Sülve-főve együtt voltunk. Közös programok. Feledhetetlen nyaralások. Hetente többször személyes találkozás és sok-sok telefonbeszélgetés. Aztán egy nap mindennek vége szakadt. Azért, mert a régóta szintén egyedülálló barátnőnk egyszer csak társra lelt. Ismerős a helyzet? Pszichológus szakértőnk, Teveliné Horváth Melinda szerint ez igen érzékeny szituáció, amelyben szabad megbántottnak, csalódottnak érezni magunkat, de sokat tehetünk azért, hogy a barátnőnk – ha nem is olyan gyakran és mélységben, mint korábban – továbbra is az életünk része maradjon a párkapcsolata mellett is.
Természetes, hogy fáj
„Bármilyen életkorról beszéljünk, a barátsághoz közös örömteli tevékenységeket, élményeket kötünk, amelyek kölcsönösen, mindkét részről energiabefektetést igényelnek – fogalmaz a pszichológus. – A legjobb barátnőnk érzelmileg közel van hozzánk, lelki támogatást nyújt, segít a krízishelyzetben. Különösen akkor nagy támaszunk, ha nem élünk párkapcsolatban, és már a gyerekeink is kirepültek.”
Nem csoda hát, ha ilyenkor hidegzuhanyként ér a hír: a barátnőnk társra talált, és ettől kezdve nyilvánvaló, hogy nem tud annyi figyelmet szentelni ránk, mint eddig. „Ennek a mértéke persze egyénenként eltér, de ilyenkor úgy élhetjük meg, a másik fél hirtelen eltűnik. Minél idősebbek vagyunk, annál kevesebb bennünk a rugalmasság, és ha akár csak részlegesen is, de elveszítjük azt, akivel eddig együtt örültünk, kritizáltunk, vagy mérgelődtünk az élet dolgain, az nagyon tud hiányozni” – mondja a szakember.
Tilos áskálódni a férfi ellen!
Ha a legjobb barátnőnk újra szerelmes lesz, és sok időt tölt az új párjával, megjelenhetnek bennünk negatív érzések. Ilyenkor természetes a düh, a csalódottság, sőt az irigység, a féltékenység is, és bizony vannak napok, amikor azt kívánjuk, bárcsak tűnne el a földről az a fajankó. Szinte kedvünk lenne a barátnőnk előtt befeketíteni – az áskálódás azonban csak még távolabb sodorna bennünket.
„Az új partner ellen dolgozni nem érdemes, inkább gondoljunk arra, természetes, hogy amikor nagyobb változások történnek az életünkben, mint például egy alakuló párkapcsolat, a hangsúly arra terelődik. Mi magunk sem élnénk ezt meg másként. Valljuk be, a szerelem első időszakában nálunk sem a régi barátokon, hanem az új kedvesünktől kapott izgalmas élményeken, benyomásokon lenne a hangsúly. Sokat segít, ha ezt elismerjük. Ha azonban eljön az a pont, amikor úgy érezzük, a barátnőnk nagyon elhanyagol minket, és nem tesz lépéseket a kapcsolatunk ápolására, kiüresedetté és szomorú válhatunk. Ilyenkor már érdemes neki szóvá tenni ezt” – vélekedik Teveliné Horváth Melinda.
Mondjuk el neki, hogy hiányzik
És hogy mit lépjünk a barátság megőrzéséért? „Fontos, hogy megéljük, és ne fojtsuk el a negatív érzelmeinket, de ne hagyjuk, hogy a hiánya miatt beleragadjunk a lehangoltság állapotába. Próbáljuk a figyelmünket csak egészséges mértékben a barátnőnkön tartani, és keressünk más pozitív, minket feltöltő tevékenységeket, élményeket is. Mivel a barátságok alapja az őszinteség, érdemes nyíltan a barátnőnk tudtára adni, kedvesen, nem támadó hangnemben jelezni, hogy hiányzik, és jólesne, ha több időt töltene velünk. Biztos, hogy ez nem minden esetben könnyű, de gondoljunk arra, hogy nem attól barát valaki, ha mindig úgy viselkedik és azt mondja, amit mi látni vagy hallani akarunk. Az őszinteség és a konfliktus felvállalása az, ami jó irányba vihet” – mondja a pszichológus.
Ha a barátnőnk és az új párja jól megvannak, a kapcsolat valószínűleg tartós lesz. Hosszú távon az tesz jót, ha amennyire lehet, résztvevői lehetünk a közös életüknek – törekedjünk hát arra, hogy nyitottak legyünk az új partner felé is.
A bűntudatkeltés csak árthat
Szakértőnk szerint ebben a helyzetben az egyik legnagyobb hibát akkor vétjük, ha bűntudatot keltünk a barátnőnkben, mert az új kapcsolata miatt nem tud velünk annyi időt tölteni, mint régen. „Be kell látnunk, hogy a feszültség és a harag a mi mindennapjainkat mérgezi meg, így jobban járunk, ha elfogadjuk a dolgok alakulását. Ha ugyan kevesebb időt is, de ránk szán a barátnőnk, akkor igyekezzünk vele jól érezni magunkat ahelyett, mint hogy az együtt töltött órákban is csak panaszkodunk, mert ezzel aztán végleg ellökhetjük őt magunktól. Aztán persze ezért is magunkat okoljuk majd. Így hát összegezve: ne a régi helyzetet sírjuk folyamatosan vissza, hanem az újat próbáljuk minél szebbé tenni” – javasolja a szakember.
Keressünk közösséget!
Teveliné Horváth Melinda azt mondja, ahogy idősödünk, egyre fontosabbá válnak a barátságaink, hiszen a magány és az elszigetelődés nem tesz jót. A közösségi élet mind a mentális, mind a fizikai jóllét szempontjából fontos. Érdemes ezt szem előtt tartani, és nem egyetlen másik emberre alapozva „berendezni” az életünket. Jó ötlet eljárni különféle tematikus klubokba, másokkal közösen sétálni, sportolni, vagy akár csipketerítőket horgolni. Olyan közösség részesének lenni, ahol hasznosnak, elismertnek érezhetjük magunkat.
Ha itt a szakításunk ideje
És eljön-e a pont, amikor a barátságot érdemes inkább megszüntetni? A pszichológus szerint, ha úgy érezzük, a kapcsolat már nem tölt fel jó érzéssel, és nem derülünk tőle jókedvre, nem várjuk a találkozásokat, vagy jó ideje csupán mi teszünk az egészbe energiát, megfontolandó a barátság elengedése. Fontos, hogy ne azért tartsunk magunk mellett egy-egy embert, mert félünk az egyedülléttől. Minden életszakaszban őrizzük meg a méltóságunkat, és tanuljunk meg önmagunk társaságában is boldognak lenni.
Fotó: Adobestock
