A kovászos uborka, vagy más fermentált zöldség levén fehér bevonat jelentkezik, opálos lesz, nyilván benned is azonnal az merül fel, hogy penész. De lehet, hogy eddig úgy dobáltad ki az értékes zöldségeket, hogy valójában csak az erjedés természetes folyamatát láttad?
Bizony, valójában erről van szó, el is magyarázzuk, hogy mi történik ilyenkor.
Fehér bevonat a savanyúságon
Ez a tulajdonság valójában tejsavbaktériumok felszaporodásából származik. Nemcsak ártalmatlan, hanem még az egészségére is előnyös. Ezek a baktériumok az erjedési folyamat kulcsfontosságú részét képezik, sőt, tulajdonképpen ezek felelősek az erjedésért. A tejsavképződés eredményeként az uborka nemcsak a jellegzetes ízlést, hanem a jótékony tulajdonságait is megszerzi.
A tejsavbaktériumok jótékony hatással vannak a bél mikroflórájára, elősegítik az emésztést és segítik a testet a méreganyagok eltávolításában. A fehér bevonat tulajdonképpen azt igazolja, hogy a fermentáció tökéletes volt. Az ilyen bevonattal rendelkező uborka fogyasztása teljesen biztonságos.
Hasonlóképpen, az üveg kinyitása után a „habzás” vagy a „buborékolás” sem feltétlenül baj: a baktériumok természetes létezése szén-dioxidot termel. Ez a jelenség gyakori, és azt jelenti, hogy minden úgy ment, az erjedés során, ahogy annak kellett.
Ez is érdekelhet:
A penész már más kérdés
Bár a kovászos uborkán lévő fehér bevonat tehát nem lehet oka az aggodalomnak, a penész azonban már más kérdés. Míg a tejsavas bevonat általában homogén, a penészgomba jelenlétét általában szabálytalan szerkezet és a fehér tejsavbaktériumoktól eltérő szín jellemzi. A kék, a zöld és a szürke árnyalatok uralják. A penészes uborkának határozottan a kukában van a helye.
Érdemes megtanulni felismerni a különbséget, hogy ne dobd ki azokat az uborkákat, amik éppen az egészésgedet szolgálnák.
Lisztes kovászos uborka
Hozzávalók:
- 3 kg fürtös uborka
- 4-4 evőkanál liszt és só
- kapor
Az uborkákat jól megmossuk, a végeikből keveset levágunk, és az uborkákat hosszanti irányban bevagdossuk. Egy ötliteres üveg aljára leszórjuk a lisztet, a sót, és beleállítjuk az üvegbe az előkészített uborkákat. Néhány szál kaprot teszünk közé és a tetejére. Felöntjük hideg vízzel, és egy kistányérral letakarva három napra napos helyre állítjuk. Utána légmentesen lezárjuk. A leve a liszttől kissé zavaros lesz, de az uborka ropogós, és finom.
Fotó: gettyimages
