Egészséges, mégis óvatosan fogyasszuk!
Amit a halászok a vízből kifognak, és ehető, azt mind a tenger gyümölcsének nevezzük. Közös bennük, hogy nagyon egészségesek: kalória-, zsír- és szénhidráttartalmuk csekély, ám rengeteg fehérjét és különféle vitamint – főként B-vitaminokat – tartalmaznak. Ásványi anyagok, jód, magnézium, cink, vas, szelén, mangán is bőségesen található bennük. Ezek mind hatékonyan segítenek az egészség megőrzésében, az öregedés lassításában. Vagyis a tenger gyümölcsei minden szempontból fontos részei az egészséges táplálkozásnak és a fogyókúrás étrendnek. Árnyoldaluk viszont, hogy könnyen megromolhatnak, és az arra hajlamosaknál akár súlyos allergiás tüneteket is okozhatnak.
A tengerek szennyezettsége miatt pedig olykor a higany- és ma már a mikroműanyag-tartalmuk is magasabb lehet a megengedettnél. A változatos kagylófélék közül népszerű az osztriga, a fekete kagyló, a fésűkagyló, a vongole, más néven vénuszkagyló. A rákfélék fontosabb képviselői a garnélarákok, a királyrákok, a tarisznyarák vagy a homár, a lábasfejűek közé pedig a kalmár, a tintahal és a polip tartozik.
Mire vigyázzunk?
Ha frissen vesszük a tenger gyümölcseit, azonnal tegyük őket hűtőtáskába, jégakkuk közé, és minél előbb kerüljenek hűtőszekrénybe. Hamar használjuk fel, főzzük-süssük meg őket. Nyáron inkább vegyünk eleve mélyhűtött termékeket.
Ha kagylót főzünk, jól sikáljuk le, alaposan nézzük át, és amelyik kinyílt, azt ne sajnáljuk, dobjuk ki – ugyanúgy, mint azt, amelyik a főzés közben sem nyílik ki.
A garnélák bélcsatornáját szedjük ki. A tintahal általában félig feldolgozottan kerül a boltokba, így nem nekünk kell bajlódnunk vele. Ugyanez a helyzet a friss polipokkal, amelyeknek húsát a tenger mellett élő népek úgy puhítják, hogy jó erősen odacsapkodják a part menti sziklákhoz. A szárazföldön próbálkozzunk inkább az előfőzéssel.
A fagyasztott tenger gyümölcseit ne szobahőmérsékleten, hanem hűtőben engedjük fel, és ne tegyük meleg vízbe, mert sokat veszítenek az ízükből.
Konzervben is megvehetjük a tengeri herkentyűket, bár az ízük így egészen más, mint a frissé.
A rizottótól a pizzáig
A garnélafélékkel a legtöbbször konyhakész, fagyasztott vagy konzerv állapotban találkozhatunk. Míg a koktélrák alig egy-két centis, a tigrisrák akár húsz centire is megnőhet. Nyersen a legtöbbjük szürke, sütés közben lesz a húsuk gusztusos rózsaszín. Tehetjük őket ázsiai levesekbe, salátákba, pizzákra, ragukba, currys ételekbe, rizottóba, spagettihez és természetesen a híres spanyol paellának is elengedhetetlen alapanyagai.
Rákleves
Hozzávalók: 3-4 szál újhagyma, 2 dkg friss gyömbér, 2 kis csilipaprika, 4 dl kókusztej, 5 dl halalaplé, 30 dkg paradicsom, 15-20 dkg garnéla, szójaszósz, lime, só.
A gyömbért lereszeljük, az újhagymákat felkarikázzuk. A paradicsomok héját lehúzzuk, a húsukat apróra vágjuk. Olajban megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a gyömbért és a csilit, és pár percig pirítjuk. Beleöntjük a kókusztejet és az alaplevet, néhány percig forraljuk, majd hozzáadjuk a paradicsomot és rákot is. Kis lángon főzzük, majd 1 lime levét és 1 evőkanál szójaszószt csepegtetünk hozzá.
Kagylók nyersen és főzve
A fekete kagylót a francia és a belga gasztronómia tette népszerűvé. Petrezselymes, fehérboros, fokhagymás, citromos lében főzik a zárt kagylókat, amíg ki nem nyílnak. Általános fogyasztási módja, hogy az egyik kagyló héjával csípjük ki a másik kagyló húsát. Lehet a lé bazsalikomos, tárkonyos, mustáros, currys és paradicsomos is. Ugyancsak nagy kedvenc az osztriga, amelyet nyersen, sózva, borsozva, citromlével kicsit megcsöpögtetve kell kihörpölni a héjából, majd száraz pezsgővel leöblíteni. A fésűkagyló ismertebb neve Szent Jakab-kagyló: az El Camino zarándokút fontos jelképe és útjelzője a középkor óta. Salátákba, partifalatokra, rizses ételekbe kiváló. A szívkagyló hasonlít a vénuszkagylóra, olasz nevén a vongoléra, de kisebb annál. Nagyjából ugyanúgy használhatjuk: ehetjük nyersen, citrommal, de meg is süthetjük, rizottóba, paellába tehetjük, spagettibe keverhetjük, gyömbéres ázsiai levest főzhetünk belőle, és akár a krumplisalátában is finom.
Az olasz vidék finomsága
Itália egyik legnépszerűbb étele a spaghetti alle vongole, a vénuszkagylós spagetti. A kis kagylókat sós vízben alaposan kiáztatva és megtisztítva forrósítják meg egy serpenyőben, majd ha kinyíltak, petrezselyemmel, fokhagymával, fehérborral, citrommal együtt összekeverik és átforralják az előzőleg roppanósra főzött spagettivel. Déli változatában paradicsom is szerepel. Akit zavarnak a héjak az ételben, még tálalás előtt kiszedegetheti belőlük a kagylóhúst.
Tenger gyümölcsei paella
Hozzávalók: 1 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg füstölt szárazkolbász, 1 kápia paprika, 1 liter alaplé, 1 dl fehérbor, 20 dkg kerekszemű paella rizs, 20 dkg zöldborsó, só, csipetnyi sáfrány, 15 dkg koktélrák, 10 darab fekete kagyló, olaj, citromlé, petrezselyem.
Egy nagy serpenyőben olajat hevítünk, megpirítjuk az apróra vágott hagymát, a fokhagymát, a felkarikázott kolbászt, a kis kockákra vágott kápia paprikát, felöntjük az alaplével és a borral. Beleszórjuk a rizst, a zöldborsót, a sáfrányt, sózzuk, megkevergetjük, és néhány percig főzzük. Amikor a rizs már puha, hozzáadjuk a koktélrákokat, az előzőleg megfőzött, kinyílt kagylókat (a héjukkal együtt), lefedjük, és saját gőzében hagyjuk párolódni. Tálalás előtt belekeverjük a citromlevet és az aprított petrezselymet.
Fotó: adobestock
