Szinte minden nagyobb társaságban akad olyan férfi vagy nő, aki imád felvágni, flancolni, nagyokat mondva sztorizgatni. Ő az, akit egyáltalán nem zavar, hogy a történetnek igen kevés köze van a valósághoz, és persze azzal sem szokott törődni, hogy a párját, a családját kifejezetten kínosan érinti a füllentés. A kérdés az, vajon miért viselkedik így? Miért érzi úgy, hogy el kell torzítani a tényeket, az igazságot ahhoz, hogy a középpontba kerüljön és jobb színben tüntesse fel önmagát, a körülményeit?
Gumicsónakból luxusjacht?
Noémi férje, Tamás hasonlóan viselkedik társaságban, ami a 38 éves nő számára egyre kellemetlenebb.
„Tamás mindig is szeretett a társaság középpontjában lenni, a kapcsolatunk elején én is szórakoztatónak találtam a történeteit, és jókat nevettem rajta. Ám az utóbbi időben egyre rosszabbodik a helyzet. Otthon szeretetre méltó, kedves ember, aki törődik a gyerekünkkel, figyelmes velem és türelmesen meghallgatja a gondjaimat. De ha társaságban vagyunk… Az elbeszéléseiben a szüleim hobbitelke luxusnyaraló, a felfújható csónakunkat a saját vitorlásának nevezi. Amióta pedig a fiunk iskolás lett, állandóan azzal henceg, a gyerek mindent a kisujjából kiráz, hogy öt perc alatt elvégzi a házi feladatot, és jobban tudja a matekot, mint a tanár. Nem értem, miért nem veszi észre, hogy ezzel nevetségessé tesz minket. Ráadásul, én is kezdek elbizonytalanodni, vajon Tomika és én nem vagyunk elég jók neki? Szégyell minket?”
Ez az ő kompenzálása, nem rólunk szól
Jánosi Valéria mentálhigiénes szakember, tanácsadó, mentor szerint ilyen helyzetben nem szabad magunkban keresni a hibát.
„Nem arról van szó, hogy az ilyen ember nem elégedett az életével, a házasságával vagy a gyerekeivel. Egészen más okok állnak a háttérben. Sokszor úgy tűnik, hogy a dicsekvő igen magabiztos, hangosan, harsogóan henceg, de a maszk mögött egy pici gyerek van, aki vágyik a figyelemre, elismerésre, dicséretre. Például azért, mert alacsony az önbecsülése, szeretné, ha szebbnek, okosabbnak, gazdagabbnak látszana, és az állandó, túlzásba vitt hencegéssel kompenzál” – mondja Valéria.
A szakértő elismeri, hogy nem könnyű együtt lenni egy ilyen emberrel, ha tudjuk, hogy amit mások előtt állít, az nem igaz. Mi pedig ilyenkor tényleg ámulunk: hogy képes ennyi valótlanságot, túlzást összehordani, szégyelljük magunkat a dicsekvés miatt. Azt gondoljuk, hogy mindenki átlát a szitán. Aki jobban ismeri az illetőt, az valóban gyököt von a mondataiból, de mindig lesz néhány ember, akinek kiváltja a csodálatát. És ez neki bőven elég. Szakemberek szerint a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők szoktak élni ezzel az eszközzel, hogy beszerezzék a napi elismerésadagjukat.
„A nárcizmus egy spektrumzavar, ami azt jelenti, hogy aki a skála szélsőséges végében van, abban több nárcisztikus vonást fedezhetünk fel, ő jobban, erőteljesebben fog dicsekedni, gyakran olyan dolgokkal is, amelyek nem történtek meg. Aki a skála másik oldalán van, az kevesebbet henceg, de rendszeresen, és esetleg nem állít valótlanságokat, csak kiszínezi a történeteket. Azt azért fontos hozzátenni, hogy mindannyiunknak vannak nárcisztikus vonásai: kinek több, kinek kevesebb” – magyarázza a szakértő.
Tehetünk valamit ellene?
Egy dicsekvő embernek szüksége van a napi figyelemadagjára. Szólhatok neki, hogy ez nekem kellemetlen, zavar ez a nyílt hencegés. De fontos tudni, hogy nem kontrollálhatom a párom mondatait. „Kérhetem tőle, hogy változtasson a viselkedésén, a mondanivalóján, de ha nem teszi, itt kimerültek a lehetőségeim. Nem fogom tudni őt megváltoztatni – szögezi le Jánosi Valéria. – Ha tovább mondogatom, akkor joggal vádol erőszakossággal. Ha tényleg nagyon zavar, amit csinál, akkor felállhatok, kimehetek, dönthetek úgy, hogy nem megyek vele társaságba. Végső esetben elgondolkodhatok azon, hogy jó párkapcsolatban élek-e. Amit semmiképp nem érdemes tenni: szekálni, hogy változtasson a viselkedésén, és főleg tilos a társaság előtt megszégyeníteni, meghazudtolni. A megszégyenítés a legritkább esetben fogja leállítani a viselkedést, de egészen biztos, hogy oltári nagy veszekedés lesz belőle.”
Ha másnak hazudik, vajon nekem is?
Azonkívül, hogy kellemetlenül érint minket a párunk lódítása, hencegése, és kínosan érezzük magunkat mások előtt, kapcsolati problémát, bizalomvesztést is okozhat ez a viselkedés.
„Ha a páromat gyakran hallom mások előtt kamuzni, egészen biztosan felmerül bennem, hogy nekem vajon mindig igazat mond? És már figyelni fogom, mikor hazudik. Sőt, egészen biztos, hogy rajta fogom kapni kisebb-nagyobb füllentéseken, hazugságokon. Mert aki keres, az talál is. És igen, aki másoknak túloz, füllent, az nagy eséllyel nekem is fog” – magyarázza szakértőnk.
Jó hír, hogy ezt a típust már az ismerkedéskor ki lehet szűrni, hiszen fantasztikus sztorijaival akar majd levenni minket a lábunkról. Amennyiben egyre rosszabb lesz a helyzet, és egyre durvább dolgokban másítja meg az igazságot a párunk, akkor terápiára lehet szüksége, minél hamarabb, mielőtt az összes társas kapcsolata tönkremegy. Senki nem veszi ugyanis jó néven a hencegést. A többiek a környezetében úgy érezhetik, lenézi őket, vagy egyszerűen csak nevetségesnek gondolják. Ezért, ha rosszabbodik a helyzet, egyre elviselhetetlenebbé, kezelhetetlenné válik, keressünk fel egy szakembert.
Szöveg: Kovács Vera
Fotó: Adobestock
