Ezért az a sokféle név!
Egyes források szerint már az ókori görögök is kedvelték a vaslapok között sütött ostyát, a rómaiak pedig ezt is átvették tőlük. A későbbi krónikák szerint flamand sütőmestereknek köszönhetjük, akik a maradék tésztából készítették. Olyan legenda is létezik, amely szerint a 18. században a liège-i herceg szakácsa készített először ilyen édességet.
A kisült ostya rácsozatába mézet csorgattak. A nevét is a lépesmézről kapta, ezért nevezik francia nyelvterületen gaufre-nak, Németországban Waffelnek. Nálunk a lengyel gofry szó terjedt el, mert itthon először Lengyelországból hozott gépeken sütötték. Az 1964-es New York-i világkiállításon Amerikában is bemutatkozott, és szinte azonnal hatalmas karriert futott be a tengerentúlon. Némelyek ezért amerikai csemegeként tartják számon, amelyet elsősorban reggelire fogyasztanak, az elmaradhatatlan juharszirup kíséretében.
Mitől függ a roppanóssága?
A hazájának tartott Belgiumban két változat uralja a piacot. Az egyik a liège-i, amely élesztős kelt tésztából készül, vastag, tömör, laktató, és szabálytalan kör alakú. A másik a brüsszeli: ehhez sütőport használnak, könnyebb, vékonyabb, ropogósabb, és szögletes formájú. Olyan gofritészta is létezik, amelyben sem élesztő, sem sütőpor nincsen, ehelyett liszt, tej, kefir, túró vagy joghurt található benne. Ha tejjel készítjük, puhább és sötétebb lesz, ha pedig langyos vizet használunk, még ropogósabbá válik a megsült tészta. Amikor készen van, rácson hűtsük, mert ha egymásra rakjuk a kész darabokat, megpuhulnak.
Már magába a tésztába is keverhetünk kókuszreszeléket, reszelt citromhéjat, fahéjat, vaníliát, rumaromát, apróra vágott gyümölcsöket. Ha sós gofrit készítünk, hagyjuk ki a cukrot: ilyenkor a tésztát sonkával, sajttal, zöldfűszerekkel gazdagíthatjuk.
Napokig eláll és le is fagyasztható
A megsült tésztát a legváltozatosabb módon gazdagíthatjuk. Tálalhatjuk tejszínhabbal vagy porcukorral megszórva, vanília- vagy csokoládépuding kíséretében, édes szószokkal, mogyoró- vagy túrókrémmel, lekvárokkal, dzsemekkel és zselékkel, vagy folyékony karamellbe mártva. Tehetünk rá fagylaltot – ez a hideg-meleg párosítás a brownie-nál is nagyon népszerű –, de halmozhatunk rá gyümölcsöket, csokireszeléket is. Ha sós variációt sütünk, saláták vagy mártogatósok kísérőjeként kerülhet az asztalra. Előre is elkészíthetjük, fémdobozban néhány napig eltartható. Akár le is fagyaszthatjuk, és később a sütőben felmelegíthetjük, így olyan lesz, mint a frissen sült.
Alaprecept sütőporral
Hozzávalók kb. 20 darabhoz: 40 dkg liszt, 1 csomag vaníliás cukor vagy vaníliakivonat, 1 csomag sütőpor, 1 csipet só, 3 evőkanál barna cukor, 4 dl tej, 10 dkg puha vaj vagy margarin, 3 db tojás, olaj a kenéshez
A cukrot habosra keverjük a vajjal. Hozzáadjuk a tejet, a tojásokat és a vaníliakivonatot. Egy másik tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a sót. Ha a vaníliakivonat helyett vaníliás cukrot használunk, az is ide kerül. A száraz hozzávalókat csomómentesre keverjük a vajas masszával. Kiolajozott gofrisütőbe kanalazzuk a tésztát, és 2-3 perc alatt aranybarnára sütjük az ostyákat. Az élesztős változat annyiban különbözik a sütőporostól, hogy kb. 3 dkg élesztőt futtatunk fel a langyos tejben, majd összedolgozzuk a többi hozzávalóval és a gyúrás után fél óráig kelesztjük.
Fotó: adobestock
