Konyha

Porolja le a fondükészletet: a hegyi pásztorok takarékos ételéből lesz mennyei vendégváró mártogatós

A hegyi pásztorok takarékos étele, amely a tábortüzek meghitt hangulatát is magával hozza a vacsoraasztalhoz. Készülhet sósan és édesen, sajtból, húsból vagy akár csokoládéból. Vegyük elő újra a kamrában porosodó fondükészletet!

Néhány évtizede, a hetvenes években vált először divattá, hogy a vendégeknek fondüt tálalunk. Kicsit olyan volt a hangulat, mintha a tábortűz mellett üldögélnénk. Ekkoriban jelentek meg a boltokban a nagyobb csésze formájú fondükészletek, a hozzájuk tartozó hosszú nyársak és az apró spirituszégők. Azóta mintha kicsit kikopott volna a köztudatból, pedig érdemes feleleveníteni, már csak a különleges hangulata miatt is.

Kezdjük a klasszikus sajtfondü receptjével: 50 dkg, lehetőleg többféle reszelt sajtot (ementáli, trappista, gouda, füstölt) egy nagy tálban összekeverünk, és hozzáadunk 1 evőkanál kukoricakeményítőt. A fondüsütő belsejét alaposan bedörzsöljük 1 gerezd fokhagymával, beleöntünk 3  dl száraz fehérbort, forraljuk, majd csökkentjük a hőmérsékletet, és beleszórjuk a sajtkeveréket. Folyamatosan kevergetjük. Amikor a sajtok megolvadnak, és a massza egynemű lesz, hozzáadunk 2 evőkanál cseresznyepálinkát, megsózzuk, megborsozzuk, őrölt szerecsendiót, esetleg némi fokhagymaport szórunk rá – és jöhet a mártogatás!

A tökéletes mártogatáshoz

Az elkészítés apró fogásaira érdemes odafigyelni, mert ezen múlhat a hibátlan végeredmény. Ha sokáig tart, amíg megolvadnak a sajtok, végezzük el az olvasztás nagyját egy hagyományos lábosban a tűzhelyen, majd öntsük át a masszát a fokhagymával bedörzsölt fondütálba. A főzet ne forrjon fel, mert ettől a sajt gumiszerű lesz. Ne is melegedjen hirtelen, ezért lassan, cikcakkban, vagy nyolcasokat leírva kevergessük. Ha túlságosan besűrűsödött, meleg vízzel, borral vagy tejszínnel hígítsuk. A sajtok lehetőleg aromás kemény sajtok legyenek, szobahőmérsékleten. A fokhagymát az elején és a végén is beleadhatjuk. Teát vagy forralt bort kínáljunk mellé, de ne hideg italokat, amelyek csomóvá rántják össze a gyomrukban az olvasztott sajtot.

Alpesi praktikum

A fondü (amelynek jelentése franciából fordítva: olvasztott) az Alpokban élő hegyi pásztorok állandó téli étele volt, a sajtkészítés közben keletkezett maradékokat használták fel éhségük csillapítására, melegedésre. Máig tartó vita, hogy vajon ezt Franciaországban vagy Svájcban tették-e először.

Változatos ízek

A sajtmasszába az alapvető hozzávalókon kívül tehetünk vajat, mustárt, petrezselymet, csilit, néhány csepp Tabasco vagy Worcestershire mártást, a mediterrán változatokba szárított oregánót, kakukkfüvet, bazsalikomot. De mivel mártogassuk? A hagyományos fondüt feldarabolt, ropogós héjú kenyérrel, kenyérkockával, kiflikarikával ették. Később jöttek a zöldséges és húsos változatok: párolt brokkolit, gombát, sárgarépát, kelbimbót, szárzellert, spárgát, főtt krumplit, sonkaszeleteket, virslikarikákat vagy grillen pirított polentakockákat tűztek a villára.

Divatba jött a húsfondü, itt az edénybe töltött forró olajban sülnek a hozzávalók, amelyeket a legváltozatosabb szószokkal kínálhatunk. Válasszunk hozzá könnyű húst: csirkét, pulykát, kacsát vagy halat, rákot. Ha palacsintatésztába mártjuk őket, mielőtt az olajba kerülnének, „rántott” falatokat kaphatunk.

Az ázsiai fondü esetében pici drótkosárba téve, forró húslevesben főnek meg az ételek.
És hogy az édesség se maradjon el, megjelent a csokifondü is, amelyben az olvasztott csokoládéba friss gyümölcsöket (almát, szőlőt, banánt, narancsot, epret) mártogathatunk.

Fotó: gettyimages