Ez mindenképpen egy traumatikus élmény, és rettentő nehéz véghez vinni az elhatározást. De vajon tényleg nem lehet másképp rendezni a helyzetet? Szakértő véleményét kértük ki a témában.
„Soha nem gondoltam volna, hogy valaha erre az elhatározásra jutok, de azt érzem, nincs más út, mint teljesen megszakítani a kapcsolatot a 26 éves fiammal – kezdi levelét olvasónk, az 55 éves Erika. – Péter kimondottan kedves, figyelmes gyerek volt, az iskolában is jól teljesített. Az apukájával akkor váltunk el, amikor már elvégezte a gimnáziumot, Péter velem maradt. Egyetemre ment, tanult, bulizott a barátaival, sportolt. Mindig szólt, merre van, mikor jön haza, nem kellett aggódnom miatta.”
Erika azt is leírja a levelében, hogy a gondok négy évvel ezelőtt kezdődtek a fiával. Péter hirtelen otthagyta az iskolát, dolgozni kezdett egy autószerelő műhelyben. Már hallani sem akart a tanulásról, diplomáról. Erika nem tudja, hogy pontosan mi történt, de Péter már nem beszélgetett vele szívesen, kimondottan visszautasítóan viselkedett.
„Amikor próbáltam megtudni, hogy van, mikor ér haza, minősíthetetlen stílusban rám förmedt. A viták és a konfliktusok egyre csak fokozódtak, és addig jutottunk, hogy mindennek lehordott. Azt vágta a fejemhez, hogy rossz anya, rossz ember vagyok, és jobb lenne, ha már nem is élnék. Nagyon sokat bántott szavakkal, és többször észrevettem, hogy pénzt vesz ki a tárcámból. Legutóbb meghallottam, amint egy barátjával arról beszélt, hogy tiszta szívéből gyűlöl, de nem tud saját lakást fenntartani, ezért él még velem. Egy átzokogott éjszaka után úgy döntöttem, adok neki annyi pénzt, hogy el tudjon indulni az életben, és elbúcsúzom tőle. Teljesen összetörtem, de nincs más esélyünk arra, hogy talán egyszer, valaha ismét jóban legyünk. Én erre most semmi esélyt nem látok, annyi fájdalom és keserűség gyűlt össze bennem. Soha, senki nem bántott ennyire, mint a saját fiam.”
A saját érzéseinkről beszéljünk!
„Előfordulhat, hogy a szülőt a felnőtt gyermeke akár érzelmileg, szavakkal vagy fizikailag bántalmazza, anyagilag vagy más módon kihasználja, manipulálja” – kezdi dr. Darida Ágnes coach, aki azt mondja, ezeknek a helyzeteknek általában megvan az előzményük, de az is megeshet, hogy egy korábban jól működő kapcsolat romlik el.
„Sok családban hiányoznak az őszinte beszélgetések, a nyitottság és az odafordulás a másik felé. Szőnyeg alá vannak söpörve az igazán fontos témák. Ha ez korábban is így volt a szülő-gyerek kapcsolatban, akkor nagyon nehéz ezen külső segítség nélkül változtatni, hiszen valószínűleg egyik félnek sincsenek meg az eszközei erre. Azonban érdemes megpróbálni mindent, mielőtt teljesen megszakítanánk a kapcsolatot a másikkal – teszi hozzá a szakértő, majd így folytatja: – Ezek nagyon nehéz beszélgetések, de igyekezzünk inkább magunkról, a saját érzéseinkről beszélni. Fontos, hogy ne a másik félen legyen a hangsúly, ne őt szapuljuk, szidjuk, mert az a legtöbb esetben ellentámadást vagy védekezést vált ki. Mondjuk ki nyíltan, mi hogyan képzeljük el a kapcsolatot, és min vagyunk hajlandók változtatni.”
