Három különböző élet és három fontos sorsfordulópont: Mautner Zsófi annak idején sikeres brüsszeli diplomata állását hagyta el, hogy elinduljon az álmai után. Gianni a honvágyát leküzdve országot váltott azért, hogy megismertesse a magyarokkal Itália igazi ízeit, Fördős Zének pedig a 2008-as gazdasági válság tett be – mindenét elveszítette, és főnixmadárként újjászületett a hazai gasztronómiában. Egyetértenek abban, hogy a mostani gazdasági helyzet szintén egy olyan időszak, amit összekapaszkodva túlélhetünk. Sőt, közben és utána lehetőségek tárháza nyílik majd meg előttünk.
Mautner Zsófi: A váltás nekem jót hozott”
„Az én életemben, amikor a diplomácia világát a gasztronómiára cseréltem, nem válság volt, hanem váltás. Persze nevezhetjük válságnak, hiszen erős belső késztetésből fakadt, ettől függetlenül megvívtam a magam harcait, mire elengedtem a brüsszeli életem – meséli Mautner Zsófi. – A válság szót egyébként szeretem pozitívan értelmezni. Azt juttatja eszembe, hogy ez az a helyzet, amikor a külső környezet kreatív változásokra sarkall minket. Visszatérve az esetemre, kislányként sosem álmodtam arról, hogy ismert leszek, hogy tévéműsorokban szerepelek és szakácskönyveket adok ki. Ez számomra a mai napig egy tündérmese, amit mindenekelőtt annak köszönhetek, hogy bele mertem vágni ebbe a nagy kalandba. Hiszem, hogy bármilyen göröngyösnek tűnik is, érdemes elindulni az igazi, egyéni utunkon, mert ha rálépünk, az olyan szabadságot ad, mint semmi más. Persze az is lényeges, hogy megfontoltan lépkedjünk. Nagy döntések előtt mindig szoktam időt adni magamnak arra, hogy kicsit távolabbról megnézzem a képet, elcsendesedjek belül, és megérkezzenek a vágyott válaszok. Olykor azt is hagyni kell, hogy csak úgy szembejöjjön velünk az élet, és ne mi vágtázzunk felé” – vélekedik Zsófi, aki lélekben már most készül a télre, amikor biztos, hogy nem a programoké és az utazásé lesz a főszerep.
„Ahogy a világjárvány megváltoztatta az életet, úgy fogja most megváltoztatni, hogy takarékoskodnunk kell az energiával. Mentálisan nehéz ez az egész ,és nincs, aki ne lenne benne érintett. A család, a barátok, az örömet hozó tevékenységek és összetartás lesz a kulcs. Az együtt töltött időben pedig fontos a közös étkezés, hiszen az, hogy leülünk az asztalhoz, lehetőséget teremt arra, hogy kicsit megnyugodjunk és beszélgessünk. Úgy érzem, az étkezés lesz ezen a télen a legelérhetőbb hétköznapi luxus, ráadásul az ízek szárnyán utazni is lehet.”
Ugyanakkor az egyre emelkedő élelmiszerárak miatt a konyhában is fontossá válik a tudatosság.
„Leglényegesebb a praktikusan felszerelt éléskamra, és hogy hetente megtervezzük fejben, mi mindent főzünk. Ha így teszünk, észre fogjuk venni, hogy csak feleannyi pénzt hagyunk a boltban. Az nagyon jó, ha van otthon 10-12 állandó hozzávaló: szószok, konzervek, fűszerek ügyesen összeválogatva, ezekhez, ha friss húst vagy zöldséget veszünk, rengetegfélét főzhetünk. Nem könnyű olcsó, egészséges, hedonista ételt varázsolni az asztalra, de például a babban, lencsében, csicseriborsóban és konzervhalakban nagyon sok lehetőség rejlik.”
Fördős Zé: „Hús nélkül is van étel”
A mai napig terápiás hatással van rá a főzés és a gasztronómia, az ételek szeretete.
„Nálam mindig hangulathoz készül a kaja. Ha sportolás előtt állok, vagy komoly fizikai igénybevételnek vagyok kitéve, akkor kalóriadús étel kerül a tányérra, ha átfáztam, bármelyik hétköznap este felteszek egy jó húslevest, és megint más kerül az asztalra, ha a családom jön, vagy a barátaim” – árulja el Fördős Zé, aki immár huszonöt éve dolgozik a vendéglátásban a szeretteivel együtt, korábbi vállalkozásuk a 2008-as válság idején ment tönkre. Akkor és ott lehúzhatták volna a rolót, de úgy döntöttek, inkább előremenekülnek.
„Nálunk újraindítást hozott az akkori válság, aminek szerintem előnye, hogy a nem jó struktúrájú dolgok megszűntek. Ez szörnyen hangzik, tudom, de a dolgozók esélyt kaptak arra, hogy megszabaduljanak a rendszertől, amit mi rosszul építettünk fel – fogalmaz önkritikusan. – Persze, akkor mi is csak a drámát láttuk, és azt, hogy tönkrementünk, nincs pénzünk, most akkor hogyan tovább? A kényszer vitt rá, hogy édesapámmal és az öcsémmel elkezdtük gyártani az első gasztrovideókat. Ezek szinte az első perctől sikeressé váltak, hamar felfigyelt ránk a sajtó és a szponzorok is. A kényszerpályából hirtelen sikertörténet lett. Azóta is azt elemezzük, hogyan úszhatjuk meg, hogy amikor jól mennek a dolgok, ne kényelmesedjünk el. Hiszen a rendben lankad a kreativitás, amit a túlélés ösztöne táplál. A titok szerintem az, hogy maradj lelkes vadász akkor is, ha otthon tele a hűtőd, és ne engedd el azért a kreatív ötleteket, mert már mindened megvan. A kényelem miatt sokszor elvész az éberség, a válságban azonban két választásunk van: nyomjuk, vagy végünk. Hiszem, hogy az extrém helyzetekben új utakra lelhetünk és fejlődhetünk, hiszen ez nálunk már megtörtént. Ezért sem félek a jövőtől, mert már voltam bajban, és az élet visszaigazolta, hogy képes vagyok az újrakezdésre.”
Fördős Zé szerint sokat tehetünk a családi kassza megkíméléséért, ha átalakítjuk az étkezési szokásainkat. „Itthon van egy nem túl szerencsés, elterjedt nézet, miszerint amiben nincs hús, az nem is étel. Pedig egy rizs-, köles-, bulgur- vagy csicseriborsó-alapú, tartalmas egytálétel, saláta is magában hordozza azokat a tápanyagokat, amikre szükségünk van. A hús irreálisan drága, és a túlzásba vitt fogyasztása nem tesz jót a szervezetnek. Szembe kell nézni ezzel, és visszatérni a régi szemlélethez, miszerint a hús a vasárnapi ebéd vagy az ünnepi vacsora része, és tudatosítani magunkban, attól, hogy nem eszünk annyi állati eredetű kaját, még nem leszünk szegényebbek, pusztán hozzájárulunk a fenntartható világhoz.”
Gianni: „Segítsünk egymásnak!”
Hazánk olasz séfje huszonöt éve, egy hátizsákkal érkezett hozzánk. Elnyert egy egyetemi ösztöndíjat, és magyar nyelvtudás nélkül vágott bele az ismeretlenbe. Ma már tudja, ez élete legjobb döntése volt, hiszen hihetetlen karrierjét és imádott családját is ennek köszönheti.
„A kezdet nem volt könnyű – meséli. – Itt álltam az ismeretlenben, nyelvtudás és barátok nélkül, édesanyám pedig havonta küldte a csomagokat, mert félt, hogy éhen halok. Ezek a pakkok aztán körém gyűjtötték az embereket. Hangulatos vacsorákat adtam a csoporttársaimnak az albérletemben, és ízelítőt az olasz életérzésből, ami sokakat magával ragadott. Egyre többen vártuk anyám csomagjait. Közben engem őrületes honvágy gyötört, ugyanakkor azt is éreztem, a jövőm, a helyem Magyarországon van. A dobozokból egyszer csak teherautó lett, ami az első itteni éttermemnek hozta Olaszországból az alapanyagokat” – így emlékszik Gianni a kezdetekre, majd hozzáteszi: a válság idején különösen fontos a pozitív hozzáállás.
„Mi, olaszok valahogy másként állunk a problémákhoz. Van hitünk abban, hogy majd csak lesz valahogy, és a legnagyobb gondok között is tudunk egy jót nevetni, egymás felé fordulni, néhány órára kilépni a napi gondok közül, inni egy jó kávét, enni egy finom pizzát, és csak úgy örülni az életnek. Amikor pedig szóba kerülnek a gondok, nem azon siránkozunk, milyen rossz nekünk, hanem azt nézzük, hogyan segíthetnénk egymásnak, hogyan oldjuk meg közösen a helyzetet. A vérünkben van, hogy önzetlenül segítséget adunk egymásnak, abban bízva, hogy majd a mi gondunk is megoldódik. És mindig megoldódik, anélkül, hogy összeomlanánk. Lényeg, hogy legyen körülöttünk támogató közösség” – magyarázza Gianni, akinek a spórolás sem újdonság.
„Régi vágású gyerek vagyok, simán megeszem az egy hete lejárt joghurtot, mert olyan nincs, hogy ételt kidobni. A feleségem mindig mondja, ne csináljam, mert még valami bajom lesz, de engem dühít a pazarlás. Úgy nőttem fel, hogy mifelénk sok helyen még nem volt csapvíz, a villanyt este le kellett kapcsolni, mert drága volt az áram, a nagymama pedig úgy varázsolt répából és krumpliból mindennap más ételt, hogy nem vettük észre, ugyanazt esszük. Többek között ez az olasz konyha egyik legnagyobb előnye, hogy alig néhány hozzávalóból készíthetünk nagyon ízletes dolgokat. Nem kell teletömnünk a hűtőt, mert a tartalma minél átláthatatlanabb, annál biztosabb, hogy valami ránk romlik. Figyeljünk arra, minek a szavatossága mikor jár le, melyik zöldség kezd fonnyadni kicsit, és mi az, ami a tegnapi ételből megmaradt. Így sokkal kevesebb pénzből megoldható a család étkezése. A jó étel és a közösség ereje rengeteget ad, míg a katasztrófagondolkodás biztos, hogy nyomorba dönt. Figyeljünk arra, hogy ezt elkerüljük, és legyünk pozitívak, segítőkészek, ne feledjünk el örülni az életünknek!” – tanácsolja Gianni.
Képek: Csibi Szilvia
