Ezotéria

Legyen saját tündére! Angyalként vigyázzák a lépteinket, gyertyamágiával csalogassa elő őket

Akár aprók és vidámak, akár morcosak és csínytevők, vagy légies teremtmények, varázslatossá teszik a gyerekek és olykor a felnőttek életét is. De melyikükről mit tartanak pontosan a népi hiedelmek?

Parányi erdőlakók

A manók a hiedelem szerint az erdő mélyén, maguk által készített kunyhóban laknak. A magyar néphagyomány úgy tartja, hogy kiemelten manó lakta vidék a Kismaros és Zebegény közötti terület, valamint a Balatontól délnyugatra eső tájak. De Erdélyben és a Felvidéken is gyakorta előfordulnak. Apró termetűek, rendkívüli erővel rendelkeznek és okosak. A mesékben kétféle létezik belőlük, a segítő és a rosszindulatú.

Megjelenésük „szezonja” az év utolsó időszaka. Hazánkat is elérte az az angolszász szokás, amelynek jegyében december első napjától a polcon, majd a lakás több pontján is feltűnik a csínytevő manófigura. Azért rosszalkodik, hogy a gyerekek jók maradjanak. Közben pedig jelent a Mikulásnak arról, ki viselkedik jól, és ki rosszabbul a ház lakói közül.

Angliában úgy hiszik, hogy létezik a házimanó, aki nem az emberhez, hanem a lakáshoz kötődik. Abban segít, hogy otthon minden rendben legyen, az ott lakók jól érezzék magukat. Ám rendkívül érzékeny, és ha megbántják, hajlamossá válhat a gonoszkodásra. Ilyenkor például minden kieshet a kezünkből, esetleg kisebb balesetet szenvedhetünk, vagy épp a lakásunk olyan hideggé válhat, mint a jégverem.

Gnómok és orkok

A mesék gnómjai szintén a manók táborába tartoznak. Először az alkimisták meséltek róluk a középkorban, ők úgy tartották, hogy olykor rossz­indulatúak. Ha valakinek a közelében vannak, „rátapadnak” az aurájára, akkor az illető életében egymást követhetik a negatív események. Egyszerű rituáléval szabadulhatunk meg tőlük: egy héten keresztül elalvás előtt és felkelés után hétszer kell elismételni, hogy távozzon a lény a közelünkből.

A fantasztikus filmekben, könyvekben orkokkal is találkozni. Lehetnek kistermetűek, nagyok, sőt egyenesen óriások is, miközben az arcuk manószerű. Különleges képességeik vannak, varázsolni is tudnak, de barátságtalanok.

A szivárvány tövében

A koboldok sok mindenben hasonlítanak a manókra: kicsik, van köztük segítőkész lény, illetve gonoszkodó is. Nagy a fülük, hosszú az orruk, széles a szájuk. Azt tartják róluk, hogy éjszakánként aktívak, ezért őrzik az álmainkat. Többféle fajtájuk létezik:

  • Szerencsehozó kobold: Írországban népszerű, azt tartják róla, hogy teljesíti az ember három kívánságát. Míg régi mesékben azt állítják, hogy ehhez el kell fogni a koboldot, addig mások szerint a zöld ruhás, vörös szakállú Leprechaun vagy Clurichaun nevű koboldhoz beszélni is elég, hogy valóra váltsa a vágyunkat. Aranyát a szivárvány tövében is megtalálhatjuk. Felbosszantani azonban nem szabad, mert ezt megbosszulja.
  • Izlandi kobold: A jég országában úgy tartják, hogy a gyerekek karácsonyi ajándékát a jólasveinn-nek nevezett lények hozzák. Azt mesélik róluk, hogy ezek a lények eredetileg gonoszak voltak, ám a Mikulás szigorúan bánt velük, és ennek hatására jóságos koboldok váltak belőlük. Ők azok, akik december 12-től szentestéig ajándékokat csempésznek az ablakba tett csizmácskákba. Ilyentájt a gyerekek is ajándékokkal kedveskednek a koboldoknak. A karácsony elmúltával távoznak az ember közeléből, és visszatérnek a hegyekbe, az erdőkbe.
  • A manó- és koboldfigurák viszont egész évben kaphatók. Ha a nappalinkba ilyen plüssfigurát teszünk, szerencsét, vidámságot hozhat az életünkbe.

Könnyed csodalények

A mitológia úgy véli, hogy a tündérek az ősi korok óta a földet behálózó erővonalak mentén élnek Egyes források szerint egykor ők is halandók voltak, de Éva bűneiért Isten lesújtott rájuk. A kelták szerint bukott angyalok, akik Luciferrel együtt kiűzettek a mennyekből, de mégsem kerültek pokolra. Mások szerint korábbi istenek és bölcs pogányok szellemei.

A gyerekek sokszor még a nagyvárosokban is megláthatják őket.

Egy történet szerint három gyerek együtt játszott az angliai Yorkshire Dalesben, és olyan fényképeket készítettek a hegyi tündérekről, amelyek zavarba hozták a szakértőket, köztük a neves írót és spiritisztát, Sir Arthur Conan Doyle-t, Sherlock Holmes figurájának megalkotóját is. Később ezek egy része hamisítványnak bizonyult. A gyerekek azt vallották, hogy a szkeptikus felnőtteket akarták meggyőzni arról, hogy a tündérnép valóban létezik. Néhány felvételről azonban a mai napig nem tudjuk biztosan, hogyan készült.

Lehet saját tündérünk?

Cassandra Eason „tündérológus” szerint mindenkinek lehet saját tündére, akit a következő rituálé elvégzésével csalogathatunk magunkhoz:

1. Este telepedjünk le a lakásunk legnyugodtabb pontján.

2. Gyújtsunk meg egy fehér gyertyát, és égessünk szantálfa füstölőt. Egy ásványra is szükségünk lesz, mert ebbe költözik majd be a tündér.

3. Gondoljunk arra, hogy egy nagy erdőben járunk, mellénk lép egy tündér, és velünk marad.

4. Fantáziánkban a tündérrel együtt tegyünk egy nagy sétát az erdőben, majd köszönjük meg neki a társaságot, és térjünk vissza a jelenbe.

5. Töltsük az estét meditációval, vagy hallgassunk lágy zenét, és hagyjuk, hogy a gyertyánk leégjen.

6. Ismételjük meg mindezt egy hét múlva. Ezzel a képzeletünkben látott tündér a másik dimenzióból hozzánk csatlakozik, és úgy vigyázza majd minden léptünket, mint egy angyal.

Fotó: adobestock

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete