Vannak igazi se vele, se nélküle kapcsolatok. A leghíresebb Liz Taylor és Richard Burton viszonya, akik, ha együtt voltak, marták egymást, ám, ha a szakítás mellett döntöttek, folyton vágyakoztak a másik után. Kétszer próbálták a házasságot, mindkétszer héjanász és válás lett a vége. Ennek ellenére a színésznő azt szerette volna, hogy Burton mellé temessék. De nem kell Hollywoodig menni a folyton szakító, majd újra egymás karjaiba omló párokért. Valószínűleg mindannyian láttunk már ilyeneket a környezetünkben.„Természetesen, nincsen egy tudományosan megállapított szám, hogy hány szakítás után szabad még utoljára újra összejönni ugyanazzal a partnerrel – kezdi dr. Hevesi Kriszta szexuálpszichológus, egyetemi adjunktus. – Az én tapasztalatom az, hogy átlagosan két évig tartanak az ilyen viszonyok, de volt az ismeretségi körömben olyan pár is, akik tizennyolc éven át éltek se vele, se nélküle kapcsolatban. Közben mindketten éltek mással házasságban, sőt, született mástól gyerekük, ám végül mindig egymáshoz rohantak vissza.” Az ilyen viszony minden életkorban felbukkanhat, de az egyértelmű, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol már van közös múlt, vagyon, vagy például gyerekeket nevelnek együtt, kevésbé jellemző, hogy ki- és beszállnak a házasságba. Ahol több a korlátozó tényező, ott jobban meggondolják a szakítást és az esetleges újrakezdést is.
Ki- és besétálnak a kapcsolatba
A húszas éveikben járó fiatalokat viszont általában nem köti semmi, és ezért náluk kialakult egy újfajta szakítós-újrakezdős kapcsolattípus. „A ciklikus kapcsolatra van egy angol kifejezés, az »on-again, off-again«, amely arra utal, hogy ezek a férfiak és nők ki- és besétálnak a viszonyba, mintha fel- és leszállnának egy buszról – magyarázza dr. Hevesi Kriszta. – Nekik nagyobb még a szabadságuk, ezért kétharmaduk már élt is ilyen típusú viszonyban. Jellemzően minimum kétszer-háromszor szakítanak, majd újra összejönnek, és amikor külön vannak, akkor általában abban bíznak, hogy hiányoznak a másiknak, és emiatt előbb-utóbb egy normálisnak mondható párkapcsolatban fognak élni.” Az ilyen típusú viszonyt leggyakrabban a szex tartja össze, bár meglepő módon – mivel nincs benne érzelmi biztonság – sokszor mégsem kölcsönösen kielégítő a szexualitás. Ellenben nagyobb a stressz, nem hatékony a konfliktuskezelés, kisebb a kapcsolati elégedettség, és jóval több a szóbeli és a fizikai agresszió. Felmerül a kérdés, hogy ennek ellenére miért kezdik mégis folyton újra a kapcsolatot? „Mert az érzelmek működnek közöttük, sőt, sokszor a külön töltött időben szerelmesebbnek érzik magukat, mint amikor együtt voltak. Általában nincs egyértelmű lezárása a kapcsolatnak, viszont amikor újrakezdenek randizni, ismét azt érzik, hogy meg kell szerezni a másikat. Amúgy is jellemző, hogy egy szakítás után akkor szoktak az emberek újra összejönni, ha például a különlét ellenére is rendszeresen keresik egymás társaságát, vagy egyáltalán nem ismerkednek másokkal, illetve, ha éppen próbálkoztak is más partnerekkel, azok nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.”
Biztos jelek, hogy nem érdemes
Azonban vannak biztos jelek, amelyek egyértelművé teszik, hogy nem kellene újra felmelegíteni a káposztát. „Előfordul, hogy egy pár mindent megtesz azért, hogy együtt maradjanak vagy kibéküljenek, mégsem érdemes újrakezdeni. Például, ha szakembernél is voltak, de nem találnak megoldást a problémáikra, és folyton ugyanazokat a köröket futják, attól függetlenül, hogy melyikük indítja be újra és újra a negatív spirált. Létezik egy arányszám, az 5:1, ami arról szól, hogy egy pár nagy valószínűséggel akkor marad együtt – illetve akkor érdemes újrakezdeniük –, ha öt pozitív, kellemes élményre és érzelemre egy negatív érzés jut. Tehát, ha ötször annyi nevetés, odafigyelés, szórakozás van a közös életükben, mint amennyi kritizálás, sértés, a másik figyelmen kívül hagyása. Ha a másikban már csak a rosszat látom, ha elhatalmasodnak a negatív érzelmek köztünk, és már mindegy, mit csinál, azonnal robbanok, akkor semmi értelme egy újabb kört lefutni.”
Kevesebb öröm
A szakemberek tapasztalata szerint azok, akik többször nekifutnak egy kapcsolatnak, gyakran tapasztalják, hogy a sokadik békülés már nem okoz akkora örömérzetet. Tompulnak a pozitív érzelmek, és nem bíznak már annyira a másikban, mint korábban. Egy ilyen kapcsolatban ugyanis egyik fél sem érezheti magát biztonságban, hiszen nem lehet tudni, hogy mikor akarja a másik ismét visszakapni a szabadságát. Ráadásul azt érzik, hogy kevésbé szeretik őket, kevésbé vonják be a mindennapokba, a döntésekbe, a mély kapcsolatokra jellemző helyzetekbe.
