Lélek

Nem akarok gyereket!

Egy idő után elfogynak az érvek, és már kedve sincs megmagyarázni a saját akaratából gyerek nélkül élő nőnek vagy férfinak, miért döntött így. Az okok közt nagyon széles a spektrum, de a pszichológus szerint a legtöbb egy tőről fakad.
rólunk szól, lélek, nem akarok gyereket

Végtelen felelősség nélkül

Egyre többen vállalják fel, hogy szándékos és megfontolt döntésük a gyerek nélküli élet. Ez még mindig tabutémának számít, ennek ellenére a legtöbbjüknek nekiszegezik a kérdést, miért döntöttek így, majd azt is gyorsan hozzáteszik: megbánod még ezt, vagy, hogy később úgy is meggondolod magad, csak ne legyen túl késő. A tolakodóknak hiába magyaráznák, joguk van a szabad választáshoz, hogy miként szeretnék leélni az életüket. Nem mindenki akar megfelelni a társadalmi elvárásoknak, a családi nyomásnak, és náluk nem feltétlenül az a boldog befejezés, ha mégis meggondolják magukat. „Azt azért mindannyian tudjuk, hogy gyereket szülni azt is jelenti, hogy soha többé nem lesz olyan az életünk, mint előtte — mondja Csehák Hajnalka pszichológus. — Ez nőknél és férfiaknál is így van, és ezt a felelősséget nem mindenki akarja vagy nem mindenki képes felvállalni. Több komoly oka van annak, ha valaki véglegesen úgy dönt, nem akar gyereket. Sokan egyszerűen nem akarják vállalni a gyerekkel járó végtelen hosszú felelősséget. Közülük akadnak, akik a saját életükért sem tudnak felelősséget vállalni, de muszáj nekik, hiszen élnek. Ők nem érzik magukat elég erősnek ahhoz, hogy ilyen nagyot változtassanak.”

Nem önzőség vállalni vágyainkat

Egy másik gyakori indok az idő múlása. „Ezt a kívülállók gyakran magyarázzák azzal, hogy ez nem döntés, hanem inkább kényszerűség, de nem így van. Számtalan példa mutatja, hogy aki gyerekre vágyik, az még a vízválasztónak számító negyvenes évei körül is mindent megtesz azért, hogy szülhessen, akár apa nélkül is. Azok viszont, aki végignéznek az életükön, és rájönnek, még ekkor sem hiányzik belőle a gyerek, ők nem csak eldöntik, hogy továbbra sem akarnak, de teljesen elégedettek így az életükkel. Jellemzően már minden vágyott anyagi javat beszereztek, és szeretnének az utazásra, a hobbijukra, a munkájukra időt szánni. Tisztában vannak azzal, hogy ebben erőteljesen akadályozná őket egy gyerek. Tévesen önzőnek bélyegezi őket a társadalom. Én nem nevezném őket önzőnek, döntésük ugyanis nem okoz kárt senkinek, ellentétben azzal, ha valaki nem a gyerek iránti vágy miatt, hanem valamilyen egyéb indokból szül, és ennek megfe-lelően bánik a gyerekkel.” Lehetnek olyan indokok, belső tiltakozások is az emberben, amiket egy kívülálló nem nagyon tud átérezni, ezek gyakran az érintett személy számára is rejtve maradnak mindaddig, amíg egy feltáró folyamatban nem szembesülnek vele. „Ilyen, mikor valaki sokszor megélte gyerekkorában a rosszindulatú kiszolgáltatottságot. Nekik nincs megfelelő családi mintájuk, és nem is éreznek magukban annyi erőt, hogy ezt visszafordítsák, így inkább lemondanak a gyerekről. Kevesebben, de olyanok is vannak, akik testük kedvezőtlen változásait hozzák fel indokként, de a lelki traumát átélők is dönthetnek így.

Keveset beszélnek róla, pedig létező dolog a csecsemőfóbia is. Ők egyszerűen irtóznak a csecsemőktől: nem fogják meg, nem néznek rá, idegesek lesznek a társaságukban. Nem egyszer elhangzott már az ebben szenvedőktől, hogy ha ötéves korú gyereket kapnának készen, akkor nem lenne ellenükre a gyerekvállalás, de a csecsemővel járó dolgoktól irtóznak. Maguk is szenvednek emiatt, de igyekeznek eltitkolni a fóbiájukat, hiszen ez társadalmilag nem elfogadott nézet, a környezet ellenszenvét váltja ki. A csecsemőfóbia férfiaknál is előfordulhat, de náluk a legtöbbször ez azonnal elmúlik, amikor átesnek a tűzkeresztségen, vagyis mikor először lepisili, lehányja őket a saját gyerekük. A már totyogós gyerekektől való idegesség és távolságtartás nem ide tarozik. Ez nem fóbia, hanem a saját kényelem iránti igény.”

Egy pillanat alatt megfordulhat

Mint minden komoly elhatározás, ez a döntés is megváltozhat. „Általában valamilyen külső ok az, ami teljesen megfordítja ezt a véleményt — mondja Csehák Hajnalka. — Ez azonban jellemzően soha nem egy hosszú folyamat eredménye, hanem egy pillanat alatt történik. Ilyenkor sürgetővé válik a vágy, az érintett azonnal akar gyereket. Ahogy előtte mindent megtett azért, hogy ne legyen terhes, innentől kezdve bármit megtesz a babáért. Véglegesnek akkor lehet mondani a döntést, ha valaki már elérte a 45-50 éves kort, vagyis amikor már nem nagyon szok-tak szülésre vállalkozni a nők. A gyermektelenséget választók számára ez az életkor nem a beletörődést jelenti, hanem az elégedettséget: nekik így teljes az életük, ők tudják, jól döntöttek.

Minden indok egy tőről fakad

A gyerek a fajfenntartó ösztönünk eredménye. Ez alapösztön, és aki nem akar gyereket, az ennek megy ellene — mondja a pszichológus. — Egy ösztönkésztetésnek ellenszegülni komoly belső sérülést feltételez. Egyes esetekben a sérülés könnyen látható, felfedezhető. A legtöbbször azonban ez fedve van, ilyenkor kifogásokkal magyarázzák meg, miért is nem akarnak gyereket. De ezek a kifogások mindig valamilyen belső sérülést, hiányt takarnak, még ha nem is tudunk róla, hiszen a fajfenntartás ösztöne mindenkiben kódolva van, férfiban és nőben egyaránt.

Akciós előfizetési ajánlatunk

Video