Az ősi olmékok
Az olmék nép időszámításunk előtt 1500 és 400 között élhetett Közép-Amerikában, kultúrájuk egyes elemeit az utánuk érkező maják örökölték. Közép-Amerika legtermékenyebb vidékét birtokolták, a bőséget elsősorban a kukoricának köszönhették, amivel kereskedtek. Obszidiánhoz, jádéhoz és vasérchez jutottak ily módon: ezekből tükröt csiszoltak, és a segítségével isteneikkel és őseik lelkével létesítettek kapcsolatot.
Vulkanikus kőzetekből úgynevezett platformokat építettek templomaik alapozására: így születtek meg Közép-Amerika legrégebbi építményei, amelyeket falusias települések vettek körül. A leghíresebb ilyen szertartásközpontok La Venta, Tres Zapotes és San Lorenzo Tenochtitlán voltak. Hitük szerint sámánisztikus vallásuk papjai – akik bódító anyagok, hallucinogén gombák segítségével léptek kapcsolatba a természetfeletti világgal – képesek voltak állatok alakját magukra ölteni. Az állat-istenek hierarchiájában a jaguárok álltak legfelül, de a kajmánokat és a cápákat is megbecsülés övezte.
Fájdalmas beavatási szertartásukban a tűzhangyák által okozott kínokkal tették próbára az embereket: a rettegés és a szenvedés leküzdése nemcsak azt garantálta, hogy a közösség számíthatott a beavatottra, hanem azt is, hogy az illető a saját határait átlépve önmagában is feltétel nélkül bízni tudott.
Ez is érdekelhet
Wicca, a modern kori boszorkányság
Napjaink legnépszerűbb természeti vallása a wicca, amelynek létrehozása Gerald Gardner nevéhez fűződik. 1954-ben hívta életre ezt az ősi gyökerekkel rendelkező boszorkány-hitet, amelynek eredete Gardner szerint a kereszténység előtti Európa pogány hitvilágába nyúlik vissza.
A wicca mozgalomban nincsenek szigorú szabályok, nincs szervezete, hierarchiája sem. Kezdetben olyanok mondták magukat wiccának, akik különböző beavatási szertartásokon estek át. Ezáltal új tudatszintre léptek, képessé váltak rá, hogy kapcsolatot létesítsenek a másik dimenzióval. 1960-ban viszont nagy fordulat következett be, mert beavatás nélküli laikusok is elkezdték magukat a wiccák közé sorolni, amikor rájöttek arra, hogy a különböző mágikus tevékenységekkel pozitív irányba befolyásolhatják az életüket. A legtöbb wicca az angol anyanyelvű országokban van, de Magyarországon is akadnak követők.
A wicca hitvallás: „Ha nem ártasz vele, akaratod szerint tehetsz.” Hisznek a természet gyógyító erejében, ezért fel is használják azokat saját vagy mások egészségének megőrzésére, gyógyításra. Vannak wiccák, akik az avatás után egy évig és egy napig tanulnak, vizsgát is tehetnek. Mások viszont nem végeznek semmiféle tanfolyamot. Saját maguk fejlesztenek ki rituálékat, amelyek során gyertyát, füstölőt, gyógynövényeket, féldrágaköveket használnak. A hold állásához igazítják azokat a szertartásokat, amelyekkel a természet isteneihez fordulnak segítségért, vagy éppen megköszönik, amit kaptak. Az autodidakta wiccáknak ajánlott naplót vezetniük, amelyben feljegyzik mágikus tapasztalataikat.
De nemcsak egyéni szertartások léteznek, van, hogy körben állva idézik meg az Urat és az Úrnőt, és egy mágikus oltárra helyeznek étel-, italáldozatot, megköszönve a segítséget az istenpárnak és az égtájak szellemeinek. Aki fokozni akarja a hatást, az a szertartás előtt egy napig böjtöl és rituálisan tisztálkodik.
Ez is érdekelhet: Rejtélyes gabonakörök: végre megfejtették, mi állhat a hátborzongató jelenség mögött?
A vudut gyógyításra is használták
A vudu szó jelentése: isten, lélek, szent tárgy, olyan titkos erő, amely misztikus, ugyanakkor félelmetes is. A vallásban a szertartást vezető papokon keresztül lehet az istenekhez és szellemekhez fordulni oltalomért, gyógyulásért vagy a jövő megismeréséért.
A vudut a filmekből leginkább ijesztő lényeiről és ártó szertartásairól ismerjük: legrémisztőbb alakjai a zombik, a mágiával életre keltett, lélek nélküli holtak, és a vudubaba, amelyen keresztül a beavatottak akár meg is semmisíthették ellenfeleiket. Ám a szertartásokat és a csodatévőnek ismert, testi és lelki bajokra is használt fekete port gyógyításra is alkalmazták. A porba a gyógynövényeken kívül a betegség szerint válogatott állati testrészek is kerültek, tűzön elégetve és összezúzva. A keveréket a bőrön ejtett sebeken át juttatták be a testbe, de az állatok és gyógynövények spirituális energiáját is segítségül hívták. A rabszolga-kereskedelem útján ez a különös vallás Afrikából az amerikai kontinensre is eljutott. Főleg Haitin vannak nagy hagyományai és követői. 1997-ben Haitin január 11-ét nemzeti vudu nappá nyilvánították.
Kelta druidák az ókorban
Az ókori kelta papok, a druidák
szintén a természet erőit idézték meg a szabadban szent fák közelében végzett szertartásaikkal. Írásbeli feljegyzéseik nincsenek, amit tudunk róluk, azt a római hódítók latin nyelvű írásaiból ismerhetjük meg. Hatalmas spirituális tudással és képességgel megáldott emberek voltak, akiknek a fő feladata az volt, hogy a szellemvilág és a való világ közötti kapcsolatot fenntartsák. Egyesek azt állítják, hogy emberáldozatot is végeztek.
A kereszténység terjedésével azonban fokozatosan eltűntek az ősi tudás letéteményesei, a 8. század környékén már csak elvétve lehetett olyan embert találni, aki druidának mondta magát. Ők sem kifejezetten papok voltak, inkább a növényvilág erejét és a mágiát is felhasználó gyógyítók.
Fotó: archív