Íme néhány példamondat arra, ha szeretnénk a gyerekkel tisztázni ezt a fájdalmas helyzetet:
- „Nagyon fáj nekem, hogy csak akkor keresel, ha valamire szükséged van. Fontos vagy nekem, és szeretném, ha beszélnénk erről, és együtt próbálnánk valami megoldást találni. Benne lennél abban, hogy beszéljünk erről? Akár külső segítséget is kérhetünk, ha azt jobbnak látod.”
- „Sokszor próbálkoztam az elmúlt években, hogy helyreálljon a kapcsolatunk. Szerinted miben kellene még változnom, mit kellene tennem?”
Mi történhet?
Ha létrejön a beszélgetés, hallgassuk meg a másikat, ne szóljunk bele. Lehet, hogy rosszulesik sok minden, amit mond, de nézzük meg, mit tanulhatunk belőle. Mi a mi felelősségünk abban, hogy így alakultak a dolgok? Ha a gyerek mondatait meg tudtuk hallgatni, így lenne a legjobb reagálni:
- „Köszönöm, hogy elmondtad. Időre van szükségem, hogy átgondoljam ezeket. Kérlek, folytassuk ezt a beszélgetést egy pár nap múlva.”
Nem vezetnek eredményre a beszélgetéseink? Hasznos lehet egy mediátor segítségét igénybe venni, aki a felek közti konfliktus feloldásában működik közre. Persze ehhez mindkét fél nyitottságára szükség van. Amennyiben a másik nem hajlandó leülni velünk őszintén beszélni, tovább folytat mindent éppen úgy, ahogy addig, nincs más választásunk, mint ezeket a mondatokat intézni felé:
- „Sajnálom, hogy nem sikerült megoldást találnunk. Arra kérlek, hogy legközelebb csak akkor keress, ha meg tudjuk beszélni a sérelmeket. Nem látok más választást, mint hogy – egy időre – megszakítsam veled a kapcsolatot. Itt leszek, ha szeretnéd új alapokra helyezni. Köszönöm, hogy ezt tiszteletben tartod.”
Amikor a szülőkkel van a probléma
A korábban bemutatott szituációnak az ellentéte is kialakulhat, amikor az egyik szülővel szeretnénk megszakítani a kapcsolatot. A coach azt javasolja, ha a szülők együtt élnek, és mi nem találkozunk többet az egyikőjükkel, az az ő kapcsolatukra is kihathat, ezért mindenképp érdemes az új kereteket a másik féllel megbeszélni. Kezdjük így a mondandónkat:
- „Anya, belefáradtam, hogy állandóan küzdök apával. Nem bírom tovább nézni, ahogy az alkoholizmusa rombolja őt és az egész családot, és nem akarom többé a bántásait elviselni. Nem szeretnék vele találkozni ezután, és ezt neki is el fogom mondani. Veled viszont szeretném továbbra is tartani a kapcsolatot. Mi lenne, ha mostantól te jönnél hozzánk egyedül, nem mi mennénk hozzátok? Vagy akkor beszélnénk, amikor apa nincs otthon? Szerinted hogyan tudnánk ezt megoldani?”
Tényleg vége?
Vannak olyan helyzetek, amikor tényleg nincs más megoldás, mint a kapcsolat megszakítása, de addig tényleg próbáljunk meg mindent megtenni, hogy helyrehozzuk a dolgokat, a saját lelkiismeretünk miatt is. A szakértő azt mondja, rengeteg családban vannak kibeszéletlen sérelmek, félreértések, megszakadt kapcsolatok, amelyek sok esetben helyrehozhatók lennének, ha a felek hajlandóak lennének dolgozni rajta. Sosem késő a családi konfliktusokon dolgozni, szakember segítségét kérni, terápiás folyamatba kezdeni – akkor is, ha a másik fél esetleg már nem él, vagy nem akar a problémával foglalkozni. Magunknak ártunk vele a leginkább, ha tovább cipeljük a régi traumákat és sérelmeket.
Fotó: gettyimages
