Felhívtad a zenekart, hogy fixáld velük az időpontot? – teszi fel a kérdést a vőlegény, de egy határozott igen helyett csak dadogós választ kap, hogy miért is nem sikerült még a menyasszonyának elintéznie ezt az apróságot. Vagyis egy újabb bizonyíték arra, hogy élete párja képtelen az ügyintézésre. Erre vajon miért akkor derül fény, amikor közös életük egyik legfontosabb napjára készülnek?
„Sok pár esetében ez az első olyan esemény, amelynél szükség van arra, hogy mindkét fél beletegye a munkát. Ahol közös erőfeszítés kell ahhoz, hogy létrejöjjön a nagy nap – árulja el dr. Belső Nóra pszichiáter. – Korábban valószínűleg inkább az egyikük kezében volt az irányítás, például a férfiéban, mivel általában ők a határozottabbak, a nő pedig hagyta, hogy az történjen, amit ő akar.”
Csakhogy az esküvő azért is próbatétel, mert annyi a teendő, hogy mindenkinek bele kell fektetne az energiát.
Felnagyított problémák
De a szervezés nemcsak azt a problémát erősítheti fel, hogy valaki mennyire nem képes részt venni
a napi ügyek intézésében, hanem felnagyíthatja az ízlésviláguk vagy éppen a gondolkodásmódjuk közti eltéréseket. Előfordulhat, hogy míg az egyikük nagy esküvőről álmodozik, hatalmas vendégsereggel, addig a másik csupán visszafogott ceremóniára vágyik. Elég csupán a Szex és New York című filmre gondolni, ahol Carrie pont azért maradt hoppon az oltár előtt, mert Mr. Big megriadt a nagy felhajtástól.
„Ha a pár tagjai nem ismerték meg annyira egymást a kapcsolatuk alatt, hogy tudják, mi az a határ, ameddig el lehet menni, az gáz! – jelenti ki Nóra. – Egyébként is az egész szervezésnek csak úgy szabad nekiállni, ha megbeszélték, hogy kinek milyen elképzelése van a ceremóniáról.
Családi hozomány
Itt pedig felmerülhet egy újabb eltérés: merthogy nemcsak az a lényeg, hogy a házasulandó pár mire vágyik, hanem a hozzátartozóik szempontjait is figyelembe kell venni.
„Tényleg igaz az a kifejezés, hogy egy esküvő alatt nemcsak két ember, hanem két család is egyesül. Ilyenkor kiderülhet, hogy a menyasszony szülei nagyvilági élethez szoktak, viszont a vőlegény rokonsága inkább konzervatív nézeteket vall. Tehát a szervezést nagyrészt befolyásolja, hogy ezek a különbségek ne legyenek konfliktusok forrásai.”
Felül kell kerekedni!
Ha nem akarunk vitázni, akkor van egy fontos dolog, amit már a legelején tisztázni kell: mégpedig azt, hogy ki lesz a felelős a szervezésért. „Érdemes kinevezni egy úgynevezett projektmenedzsert, vagyis azt, aki a legfőbb döntéseket hozza, és a másiknak el kell fogadnia, amit mond – javasolja a pszichiáter. – Persze van beleszólása, de nagyrészt rábízza magát a partnerére. Így könnyebben el lehet kerülni a különböző konfliktusokat.”
Ám mi van akkor, ha mégis történt valami a szervezés alatt, ami miatt hatalmasat csalódunk a párunkban, vagy amin összeveszünk?
„A legritkább esetben fordul elő, hogy a párok ez alatt az időszak alatt döntenek úgy, hogy mégsem házasodnak össze. Sokkal inkább jellemző, hogy ha felmerült egy probléma, akkor azon megpróbálnak felülkerekedni. Csakhogy az esküvőn történt nézeteltérések egy életre szóló tüskét jelentenek. Sokan azt állítják, hogy
ez csak egy esemény, és nem számít, hogy mi történt, de az igazság az, hogy ilyenkor még inkább fájdalmas, ha valami balul sül el. Hiszen nem véletlenül mondják, hogy ez a nap örökre szól!”
Fontos az egyenlőség
A feladatokat érdemes a férfi-női szerepek szerint felosztani, annak ellenére, hogy az erősebbik nem szívesebben hárítja az esküvő teendőket a hölgyekre, merthogy ez egy olyan habos-babos történet, ami közelebb áll hozzájuk. „Való igaz, hogy a nők jobban értenek az olyan finomságokhoz, amelyek ilyenkor felmerülnek. Például hogy a meghívó bézs legyen vagy óarany, a csokor kálából vagy rózsából álljon – árulja el Belső Nóra. – Míg vannak olyan területek, amiben a férfiak ügyesebbek. Többek között a tárgyalásokban, a pénzbeli megállapodásokban, a zene és a menü összeállításában. Így mindketten kiveszik a részüket a munkából, és egyiküknek sincs olyan érzése, hogy minden az ő nyakába zuhant.”
Fotó: Shutterstock
