A harmadik ember jelenség (vagy szindróma) elnevezés arra utal, hogy első a testi dimenzió, a második a lelki, a harmadik pedig a földöntúli – a misztikus segítő ez utóbbiból érkezhet. A szkeptikusok szerint csak a képzelet teremtménye, de képzelhet-e ennyi ember egymástól függetlenül hasonló dolgot? Így, amíg elfogadható magyarázat nem születik, ki kell békülnünk a gondolattal, hogy valakik valahol figyelnek és vigyáznak ránk.
Ők azok az angyalok, tündérek, fénylények, akik emberi alakot öltenek, és ha kell, megjelennek, hogy kihúzzanak bennünket a bajból.
A Fehér Bajtárs
Az első világháborúban tűnt fel egy titokzatos férfi, aki minden hadviselő fél rászorulóinak segített. Akik találkoztak vele, fehér ruhás, Jézusra emlékeztető férfiként írták le a csak Fehér Bajtársként emlegetett jelenést. Így az a brit katona is, aki 1915-ben sebesülten zuhant egy bombatölcsérbe:
„Nem is tudom, hogy az örömtől vagy a félelemtől borzongtam-e meg, amikor hirtelen megjelent előttem a Fehér Bajtárs. Ebben a pillanatban a németek lőni kezdtek. A golyók aligha vétettek volna el egy ilyen célpontot… De a Bajtárs a karjába vett, és kiemelt a bombatölcsérből – engem, az ezred legnagyobb termetű emberét. Majd biztonságos helyre vitt, és amilyen váratlanul megjelent, éppen úgy tűnt el” – számolt be a brit katona a jelenésről.
Ki hívta a mentőt?
A harmadik ember jelenség nagyon sokszor fordul elő az utakon. Az Egyesült Államok egyik autópályáján egy nő balesetet szenvedett: egy szakadékba zuhant az autójával, amelybe beszorult a kisbabája. Nagy nehezen kimászott, és az út mellett integetve próbált segítséget kérni. Az egyik autó megállt, kipattant belőle egy férfi, és a nő kérésére rohanni kezdett lefelé a lejtőn, közben a mobilján hívta a mentőket és a rendőrséget. A szakadék aljában kivette a kocsiból a csecsemőt, és az édesanyja karjába helyezte. Mire megérkezett a mentő, a férfinak nyoma veszett.
A mentősök megpróbálták a segélyhívás alapján azonosítani, de a hívószámot sem találták meg a nyilvántartásban.
Ez is érdekelhet: A könnyező Szűz Máriák rejtélye: depressziós nőket, egész városokat mentenek meg a könnyek
Beindította a kocsit az elhunyt testvér
Egy magyar hölgy az egyik közösségi oldalon osztott meg egy emléket, amelyből – más hasonló esetek mellett – arra következtethetünk, hogy az eltávozott szeretteink is a megmentésünkre siethetnek. Erika egy vasúti átjáróban ragadt az autójával.
A motor lefulladt, az ajtók is beragadtak, hiába rángatta őket, és ekkor meglátta a közelgő vonat reflektorát. Pánikba esve sikítani kezdett, ám hirtelen megjelent mellette az anyósülésen egy nő. Nem szólt semmit, csak elfordította a slusszkulcsot, mire a motor beindult. Erikának volt annyi lélekjelenléte, hogy kivezesse a kocsit a sínekről, mielőtt a vonat odaért volna. A kiérkező rendőrök szerint „szerencséje volt”, hogy időben beindította a kocsit.
Erika csak az édesanyjának merte elmondani, hogy az a valaki, aki megmentette az életét, pont úgy nézett ki, mint ő maga – csak „sokkal szebb és fiatalabb kiadásban”.
Az anyja szomorúan mosolygott, és elmesélte, hogy Erikának volt egy nővére, aki még az ő születése előtt elhunyt, és aki valóban nagyon hasonlított rá.
A régi osztálytárs jó tanácsa
Edith Foltz-Stearns hivatásos pilóta volt az 1930-as években. Egy verseny során eltévedt, kifogyott az üzemanyag a repülőből. Hirtelen megjelent mellette egy lány. „Edith, menj tovább!” – mondta. Edith felismerte benne egy fiatalon elhunyt egykori osztálytársát. Mivel nem sok esélye volt a megmenekülésre, hallgatott rá. Továbbrepült, és valóban felbukkant egy reptér, amelyet korábban nem ismert, és ahol le tudott szállni.
A pápa és a ledőlt szobor
IX. Pius pápa (1792–1878) gyermekként az egyház szolgálatában mosta fel az oltárlépcsőt, amikor hirtelen furcsa borzongást érzett. Felnézve egy „szép ifjút” pillantott meg az oltár túloldalán, aki a kezével hívogatóan intett neki. A gyermek moccanni sem mert, ám a fehér ruhás fiatalember még sürgetőbben intett, így a kisfiú végül elindult.
Az idegen ekkor hirtelen eltűnt, és ugyanebben a pillanatban az oltárról leszakadt egy hatalmas szobor. Pont ott tört darabokra, ahol a kisfiú a lépcsőt mosva térdelt. Ezt a történetet a Szentatya élete során többször is elmesélte. Mindig hozzátette, hogy nem tudja, ki lehetett az illető, de talán azért mentette meg, mert még dolga volt a világban.
Fotó: AdobeStock
