Lélek

Ragaszkodás: miért olyan fontos felnőttként a gyerekkori maci, kacatnak számító bizsu?

Fényképek, emlékek, szerencsehozó mütyürök… Mindenki számára létezik néhány olyan tárgy, aminek különös jelentőséget tulajdonít. Persze tudjuk: egy blúz valójában csak egy blúz, de ha ez volt rajtunk, amikor megismerkedtünk a férjünkkel, akkor sokkal nagyobb becsben tartjuk majd.

Meglepően fontosak

Fényképek, emlékek, szerencsehozó mütyürök… Mindenki számára létezik néhány olyan tárgy, aminek különös jelentőséget tulajdonít. Persze tudjuk: egy blúz valójában csak egy blúz, de ha ez volt rajtunk, amikor megismerkedtünk a férjünkkel, akkor sokkal nagyobb becsben tartjuk majd. „A különféle tárgyak iránti kötődés már csecsemőkorban elkezdődik. A játékokat nézegetve, megérintve, megszagolva és megízlelve fedezzük fel
a különböző anyagokat, illatokat és hangokat. Környezetünk kezdetben néhány közeli hozzátartozó kivételével leginkább a jól ismert tárgyak világára szűkül, ami biztonságot jelent a számunkra. Bármilyen furcsa is, ez az érzés bizony életünk végéig elkísér” – magyarázza dr. Dúll Andrea környezetpszichológus.

Maci: veszteségpótlásra

Miért fontos a gyerekeknek, hogy mindenhová magukkal hurcoljanak egy plüssállatot?

„A plüssállatkák elsősorban a családi fészek biztonságát idézik fel. Azon túl, hogy fogásuk, anyaguk és illatuk már jól ismert a gyerek számára, általában valamit helyettesítenek: pótolnak egy átmeneti veszteséget, például az édesanya hiányát a bölcsődében. Erről a ragaszkodásról nem szabad lebeszélni a gyereket, mert azzal kihúzzuk a talajt a lába alól” – véli a szakértő. Nincs ez másként felnőttkorban sem. Ha ekkor is megszállottan gyűjtjük a plüssállatokat, babákat, apró tárgyakat, és ez a szenvedély eluralkodik rajtunk, akkor elképzelhető, hogy valami komolyan hiányzik az életünkből. Lehetséges, hogy továbbra is a gyerekkor biztonságát keressük, vágyunk valakire, aki mindezt megadhatná nekünk.

Esernyő és toll: részünkké válnak

Ahogy a gyerek mindig magával viszi kedvenc babáját, úgy időnként a felnőtt is tárgyakat cipel a táskájában. Pszichológusok szerint, ha kedvenc tollunk vagy esernyőnk állandóan velünk lehet, az hihetetlenül megnyugtató érzés, s az adott tárgy az életünk részévé válik. „Ez az oka, hogy sokan nem szívesen cserélik le megkopott pénztárcájukat” – mondja a környezetpszichológus.

De rengeteg olyan értéktelennek tűnő kacatot is őrzünk, amelyeket az emlékek szépítenek meg. Ilyen például egy születésnapról megmaradt lufi, amit barátaink nekünk dedikáltak. Rápillantva esetleg már nem csak magát a tárgyat látjuk, hanem pozitív érzések ébrednek bennünk az eseménnyel kapcsolatban. Sokan íróasztalukat is telerakják személyes mütyürökkel, hogy egész nap biztonságban érezzék magukat a kellemes emlékek között. Ezért aztán nem szabad családtagjaink megkérdezése nélkül tárgyakat, emlékeket kidobnunk a lakásból, mert komoly sebeket okozhatunk vele, és feloldhatatlan konfliktusok forrása lehet.

Autó és mobiltelefon: Virtuális testrészeink

„Ott állok a posta előtt” – szoktuk mondani, amikor megkérdik, hol parkoltunk, vagyis úgy nyilatkozunk autónkról, mintha testünk része lenne. „Autónk személyes komfortzóna, amit szeretünk saját képünkre formálni. Ezért ragasztanak rá sokan matricákat, feliratokat, szimbólumokat.” Az autó mellett más tárgyak is akadnak, amelyek nemcsak hangulatuk, hanem funkciójuk miatt is biztonságérzetet keltenek bennünk. Ilyen például a mobiltelefon, amivel bármikor bárkit elérhetünk, ez önmagában is megnyugtató.

„A mobil státusszimbólum. Mindig a közelünkben van, ezért szeretjük további ismerős elemmel felruházni, például kedvenc csengőhangunkkal, egy személyes üdvözlőüzenettel vagy ismerősök hívásjelző fotóival” – teszi hozzá dr. Dúll Andrea. Akadnak, akik az ágyba is magukkal viszik, aludni sem tudnak nélküle, úgy érzik, lemaradnak valamiről. Azok számára, akiknek az életében nem központi szerepet tölt be a mobiltelefon, ez zavaró lehet, illetve az is, ha baráti beszélgetés közben is folyamatosan a képernyőt figyeljük, az interneten szörfözünk. Érdemes néha önvizsgálatot tartani, és félretenni néhány órára a telefont.

Kabalák: A túlélés szimbólumai

A mindennapi használati tárgyak mellett akadnak különös kötődések is. „A szerencsét hozó tárgyak minden kultúrában fontos szerepet töltenek be. Általában egy kedvező eseményhez vagy egy szeretett személyhez kapcsolódnak, ebben rejlik erejük” – mondja a szakértő. Az egyébként racionálisan nem magyarázható szerencsehozó hatás a tárgyakba vetett erős hit által valósul meg. Ez az oka, hogy tényleg segíthetnek a szerencsejátékokban, a vizsgákon vagy egy állásinterjún.

„A kabalák gyakran sokat megélt tárgyak, amelyek generációról generációra szállnak, vagy hosszú személyes történetük van. Tulajdonképpen kis túlélők, így azt az érzetet keltik, mi is bármilyen nehéz helyzeten felül tudunk kerekedni” – teszi hozzá a környezetpszichológus.

fotó: shutterstock