A legtöbb embernek gondot okoz, hogy toleráns legyen másokkal szemben, főként, ha nehezen viseli valakinek a természetét. Pedig az elfogadás nagy erény. Lehetővé teszi, hogy ügyesen lavírozzunk a konfliktusok között, empatikusan elfogadjuk mások bosszantó szokásait, és tiszteletben tartsuk azokat a véleményeket, amelyekkel nem feltétlenül értünk egyet. Ráadásul ezzel kéz a kézben jár a kevesebb stressz és a több nyugalom. Mivel egyre jellemzőbbek a parttalan viták a személyes és a virtuális térben is, jobb mielőbb megtanulnunk a nyitott gondolkodás főbb pontjait. Rivka T. Witenberg pszichológus, író – kutatási területe az emberi sokszínűség iránti tolerancia és az erkölcsi fejlődés – azt állítja, hogy a tolerancia nem a nyílt előítéletek hiánya, hanem más emberek eredendő tisztelete.
A következő tippek segíthetnek abban, hogyan lehetünk elfogadóbbak olyan kollégákkal, ismerősökkel, szomszédokkal szemben, akiket nem annyira kedvelünk, vagy semmi közös nincs bennünk. És ahogy a szakértő, Rivka T. Witenberg mondja, nemcsak elviselni kell őket, hanem minél inkább arra törekedni, hogy megértsük és őszintén el is fogadjuk a viselkedésüket, a reakcióikat.
1. Minden bennünk zajlik
Amikor valami zavar minket a másikban, mindig gondoljunk arra, hogy ez a rossz érzés csak bennünk van, és könnyen lehet, hogy aki kiváltja belőlünk, az nem is tud róla. Tartsuk észben, hogy attól, mert nem bírunk valakit, nem feltétlenül akar nekünk rosszat, és neki is joga van a saját véleményéhez, életviteléhez, akárcsak nekünk. Ha ezt tisztázzuk magunkban, sokkal inkább el tudjuk fogadni a kevésbé kedvelt kollégát vagy ismerőst anélkül, hogy összerúgnánk vele a port, vagy a falra másznánk tőle.
2. Mitől vagyunk dühösek?
- Nézzünk magunkba! Mi idegesít ennyire az illetőben?
- Nem kapunk meg valamit tőle, amit szeretnénk, vagy amire szükségünk van?
- Olyat mondott vagy tett, amit mi nem engednénk meg magunknak?
- Nagyon más a stílusa?
Itt jön az a pont, hogy önvizsgálatot tartunk. Ha valaki átlép egy határt, attól idegesek leszünk, és szeretnénk mielőbb visszakapni a nyugalmunkat. Ez a belső harc kis idő után feszültséget idéz elő bennünk, amitől aztán frusztráltnak érezzük magunkat, és ez indulattá formálódik.
Azzal, hogy ezt felismerjük egy bizonyos helyzetben, sokkal könnyebben átléphetünk a problémán. Így jócskán spórolhatunk a felesleges stresszhelyzetekkel, és az is biztos, hogy sokkal kevesebb vitás szituációba kell beleállnunk.
3. Súlytalan konfliktusok
A meditáció által megtanulhatunk tolerálni bizonyos dolgokat másokkal szemben úgy, hogy egy vita vagy nézeteltérés közben néhány mély levegővétel alatt rájövünk: nincs is komoly súlya az adott témának, tehát kár idegeskedni rajta. A lelkünk és az elménk lecsendesítésével megtanulhatjuk, hogyan lehetünk belátóbbak más emberekkel szemben. Sokkal nagyobb megengedéssel és türelemmel reagálhatunk számunkra idegesítő dolgokra, és így képesek leszünk a legjobb énünket előhozni.
4. Ahogy jön, úgy megy
A világ folyamatosan változik, mindig történik valami, amire nem feltétlenül vagyunk felkészülve. Legyünk tudatában annak, hogy bármennyire is bosszant valami, az csak egy átmeneti állapot. Az emberek többsége csak bizonyos körülmények között, vagy meghatározott ideig vesz minket körül. Nem kell velük feltétlenül barátkozni, egyszerűen a saját nyugalmunk érdekében legyünk velük együttérzőbbek. A szabadidőnket úgyis azokkal töltjük, akiket szeretünk.
5. Nézzük a szerethető oldalát!
Akármilyen nehéz, muszáj félretenni a nyers, érzelmi reakciókat, mert valójában irányítani tudjuk, hogy mennyire hasson ránk egy adott bosszúság. Még ha valami zavar is, például az egyik kollégánkban, próbáljunk a kellemes, szerethető tulajdonságaira koncentrálni. Az is nagyon fontos, hogy soha ne cipeljük napról napra az esetleges konfliktusokat – minden nap egy újrakezdési lehetőség.
6. Adjuk vissza, amit egykor kaptunk!
Lehetetlen mindenkit szeretni, és nem is kell, hiszen minket sem kedvelhet minden ismerősünk. Mindig emlékezzünk a saját hibáinkra, és idézzük fel azt a pillanatot, amikor valaki megbocsájtott nekünk. Még a legrosszabb, legelviselhetetlenebb periódusainkban is volt valaki, aki kedvességet és türelmet mutatott felénk. Jó érzés lesz ezt a kegyelmi állapotot nekünk is továbbadni.
7. Ne szólj szám!
Sajnos sokan képtelenek csendben maradni, ha nem értenek egyet a másik véleményével. Ha valaki beszél hozzánk, és éppen ecseteli a nézeteit, mielőtt azonnal a szavába vágnánk, hallgassunk, és próbáljuk megérti. Persze mindezek után sincs garancia arra, hogy egyet fogunk érteni vele, de adunk egy esélyt rá. Amennyiben nagyon más állásponton vagyunk, ezt mondjuk el, és vessünk véget a beszélgetésnek, mielőtt vita lenne belőle.
8. A türelem játéka
Ha nyugalomra intjük magunkat mások – számunkra bosszantó – szokásaival szemben, az segíteni fog abban, hogy toleránsabbá válhassunk. Ha önuralmat gyakorlunk, idővel egészen új oldalait láthatjuk meg egy embernek vagy egy kapcsolatnak, amivel még közelebb kerülhetünk a nagybetűs toleranciához.
Fotó: Adobestock
Szöveg: Sinkó Edit
