A kapcsolat felbomlásának oka a pszichológia szerint soha nem egy harmadik személy. Ő pusztán tünet. Azonban szülőként – különösen, ha szerettük a gyerekünk régi társát, és számunkra úgy tűnt, boldog együtt az életük – a lányunk-fiunk új szerelmét kiáltjuk ki magunkban bűnbaknak, vele szemben gyakran elhárító módon viselkedünk, tagadásban élünk, nem vagyunk rá kíváncsiak. Családterapeuta szakértőnk, Fischer Gabriella szerint ez természetes első reakció, mégsem szabad a negatív érzelmeinknek túl nagy teret engednünk, mert azzal hosszú távon a gyerekünkkel való kapcsolatunkat mérgezhetjük meg.
A bűnbak nem az új szerelem
„Minél inkább az a kép él bennünk, hogy a gyerekünk révbe ért, boldog kapcsolata, családja van, annál nagyobb erővel csaphat be érzelmi életünkbe a bomba: nem, mindez csak a mi vágyainkban, gondolatainkban volt így – mondja Fischer Gabriella. – Minél jobban a saját nevelési sikerünknek éltük meg a gyerekünk életét, annál jobban fájhat, hogy most mindent újrakezd, és az ki tudja, hová vezet. Tudat alatt a válást, a kapcsolat sikertelenségét akár saját kudarcunkként is megélhetjük. Természetes, hogy ilyenkor megjelenik a féltés érzése és az ösztönös neheztelés arra az emberre, aki miatt ez az egész kirobbant. Érdemes ezt átkeretezni magunkban: itt nincs hibás. A gyerekünk élete a sajátja, és a létező legszemélyesebb döntése, hogy kivel szeretné élni. Legjobb tehát, ha a harag dédelgetése helyett arra törekszünk, hogy a kialakult helyzetben támogassuk őt.”
Ne kérdőjelezzük meg a döntését!
A legrosszabb, amit tehetünk, ha látványosan ágálni kezdünk a gyerekünk új párja ellen, esetleg igyekszünk lebeszélni róla. „Azzal, ha próbáljuk megfúrni az új kedvesét, egész biztos, hogy csak a gyerekünkkel való kapcsolatunkat mérgezzük. Ő ugyanis nyilvánvalóan a párja mellé áll majd velünk szemben, ami végül oda vezet, hogy a későbbi jó viszony esélye is elvész, és nem a válás, hanem ez az igazi tragédia a család számára. Fontos tehát, hogy a negatív érzéseink kivetítése helyett próbáljunk meg nyitottak lenni a gyerekünk új párjának megismerésére. Gondoljunk arra, hogy minden bizonnyal egy értékes ember, mert a lányunk-fiunk valamiért őt választotta. Ez persze nem azt jelenti, hogy szeretnünk is kell. A legfontosabb, hogy elfogadjuk, és ne kérdőjelezzük meg a gyerekünk magánéleti döntését” – tanácsolja a pár- és családterapeuta.
Legyünk büszkék arra, hogy nem tart szeretőt!
Szakértőnk szerint a gyerekünk új társát illetően ellenállást generálhat bennünk a közösség is, ahol élünk. Míg a fővárosban senkit nem érdekel, hogy „válik a szomszéd fia, és új nője van”, addig kisvárosokban, falvakban ez hetekre témát adhat. Minél konzervatívabb a közeg, annál nagyobb szégyenként éljük meg, hogy a gyerekünk magánélete most hullámvölgybe került. „Ez nézőpont kérdése, mert az ő szemszögéből a helyzete most kezd rendbe jönni, másrészt az életünket nem másoknak, hanem magunknak éljük. Közhely, de igaz: minden csoda három napig tart – figyelmeztet szakértőnk. – Inkább legyünk büszkék a gyerekünkre, aki nem titokban tart szeretőt, mint sokan mások, hanem felvállalta az új szerelmét, ezzel együtt érett, felnőtt emberként felelősséggel vállalta a helyzet nehézségeit is. Ha a környezetünkben bárki bántja őt ezért, annak hívjuk fel a figyelmét ezekre a tényekre, és kérjük meg, hogy a saját háza táján söprögessen.”
Találkozni azért lehet
Az, hogy a lányunk-fiunk új párt választott, nem jelenti azt, hogy az exét ki kell rekesztenünk az életünkből. „Az ő kapcsolatuk véget ért, de ettől még a volt társsal meglévő jó kapcsolatunkat nem kell elengednünk – vélekedik szakértőnk. – Miért ne hívhatnánk meg, vagy találkozhatnánk vele néha, csak mert az ő szerelmük véget ért? Jó, ha erről tudunk a gyerekünkkel beszélgetni. Könnyen lehet, azt mondja majd, persze, találkozzunk nyugodtan az exével, de róla és az új kapcsolatáról ne meséljünk neki semmit. Ha képesek vagyunk a helyzetet diszkréten kezelni, megmaradhat a jó viszonyunk a volt menyünkkel, vejünkkel. Máskülönben, ha vannak unokák, akkor ez az ő érdekük is.”
Ismerkedésben a fokozatosság a fontos
Fontos kérdés az is, ha eljön a pillanat, hogy a gyerekünk bemutatja nekünk az új párját, arra hogyan és miként kerüljön sor. Egyáltalán nem mindegy, az ő létének kiderülése eredményezett-e konfliktust a tágabb családban – ha igen, akkor adódhatnak kellemetlen helyzetek. „Kikeveredve a szerelmi háromszögből, vállalni magunkat együtt érzelmileg nem egyszerű az új párnak és a családjuknak sem. Éppen ezért jó ötlet lehet, ha az első találkozás kerete nem egy hosszas közös ebéd valamelyikünknél, hanem rövid bemutatkozás, mondjuk, egy együtt meglátogatott rendezvényen, ahol megnézhetjük egymást. Fontos a fokozatosság, hogy mindenki oldódjon, és mire eljön a következő karácsony, már békében lehessen körülülni az asztalt az új felállásban” – mondja Fischer Gabriella.
Fotó: adobestock
