Lélek

A magány épp olyan káros, mint a dohányzás: így tehet az elszigetelődés ellen

Egyes kutatások szerint a tartós magány olyan rossz hatással van a szervezetre, mintha napi 15 szál cigarettát szívnánk. Ráadásul az elmúlt években járványszerűen terjed az elszigetelődés.

Egy amerikai egészségbiztosító által 2018-ban elvégzett, 20 ezer amerikai vizsgálatát magában foglaló kutatás szerint a magány nemcsak a lelkünket betegíti meg, hanem a testi egészségre is rossz hatással van. A magány okozta stressz ugyanis növeli a betegségek, a daganatok kockázatát, legalább annyival rontja az életkilátásokat, mint a komoly túlsúly vagy a rendszeres dohányzás. Ugyanakkor azt is megállapítják a vizsgálatok, hogy a társadalom átalakulása nyomán szinte járványszerűen terjed a magányosság. Szétesnek a többgene­rációs családok, messzire költöznek a gyerekek, de a szomszédsággal is kevésbé tartjuk a kapcsolatot, mint régen – erre pedig még rátett egy lapáttal a koronavírus-járvány, amikor fizi­kailag is elszigetelődtünk egymástól. Vajon mit tehetünk a testi és lelki egészségünk védelmében?

Az emberiség alapszükséglete

A csoporthoz tartozás a civilizáció fejlődése során nagyon fontos volt a túléléshez. Óriási veszélybe került az az ember, aki valamiért kiesett a közösségből. Az évezredek során épp ezért a biológiai szükségleteink közé épült be a valakihez tartozás igénye.

„Szinte mindenki számára természetes, hogy másokhoz kapcsolódva tudja megélni a biztonság érzését, és szereti megosztani az érzéseit, tapasztalatait” – mondja erről az alapszükségletről dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Ha viszont nem sikerül megélni a kapcsolódást, bármennyire szeretnénk is, akkor beindulhatnak depresszív, szorongó érzések, elkezdhetjük leértékelni, nem túl szerethetőnek látni magunkat, ez pedig fizikai szinten is ártalmas.”

Nem egyenlő az egyedülléttel

Fontos tudni, hogy magányosak nem csak akkor lehetünk, ha egyedül élünk. Sőt, az egyedüllétnek, amennyiben ez a saját döntésünk, megvannak a maga előnyei is.

„A leggyakrabban szakítás után, de más élethelyzetekben is megtörténhet, hogy az egyedüllét tudatos elhatározás, amely segít rendezni a sorainkat, befelé fordulni, újra harmóniát teremteni a saját lelkünkkel” – mondja pszichoterapeuta szakértőnk. Előfordulhat az is, hogy bár valaki egyedül él, megvannak a baráti, társadalmi kapcsolatai, így nem érzi magányosnak magát. És megtörténhet az ellenkezője is: amikor párkapcsolatban, családban élve, széles baráti körrel körülvéve éljük meg a társas magány kínjait, úgy vélve, hogy senki nem ért meg bennünket.

Találjuk meg a belső erőnket!

„A magányosság azért különösen kínzó, mert akit érint, elkezdi leértékelni magát. Sokan a saját kudarcuknak érzik, hogy egyedül vannak, úgy gondolják, nem szerethetők, tehetetlenné válnak, nem tudják mozgósítani az énerejüket, a saját erőforrásaikat, így pedig egyre mélyebbre süllyednek az izolációban” – mondja dr. Makai Gábor. A szakember azt is hozzáteszi: ünnepek környékén különösen felerősödhet az egyedüllét érzése, míg az új év új céljaival enyhülhet a magány. Az új célok, az énerőnk felélesztése ugyanis segíthet a magányos érzések leküzdésében. Sokszor a pszichoterápia célja is az, hogy a helyzetünket átgondolva mozgósítani tudjuk a bennünk rejlő erőforrásokat ahhoz, hogy új kapcsolatokat teremtsünk, és újra kapcsolódjunk a külvilághoz.

A régi idők visszasírása helyett

A magányt bármilyen életkorban átélhetjük: már tizenéves kortól kezdve mindannyian tapasztalunk olyan epizódokat az életünkben, amelyben magányosnak érezzük magunkat. De támadhat ez az érzés a harmincas, negyvenes éveinkben is. Az idősebbeknek sok nehézséget okoz ezen a téren, hogy a hagyományos közösségek felbomlóban vannak, sok esetben a gyerekek, unokák is messze, akár a kontinens másik részén élnek. Dr. Makai Gábor szerint ilyenkor fontos, hogy aktívan tegyünk a kapcsolatteremtésért

Nem érdemes belesüppedni abba, hogy a világot hibáztatjuk a magányunkért, és visszasírjuk a régi időket, amikor még minden másként volt. Sokkal hasznosabb, ha az önismeretünk fejlesztése, az önértékelésünk javítása mellett megpróbálunk új célokat, új kapcsolódási pontokat találni az életünkben, és megnyitjuk a szívünket-lelkünket az újabb találkozások előtt.

A felszínesnek gondolt kapcsolat is hasznos

Felvehetjük például a kapcsolatot régen látott barátokkal (erre a közösségi oldalak is remek lehetőséget adnak), de az is megoldás lehet, ha új hobbit keresünk, például kirándulócsoporthoz, énekkarhoz, könyvklubhoz vagy más hobbicsoporthoz csatlakozunk. Bár a hús-vér kapcsolódás valóban más minőséget jelent, az online kapcsolattartást sem érdemes lebecsülni: különösen annak lehet ez a csatorna jó lehetőség, aki az egészségi állapota vagy a távolság miatt nehezen tud személyesen társaságot keresni magának. Ugyanígy nem kell azonnal elutasítani a felszínesnek gondolt kapcsolódásokat sem.

A mély, őszinte barátság nem alakul ki egyik pillanatról a másikra, a bizalom elmélyüléséhez a kezdetben felszínesnek ítélt beszélgetéseken át vezet az út. Ha sok felületes kapcsolatunk van, szinte biztosra vehetjük, hogy közülük egy-kettő elmélyül, minőségében is új szintre lép majd. De az is segít a magány leküzdésében, ha egyes ismerőseinkkel egy ideig csak a közös érdeklődés, esetleg mások segítése, a helyi közösség formálódása köt össze. A lényeg, hogy úgy érezzük, olyan közösségben vagyunk, ahol önmagunkért kedvelnek, és képesek legyünk újra szerethetőnek tartani magunkat.

Van segítség!

Ha Ön vagy valaki a környezetében úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy 06 80 820 111-es telefonszámot!

Fotó: Adobestock, Gettyimages