Lélek

Nárcisztikus vagy csak simán önző és hiú? A szakértő segít tisztázni, hogy milyen ez az érzelmi bántalmazó

Manapság elterjedtek az online térben a „Segítség, egy nárcisszal élek együtt!” írások, és egyre gyakrabban aggatják ezt a kifejezést másokra a közbeszédben is bizonyos jellemvonások alapján. De biztos, hogy minden, a külsejével elégedett, örökké a társaság középpontjába vágyó, a sikert hajhászó ember esetében erről van szó?

Az elmúlt egy-két évben nagyon sokat hallhatunk, olvashatunk a nárcisztikus emberekről – szakemberektől és elszenvedőiktől egyaránt. Néha már úgy érezhetjük, hogy a lakosság nagy része nárcisztikus személyiségzavarban szenved, vagy jóval jellemzőbben nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkezik, olyan sok esettel találkozunk az interneten, a tévében, vagy akár az ismerőseink környezetében. Hogyan lehetséges ez? – tesszük fel jogosan magunknak a kérdést. Most hirtelen minden nárcisztikus férfi/nő előbújt a rejtekhelyéről, és „támadásba lendült”? Szó sincs erről! Inkább csak arról, hogy borzasztó könnyen jelentjük ki bárkiről, hogy nárcisz – mostanában ez a divatos kifejezése –, és anélkül, hogy valójában tisztában lennénk a fogalom jelentésével vagy a jellemzőivel, bárkit megbélyegzünk.

Pedig ha valaki az ismerőseink közül egoista, törtető, karrierista, egyáltalán nem biztos, hogy nárcisztikus is. Attól még, hogy valaki szívesen oszt meg magáról szelfiket, hiú, vagy előszeretettel dicsekszik az eredményei­vel, még nem feltétlenül klinikai eset, mindössze egy feltételezett címke áldozata. De akkor tisztázzuk, honnan tudhatjuk meg, hogy egy nárcisztikus emberbe botlottunk!

Ha tudjuk a legfőbb jeleket, könnyen kiszűrhetjük
Dr. Szántó Szilvia, a Gazdasági Egyetem mentálhigié­nés tanácsadójának Nárcisz-trilógiája nagy sikert aratott, aminek főszereplője, Jázmin több nárcizmusban érintett partnerrel is kapcsolatba kerül. A trilógia 3. kötetével együtt jelent meg tavaly a Napocska-projekt, ami tulajdonképpen egy önsegítő könyv. Gyakorlati útmutatókkal segít kiszabadulni és meggyógyulni az érzelmi bántalmazásból, ami akár gyerekkorban, akár felnőttkorban is kapcsolódhat nárcizmusban érintett emberhez, szülőhöz vagy partnerhez. A mentálhigiénés szakember hangsúlyozza, hogy spektrumzavarról van szó. Azaz a kóros állapot a skála végpontján található, vagyis a nárcisztikus személyiségvonások az adott személy teljes életét átszövik, méghozzá tartósan. Az előtte lévő stációkban nárcisztikus személyiségvonások lelhetők fel. A spektrum közepén az egészséges nárcizmus található, amelyre szükség van ahhoz, hogy szeressük, képviseljük önmagunkat, és elérjük a céljainkat. Azt is fontosnak tartja, hogy ne címkézzünk meg másokat akkor sem, ha ez manapság oly divatos, és a diagnosztizálást hagyjuk a szakemberekre.

Kórósan gyanakvó és irigy
„A nárcisztikus vonások több módon is jelentkeznek: nyíltan vagy rejtetten, de vannak azonosságaik. Az is számít, hogy ki hol helyezkedik el a skálán. A végpontnál elhelyezkedő ember rendkívül romboló, kontrollál és manipulál. A hibát másban és nem önmagában keresi. Képtelen átérezni a szívével mások problémáit (a fejével sikerül neki), vagyis hiányzik nála az empátia érzelmi komponense. Jobbára racionális elvek mentén tudja, mikor mit kell mondani, ha valaki szomorú vagy kétségbeesett. Sokszor kórosan gyanakvó, irigy, féltékeny vagy hűtlen. Mindig elveszi azt, amire szüksége van – legyen az szex, csodálat vagy figyelem” – mondja a szakértő. Pontosan ráérez a másik gyengeségeire, jól manipulál, ezért megkapja, amire vágyik. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt eltervezte, dührohamot kap, depresszív epizódjai lehetnek, és akár kontroll nélküli hisztiben törhet ki. Jellemzően küszködik az önbecsülésével és az identitásával, bár lehet, hogy nem ezt közvetíti magáról. Gyakran másokra hagyatkozik, hogy fenntartsa magáról a pozitív képet, ami a dicséret és az elismerés vágyához vezethető vissza.

Úgy gondolja, nem vonatkoznak rá a szabályok
A szakértő a Napocska-projektben is leírja, hogy a nárcisztikus ember amellett, hogy vágyik a sikerre, hatalomra, eredményekre, szépségre és elismerésre, amivel önmagában nem is lenne feltétlenül gond, ugyanakkor a többi emberhez képest felsőbbrendűnek, feljogosítottnak érzi magát. Úgy gondolja, neki több jár, mint másnak, és rá nem vonatkoznak a szabályok. Nagyon fontos intő jel, hogy érzelmileg alig vagy egyáltalán nem tudja beleélni magát a másik helyzetébe, az intimitás sem az erőssége. Mivel nincs rálátása önmagára, folyton másokban keresi a hibát, ám gyakran áldozatként tünteti fel magát. A körülötte lévőkben eléri, hogy azt érezzék, amit ő nem akar megélni: kisebbrendűségi érzést és mély bizonytalanságot. Dr. Szántó Szilvia azt mondja, hogy a nárcisztikus ember eleinte hajlamos a partner, a családtagok, a barátok, a munkatársak felértékelésére, idealizálására, hiszen az ő nagyszerűségük is valójában róla szól. Az idealizálás után jöhet a leértékelés, majd a kör ciklikusan újraindulhat.

Eleinte kedves és csodálatos
Az is jellemző, hogy a nárcisz az ismerkedési szakaszban a legjobb arcát mutatja. Kifejezetten szórakoztató, megnyerő, határozott, sőt nagyon is empatikusnak tűnik, de idővel lehull a lepel, nem tudja hosszú távon a maszkját fenntartani. Ilyenkor bekövetkezhet az, hogy leértékeli a társát, állandóan hibáztatja, elbizonytalanítja, szemrehányásokat tesz neki. Ha sikerül kilépni még az elején ebből a kapcsolatból, érdemes tartanunk is magunkat a döntésünkhöz, mert ez a típusú ember gyakran visszakönyörgi magát, a ciklus újraindulhat, és nagyon sokat sérülhetünk bennne.

Könnyebben követnek el bűncselekményt?
Egy közelmúltban készült amerikai tanulmány szerint a nárcisztikus vonások és az erőszakos bűncselekmények nagyobb valószínűséggel járhatnak kéz a kézben. A kutatás egy börtönre fókuszált, és az ott élőkre, amely során arra jutottak, hogy az elítéltek 21%-a diagnosztizált nárcisztikus személyiségzavarral küzd.

A mesékben is ott vannak

Több pszichológus is úgy tartja, hogy A szépség és a szörnyeteg című mese egyik kulcsszereplője, Gaston személyisége erősen mutatja a nárcizmus legjellemzőbb jeleit.

Már óvodásként is kiszúrható
Egy ikervizsgálat kimutatta, hogy a nárcizmus öröklődő tulajdonság, és az élet korai szakaszában is megnyilvánulhat. Egy másik tanulmány arra enged következtetni, hogy az agresszív, figyelemre törő óvodások nagyobb valószínűséggel válnak nárcisztikus felnőtté. Azonban a nevelési stílusok, más kapcsolatok hatása, valamint az illető társadalmi és kulturális környezete ösztönözheti (vagy gátolhatja) a betegség kifejlődését.

Szöveg: Sinkó Edit

fotó: Getty images