Az, hogy a nő munka, gyereknevelés és sok esetben tanulás mellett háztartást vezet, a társadalom szemében teljesen rendben való. Aki kisgyermekkel van otthon és/vagy home office-ban dolgozik, az szimultán mos, főz, takarít is, a környezete pedig ezt gyakran természetesnek veszi. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez az élettempó előbb-utóbb a teljes kiégéshez vezet.
Szemrehányások helyett inkább kérjünk!
„Sokszor még akkor is nehéz egy nőnek felvállalni, hogy fontos lenne számára az egyenlőbb otthoni munkamegosztás, amikor már nagyon kimerült – vélekedik Fischer Gabriella családterapeuta. – Sajnos gyakran ennek a jogos igénynek a közlése nem is történik a legjobb módon: néma elvárások, utólagos szemrehányások jóval jellemzőbbek, mint a konkrét kérések. Pedig ez a családtagok bevonásának egyetlen módja. Mondjuk el a férjünknek és a gyerekeinknek, hogy érezzük magunkat, amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok, hogy leterheltek, magányosak, kimerültek vagyunk, és ahhoz, hogy jobban legyünk, szükségünk van az együttműködésükre. Az sem árt, ha finoman utalunk arra, hogy minden családtag itt él, eszik, koszol, és nem igazságos, ha az otthoni teendők egésze anyára hárul.”
A családterapeuta szerint fontos, hogy a helyzet tisztázása közben a társunkat és a gyerekeinket ne illessük negatív jelzőkkel. „Kerüljük el a vádaskodást, mint például lusta semmirekellő, te csak azt várod, hogy a sült galamb a szádba repüljön, vagy élsz itt, mint egy méltóságos úr. Még ha így is gondoljuk, a másik szidása, minősítése biztosan nem segít abban, hogy nagyobb részt vállaljon a teendőkből. Hozzá kell tenni, sokszor nincs is negatív szándéka a családtagoknak, csak úgy el vannak merülve a saját világukban, hogy észre sem veszik, mire lenne szükségünk, és lássuk be, nem is elvárható, hogy maguktól tudják” – mondja a szakember.
Feladatfelelősök és határidők
Hogy a beszélgetés célt érjen, fontos, hogy konkrétan megfogalmazzuk, mire lenne szükségünk: több szabadidőre, pihenésre, vagy csupán a terhek egyenlő felosztására.
„Lényeges, hogy amit kérünk, kérjük a lehető legpontosabban – mondja Fischer Gabriella. – A segíts többet a házimunkában – felszólítás nem elég konkrét. Helyette mondjuk azt, hogy kérlek, kedden, csütörtökön és szombaton te mosogass el, és teregesd ki a ruhákat! A ne hagyd szét állandóan a holmidat kérés szintén megfoghatatlan. Helyette mondjuk azt, hogy kérlek, minden este szánj 10 percet arra, hogy körülnézel a nappaliban, a hálóban, és tedd el magad után a használt tányért, a ledobott zoknit, vedd ki a zsebeidből a koszos zsebkendőket, és így tovább! Ha pedig ennél nagyobb ívű, rendszerszintű változást szeretnénk, segíthet, ha összeírjuk, milyen házimunkák, muszáj-tevékenységek vannak az életünkben, és egy délutánt arra szánunk, hogy beosztjuk ezeket a feladatokat. Mindegyiknek legyen felelőse és ezzel együtt határideje is!”
Ne kivételezzünk a kisfiúkkal sem!
Szakértőnk arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyerekeket kis koruktól arra kell nevelni, hogy rendet tartsanak a saját környezetükben, és személyes, praktikus tevékenységeiket maguk lássák el. „Az is lényeges, hogy ebben ne tegyünk különbséget fiúk és lányok között. Ahhoz, hogy a házimunka-felosztás társadalmi megítélése változzon, és egy teherrel kevesebb legyen a nőkön, az kell, hogy a fiúkat ne szolgáljuk ki, csak azért, mert 1-essel kezdődik a személyi számuk. Ne járjon nekik alanyi jogon a teljes körű női gondoskodás, ugyanis ha ezt megkapják, és az apukájuk sem teszi oda magát a háztartásban, könnyen beléjük ég, hogy az otthoni feladatok elvégzése és a férfi kiszolgálása a nő dolga, amit később majd természetesnek vesznek a párkapcsolatukban is. Ha egy kisfiú úgy nő fel, hogy a házimunka megosztása alap a családban, nagyon sokat segítünk a majdani társának, mert neki ezeket a harcokat már nem kell vele megvívnia” – vélekedik a szakértő.
Kiemelt kép: GettyImages
