„Akik a környezetüktől egészen fiatalon negatív visszajelzéseket kapnak, biztos, hogy magukkal szemben elégedetlenné válnak, csúnyábbnak, alulteljesítőként pozicionálják magukat – állítja a szakértőnk, Piczkó Katalin pszichiáter. – De valójában mindannyian rút kiskacsák vagyunk, hiszen nincs olyan kisgyerek, aki ne szembesülne ezekkel az érzésekkel, akinek ne lenne valamennyire kisebbrendűségi komplexusa. Ez azért alakul így, mert nem tudják megcsinálni ugyanazokat a dolgokat, mint a nagyok, és ez frusztrációt okozhat bennük. Ráadásul saját kultúránkban jellemző, ha valami jó vagy tetszik, az természetes, és csak akkor adunk visszajelzést, ha valami nem jó és nem tetszik, mert nagyon kritikusak vagyunk.”
Csúfságból előny
Ha valakit még csúfolnak is az eltérősége miatt, akkor az mély sebeket okozhat a lelkében. „Mindannyian tudjuk, mik a gyermekkor, de főleg a kamaszkor leggyötrőbb problémái. Milyen kegyetlenek tudnak lenni a kortársak, ha olyan valakivel találkoznak, aki nem teljesen átlagos. Például akinek rikító vörös haja van, akinek nagyobb az orra, akinek eltúlzottak a vonásaik, vagy lányként sokkal magasabb a fiúknál. De felnőttkorban sokszor pont ezek a hátrányok válhatnak váratlanul előnnyé.
Hány olyan színésznő, modell van a sztárvilágban, akit kifejezetten karakteres arcuk, sudár alkatuk vagy nagy orruk tett ismertté. Elég csak Barbra Streisandra vagy Kate Mossra gondolni. Aztán ott vannak azok a problémák is, amelyek kinőhetőek vagy elmúlnak. Nem egyszer találkoztam olyan duci gyerekkel, aki a húszas éveire teljesen lefogyott, és olyan lett, mint Vénusz, aki előlépett a kagylóból. Na meg a bőrgyógyászok is nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy legyőzzük a komplexusainkat” – avat be Katalin.
Nem a külsőt kell megváltoztatni!
Hiába múlnak el a problémák, ha valaki a tükörbe nézve ugyanazt látja, mint régen. „A testünk és lelkünk között hatalmas az összefüggés, ezért hiába múlnak vagy alakulnak át a külső problémák, ha a belső nem fejlődik, és az önbizalomhiány megmarad – folytatja a pszichiáter. – Így fordulhat elő, hogy valakinek hiába van csodás alakja, ha görnyedten jár, akkor senkinek sem tűnik fel a szépsége, mert nem társul hozzá pozitív kisugárzás.
Ám több olyan élethelyzet is van, amelyek segítenek elhitetni egy rút kiskacsával, hogy valójában hattyú:
- A szerelem tükrében: Ha egy férfi úgy néz egy nőre, mintha ő lenne az egész világon a leggyönyörűbb, akkor az a nő szép lassan maga is kezdi magát a férfi szemén keresztül látni. Szexisebbnek, vonzóbbnak érzi magát a párja mellett.
- Az anyaság extra csodája: Sok nő érzi úgy, ahogy akkor teljesedik ki igazán, amikor első gyermekét várja. Nem véletlenül mondjuk a várandós nőkre, hogy „ragyognak a szépségtől”, mert megváltozik a kisugárzásuk.
- A segítő barátnő: A legtöbb rút kiskacsát egy olyan tapasztalt barátnő változtatja hattyúvá, aki megmutatja, mi mindent lehet elérni egy jó ruha, ügyes smink vagy egy divatos frizura segítségével. Ha pedig egyszer valaki kipróbálja, hogy nézhet ki máshogy is, akkor egyre tudatosabb lesz.
- A siker ereje: Az élet bármilyen területén, például a munkában, a családban vagy sportban érhetnek minket olyan élmények, amelyek teljesen felpezsdítenek, amitől nő az önbizalmunk, és magunkat is más megvilágításban látjuk.
- A saját tükör: Ha valaki nagyon nem tudja elfogadni a változásokat, akkor a saját lelkébe kell belenéznie, az érzéseit kell átértékelnie. Egy személyiségfejlesztő tanfolyam vagy terápia, agykontroll, kineziológia, pozitív gondolkodásról szóló könyvek is sokat segíthetnek.
A harmincasok ráeszmélése
Azok a nők, akik ezzel a szindrómával küzdenek, általában a húszas éveik végén és a harmincas éveik elején kezdik elfogadni, hogy hattyúvá váltak. „A személyiségünk körülbelül ilyenkor kezd stabilizálódni, ennyi idősen szerzünk annyi élettapasztalatot, esünk túl annyi kapcsolaton, és érünk el annyi eredményt, amelyek erősítik a lelkünket – mondja a szakértő. – Bár a híres pszichiáter, Jung szerint inkább negyvenéves korunk körül alakul ki magunkkal szemben egy olyan stabil hitrendszer, ami segít, hogy a negatív kritikák leperegjenek, és bízzunk magunkban.”
A kiskacsák hosszú utat járnak be, és ennek az átváltozásnak is megvannak a veszélyei. „Nagyon fontos, hogy ne csapjanak át a másik végletbe, ne kezdjék el fennhordani az orrukat. Soha nem szabad elfelejteniük, hogy
milyen rögös volt a hattyúvá válás útja!”
A férfiakat is érinti?
Azt hisszük, hogy a férfiaknak sokkal kevesebb gondjuk van, mint a nőknek, őket nem viseli meg, ha nem tökéletes a külsejük. Ez tévedés! Ők éppen annyira küzdenek az önbizalomhiánnyal, nehezen hiszik el, ha csúnya srácból jó pasik lesznek. De nekik könnyebb mindezt kompenzálniuk egy jó állással, egy menő kocsival vagy magabiztos, laza fellépéssel!
Fotó:: Shutterstock
