Nem enged el a múlt
Egyre gyakrabban látunk olyan embereket az utcán, akiken látszik, már képtelenek mosolyogni, az arcukba vésődtek a szomorúság vonásai.
„Olyankor történik velünk, hogy csak a rossz emlékek jutnak eszünkbe, és már nem tudjuk felidézni a jót, ha állandósul nálunk egy negatív életszemlélet, vagy egy kudarcsorozatot éltünk át – mondja Csehák Hajnalka pszichológus. – Elkezdjük összegyűjteni az összes sérelmet, ami a közelmúltban vagy akár egészen régen ért minket, és nem tudunk szabadulni tőlük. Állandóan felidézzük azokat, és képtelenek vagyunk arra, hogy az is eszünkbe jusson, jó dolgok is történtek azért velünk szép számmal.”
Nem kell feltétlenül tragédiákra gondolni, már az is nyomasztó, ha mikor elmélázva nem a hétvége kellemes perceit látják maguk előtt, hanem azt, mikor összekaptak a párjukkal, kritikával illette a főnök, vagy éppen egy kellemetlen alak belé kötött parkolás közben. Mikor egy nehezebb életszakaszban ez állandósul, és tovább pörgetik magukat, egyre idegesebbé, feszültebbé válnak. A nyomasztó emlékek súlyától és a lelkiállapottól függően ez folyamatos szorongást is okozhat. Amikor már csak azon tépelődik valaki, hogy milyen rossz dolgok történnek vele, miben hibázott, idővel saját magát is egy csődtömegnek fogja látni, ezzel pedig sérül az önértékelése. „Ennek hatására minden élethelyzetben tehetetlennek érezi magát, romolhat az életminőség – mondja a pszichológus. – Ha idáig jut valaki, akkor már hiába mondjuk neki, hogy mindenki hibázik, engedje el a sötét gondolatokat, ennyitől nem fog kizökkenni ebből az állapotból.”
5 TIPP, amit magunkért megtehetünk
Aki egyedül próbál tenni magáért, annak is vannak lehetőségei. A pszichológus elmondta, hogy ehhez először fel kell ismernünk a problémát, majd határozzuk el, hogy leküzdjük, és ne tántorodjunk el.
- „Tanuljunk meg újra mosolyogni, és ezt naponta legalább ötvenszer tegyük meg – tanácsolja a pszichológus. – Ez eleinte nehéz, de magától a vigyorra húzódó szájtól már kivilágosodik a hangulatunk, így aztán megváltozik a világhoz való hozzáállásunk is.”
- Vizsgáljuk meg alaposan azokat az emlékeket, melyek a legtöbbször előjönnek és szorongást keltenek, és pontosan idézzük fel a kiváltó körülményeit is. Gondoljuk át, mi mást tehettünk volna ugyanazokkal az eseményekkel, emberekkel, érzelmekkel körülvéve. A legtöbbször rájövünk, hogy nem volt más választásunk. Azt is nézzük meg, mit tanultunk belőle, mi az, amit ma már nem tennénk meg ennek köszönhetően, és hogy mennyivel lettünk az esettől tapasztaltabbak, okosabbak.
- Figyeljük meg, mi váltja ki a rossz emlékeket. Egy helyzet? Egy beszélgetés? Egy személy? Nézzünk szembe vele, ha kell, beszéljük ki magunkból egy bizalmas baráttal.
- Társítsunk mindegyik rossz mellé egy jó emléket is. Kutassunk az emlékeink közt, biztosan találunk egy olyan eseményt, ami akkoriban történt, amikor a kellemetlenség. Ezt is idézzük fel magunkban mindannyiszor, ahányszor valamelyik rossz emlék előbukkan.
- Bízzunk magunkban! Ha megvan az elhatározás, hogy ki akarunk törni a rossz emlékek fogságából, akkor a legrosszabb helyzetben is idézzük fel magunkban, hogy megvan bennünk az erő, hogy megbocsássunk magunknak és másoknak.
Ilyen a habitusa? Segít a jó dolgok felidézése!
Az önértékelés visszaállításához szükséges, hogy megbocsássunk önmagunknak, és a helyén tudjuk kezelni a régi sérelmeket. „Azokat az embereket viszonylag könnyebb kimozdítani ebből a helyzetből, akiknél a sorozatos kudarcélmények miatt alakult ki ez a hozzáállás – mondja Csehák Hajnalka pszichológus. – Őket apró lépésekben meg lehet győzni arról, hogy nincs olyan ember, akivel kizárólag rossz dolog történik, így neki is voltak már boldog időszakai, amikre vissza tud emlékezni. Annak azonban, akinek ilyen a habitusa, az segít csak, ha életszemléletet vált. Ezt könnyebb szakember segítségével megtennie, de kellő eltökéltséggel egyedül is lehetséges, bár így valószínűleg tovább tart. Akinek úgy van beállva a gondolkodása, hogy mindennek csak a negatív oldalát látja, annak át kell formálnia a saját gondolkodását. Erre van egy nagyon hatékony pszichológia módszer, az NLP (neuro-lingvisztikus programozás), ami az érzelmeken keresztül hat. Nem az emlékeket törli el, hanem az ahhoz kapcsolódó érzelmeket írja át. Ezek ugyanis szubjektív dolgok, így nem csapjuk be önmagunkat, ha jobban megvizsgáljuk, mi van az emlékek mögött. Segítségével azt is észrevehetjük, mi hasznunk volt a rossz élményekből, mit tudunk hasznosítani belőlük, és hogyan erősíthetnek meg bennünket ahelyett, hogy továbbra is rossz érzéseket keltenének bennünk.”
Fotó: Adobestock
