság) szabályozhatósága megváltozik” – mondja
a szakértő. Ősidők óta belénk vésett kód, hogy a közelség és a szemkontaktus együttese szexuális közeledést vagy agressziót jelent, ez az oka, hogy a kis, zárt térben nem szívesen nézünk mások szemébe.
Azzal, hogy időlegesen nem kommunikálunk, azt üzenjük: „Nem akarok tőled semmit”. Amint kilépünk a liftből, sokszor zavartalanul folytatódik a beszélgetés.
Az íróasztalomon mindig rendetlenség uralkodik.
Mit jelent? A dolgozóasztalunk majdnem olyan intim területnek számít, mint a hálószobánk, nagyon személyes térként tekintünk rá. Ezért sem szeretjük, ha más kutakodik vagy rendet rak rajta. A nagy cégek pszichológusai régóta vizsgálják munkaterületünket.
„Nem tudunk egyértelmű következtetéseket levonni, munkakörnyezetünk mégis rengeteget elárul a személyiségünkről. A nők és a férfiak azonban másként tekintenek a rend fogalmára, így a hanyag íróasztal részleteit is tanulmányozni kell. Sokan funkcionális rendet tartanak, vagyis a látszólagos káoszból mindig képesek pontosan azt kihalászni, amire szükségük van. A szakembereket inkább az érdekli, mennyire cserélődnek az íróasztalon lévő dokumentumok. Ha állandóan változnak, az azt jelenti, miután befejeztünk egy feladatot, már vesszük is elő a következőt, nem hever az asztalon tíz régi, párhuzamosan futó feladathoz tartozó mappa. Ilyenkor valószínű, hogy kellő hatékonysággal dolgozunk”– magyarázza Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus.
A vonaton szeretek egyedül ülni, a buszon ajtó mellé állok.
Mit jelent? A környezetpszichológus szerint ösztönösen nem akarunk fizikailag közel kerülni idegenekhez, mert az kommunikációs kényszerrel vagy kellemetlen helyzetekkel járna. Nem szívesen vesszük fel a szemkontaktust, dörzsölődünk össze feleslegesen vagy kerülünk konfliktushelyzetbe másokkal. Hasonlóan ehhez, az is bámulatos ösztönös téroptimalizálás, ha a buszon az ajtóban utazunk. Persze mindenki azt várja, hogy a többiek menjenek beljebb, az evolúciós kódok mindenkiben működnek.
Automatikusan felmérjük, hogy az ajtóban utazva tudunk a legkönnyebben leszállni, miközben a mozgó térben a lehető legkevesebb idegennel kerülünk fizikai kapcsolatba. A menekülési útvonal felmérése tehát nem tudatos folyamat, egyfajta túlélési üzenet, amely még mindig él bennünk.
„Az ember fantasztikusan intelligensen viselkedik zsúfolt, zárt térben, még akkor is, ha idegesíti a tömeg, vagy valaki a lábára lép. Félelmetes evolúciós fejődés eredménye ez, a csimpánzok hasonló közegben igen rövid idő után sokkal agresszívebbek”– teszi hozzá
a szakember.
Fogadáson, bulikban védtelennek érzem magam, ha nem tartok egy poharat a kezemben.
Mit jelent? Ugyan nem tudatosul bennünk, de a kommunikáció egy idegen közegben megterhelő.
„Gondoljunk arra, mit teszünk szélsőséges, fenyegető helyzetben! A fogorvosi székben például ősi reflexek irányítják kezünket a szék karfájához, melybe jó erősen belekapaszkodunk. Ugyanez az ösztön vezérel az idegen helyen is, noha jóval kevésbé fenyegető, mint az orvos. Mégis, ilyenkor biztonságot nyújt, lelki fogódzóként szolgál egy tárgy, amit a kezünkben tarthatunk, legyen szó pohárról, egy szál cigarettáról vagy a táskánkról” – válaszolja Dr. Dúll Andrea.
Idegen mosdóban nem megyek a legelső WC-be.
Mit jelent? „Olyan biológiai funkció kapcsolódik a mellékhelyiséghez, amely elvonulásra késztet. Szeretnénk, ha senki sem zavarna, és mi sem akarunk másokat zavarni. Ezért választjuk a hátsó területet, illetve ezért nem szívesen kopogunk be, inkább a nyitott ajtókat célozzuk meg. Az intimitás csökkenése mellett fenyegetettséget jelent még, hogy kisgyerekkorunk óta azt halljuk, a nyilvános WC fertőzésveszélyt rejt. Tudat alatt jólesik a társas támogatás, ezért is járnak a nők párosan a mosdóba.”
Előadáson nem szívesen ülök az első sorba.
Mit jelent? A teremben automatikusan kirajzolódik a státuszkülönbség a pulpituson álló, illetve a padban ülők között. Általában ódzkodunk tőle, hogy fizikailag közel kerüljünk az előadóhoz, hiszen úgy lehetősége lenne figyelni a visszajelzéseinket, muszáj lenne felvenni a szemkontaktust, reagálni, bólogatni. A kényszer kikerülésére hátrébb ülünk, így előre kivonhatjuk magunkat az esetleges kellemetlen helyzetekből.
Érdekesség: Azok a jobbkezesek, akik az iskolában szívesebben ülnek a bal oldalra, a jobb agyféltekébe áramló információkat (kreatív energiát, érzelmeket, testbeszédet), a jobb oldalon pedig inkább a bal agyféltekébe jutó (racionális) információt fogadják be könnyebben. Így, ha iskolai előadásról van szó, a jobb kezesek inkább a jobb oldalon foglalnak helyet, míg ha egy koncertre megyünk, inkább a bal oldalt választjuk.
Fotó: profimedia
