Az előző generációk nem csak a szavaikkal és a példájukkal tanítanak minket. Szakemberek szerint az általuk átélt nehézségek, traumatikus élmények a mi lelkünkbe, sőt akár a genetikánkba is beépülhetnek. Ez az úgynevezett transzgenerációs örökség is lehet az oka, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy egyes helyzetekben indokolatlanul erős szorongást érzünk, vagy mindig ugyanolyan élethelyzetekbe, kapcsolatokba futunk bele, esetleg bizonyos területeken elakadással küzdünk. Erről kérdeztük a téma egyik szakértőjét, Orvos-Tóth Noémit.
Élet és halál
„A lányom születése döbbentett rá, hogy családom nőtagjai mennyi feldolgozatlan traumát hordoztak és adtak át észrevétlenül nekem is” – mesél saját élményeiről Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, a nagy sikerű Örökölt sors és Szabad akarat című könyvek szerzője, a téma kutatója. – „A családfámat elemezve megdöbbenve láttam, hogy nálunk a születés és a halál szinte minden generációban kéz a kézben járt. Ahány női felmenő, mind veszített el gyermeket, de a korai árvaság, a szülőnélküliség vagy a házastárs korai elvesztése is gyakori tapasztalat volt. Ezeket a fájdalmakat soha nem dolgozták fel az érintettek. Dédmamáim, nagymamáim és az édesanyám is zsigereiben hordozta a szorongást, és így akarva-akaratlanul, de a szeretet elvesztésétől való rettegést közvetítették felém is. Nem meglepő, hogy az én életemet is sokáig terhelte a félelem, hogy bármelyik percben megtörténhet a tragédia. De nem csak a testem hordozta a feldolgozatlan és kibeszéletlen veszteségek terhét. A nevelésem során öntudatlanul is azt közvetítették felém a családtagjaim, hogy a világ veszélyes, így az én, nagyrészt tudattalan hitrendszerem alapjává is ez a gondolat vált.”
Törjük meg a csendet!
A családi minták addig ismétlődnek, amíg rá nem eszmélünk, hogy tenni kell valamit a megtörésükért. „Már az sokat segít, ha elkezdünk gondolkodni az életünkön, és időnként kívülről is ránézünk a viselkedésünkre, a reakcióinkra, a döntéseinkre. Ezzel összefüggésben végiggondolhatjuk, mit tudunk a szüleink, nagyszüleink életéről, élményeiről. A jó beszélgetések is nagyon fontosak, hiszen a szavak segítenek feltárni és megérteni, mit gondol, érez a másik. Ahhoz azonban, hogy ebből ne veszekedés vagy sértődés legyen, higgadtságra és nyitottságra is szükségünk van a családtagjainkkal szemben. Nagy segítség lehet, ha megtehetjük, hogy szakember, pszichológus segítségével ismerjük meg jobban önmagunkat. Ő ugyanis a külső szemlélő helyzetéből olyan vakfoltokra is rálát, amelyeket mi nem biztos, hogy felismernénk” – javasolja a szakértő, aki arra is figyelmeztet: nem mindegy, milyen segítő szakembernek adunk teret az életünkben. Ha azt tapasztaljuk, hogy a segítőnk túlságosan leegyszerűsítő magyarázatokkal szolgál, ha kérdések helyett inkább kategorikus kijelentéseket tesz, nem biztos, hogy a legjobb helyre kerültünk. Ha pedig támogató beszélgetéseknél komolyabb segítségre van szükségünk, a legjobb, ha klinikai szakpszichológushoz, pszichoterapeutához megyünk. Együttérzéssel és türelemmel fordulva a családunk története felé, megtanulhatjuk megérteni mindazt, amit az előttünk járó generációktól kaptunk. Így mi magunk is megszabadulhatunk a számunkra már terhet jelentő mintáktól.
Elveszett biztonság
„Transzgenerációs öröksége mindenkinek van, hiszen senki nem a Holdról pottyant ide” – teszi hozzá Orvos-Tóth Noémi. A szakember szerint egyre több kutatás igazolja, hogy a hímivarsejt és a petesejt, amelyből születtünk, őrzi a szüleink, sőt a nagyszüleink által megélt élmények, nélkülözések, szorongások nyomát. Ráadásul az előző generációk által megélt élmények, pozitív és negatív tapasztalatok táplálják azokat a családi hiedelmeket is, amelyeket a neveltetésünk során mi is magunkévá teszünk – egyszerűen azért, mert gyakran halljuk őket. Persze nem mindegy, hogy mi magunk milyen környezetben élünk, milyen tapasztalatokra teszünk szert az életünk során. A saját környezetünk tompíthatja vagy akár fel is erősítheti azt, amit otthonról kaptunk.
Orvos-Tóth Noémi közismert példát is hoz erre: „a mai ötven feletti korosztály sokszor szenved az őszinteség és az önazonosság hiányától. Ennek hátterében a saját tapasztalatok mellett az is állhat, hogy a szüleik, nagyszüleik megélték a II. világháború rémségeit, ám beszélni nem lehetett és nem is tudtak róla. Később az államhatalom önkényeskedései, a kitelepítések, a bizalmat földig romboló besúgóhálózatok szintén traumatizálták az embereket. A teljes huszadik század tele van ilyen kimondatlanságokkal. Ez a kibeszéletlen, feldolgozatlan bizalom- és biztonságvesztés sokaknál függőségekbe, például alkoholizmusba torkollott, ami az évtizedek során családok tízezreit tette tönkre.”
Kártyával az őszinteségért
Nemrég jelent meg az Orvos-Tóth Noémi által kidolgozott, Egymás transzgenerációs kártyacsomag, amely abban segít, hogy játékos formában tárhassuk fel családunk történetét, és láthassunk rá a magunkkal hozott „érzelmi csomagra”. „A kártyákat érdemes úgy elképzelni, mint egy kapaszkodót vagy vezérfonalat, ami segít és kalauzol a beszélgetések során – mesél a csomagról a szakértő. –A kártyalapokon lévő kérdések mind egy-egy kaput nyitnak meg, amiken keresztül közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és egymáshoz is. A kialakuló beszélgetések során olyan összefüggések is láthatóvá válnak, amikre addig nem is gondoltunk volna, így jobban megértjük a családi és egyéni működésünket is.”
Fotó: Adobestock
