Kerüljük el a csalódást!
Elterjedt nézet, hogy a pozitív gondolkodás bevonzza életünkbe a jót. Ám ha a fejben végzett varázslat hosszú távon nem hoz eredményt, elbizonytalanodhatunk, hogy vajon mit rontottunk el? Ilyenkor van, aki a sarokba dobja nemrég vásárolt, pozitív gondolatokra oktató könyvét, szomorkodik kicsit, majd számba veszi problémáit. Ezután pedig hatalmas fordulatot vesz az élete, megoldja gondjait, és sokkal sikeresebb lesz.
Meddig érdemes bizakodni?
A születetten optimista emberek ügyesen veszik az akadályokat, épp ezért sokan próbálnak hozzájuk hasonlítani. Az erőltetett derűlátás és ennek fenntartása érdekében a gondok szőnyeg alá söprése azonban nem visz előbbre. Aki tele problémával folyamatosan mosolyog a tükörbe ahelyett, hogy szembenézne velük, és megoldaná azokat, előbb-utóbb nem lesz képes felállni, ha a padlóra kerül.
Remény helyett tettek kellenek
Életünk főbb területei: a szerelmi életünk, az egészségünk, az anyagi helyzetünk és a munkánk.
„Főként ezektől függ, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben – mondta Jamnik Judit mediátor. – Ha ezekről jó híreket hallunk, pozitív üzeneteket kapunk, azt örömmel elfogadjuk, hiszen vigaszt, támaszt és bátorítást adnak. Baj akkor van, ha elhisszük, ezekért semmit nem kell tennünk, elég a gondolatainkkal bevonzanunk azokat.”
Vagyis hiába képzeljük el magunkat gazdagnak, ha nem teszünk érte semmit, akkor hetek, hónapok múlva is ugyanott tartunk, ahonnan ki szeretnénk törni, és ekkor sokkal jobban fáj majd a tévedés.
Adjunk időt magunknak!
A veszteségek, kudarcok feldolgozásához idő kell. Ha ezt nem adjuk meg magunknak, hanem elfojtjuk érzelmeinket, hátha ezzel magunkhoz vonzzuk a boldogságot, akkor a lenyelt fájdalom később ugyan, de felszínre kerül.
„Az emberek úgy vannak összerakva, hogy a veszteségeket is ugyanúgy éljék meg, mint a boldogságot és harmóniát – mondta a szakember.”
Ezzel viszont mindig biztosak lehetünk abban, hogy a szomorúságot később valami jó követi majd.
Akkor jó az öröm, ha magától jön
Mindenki hallott már rossz viccet, amin udvariasan nevetnie kellett. Közben azonban magában pufogott, hogy milyen bosszantó az önjelölt mókamester. Ugyanilyen hatással vannak ránk a magunkra erőletett boldog gondolatok is. Ilyenkor ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, hogyan oldjuk meg a felmerült problémát, inkább belekapaszkodunk egy rózsaszín elképzelésbe, és várjuk, hogy történjen valami. Azonban, ha hagyjuk magunkat egy kicsit búslakodni, majd nekiállunk megoldani a problémát, akkor később szívből fog jönni a valódi megkönnyebbülés és boldogság.
Mit tegyünk a happy end kedvéért?
● Vizsgáljuk meg lelkierőnket. Életünk során gyűjtött tapasztalatainkból már nagyjából tudjuk, mennyit bírunk elviselni, és hol van az a pont, amikor tudjuk, jobb, ha feladjuk, pihenünk és sírunk egy kicsit.
● Sírjunk bátran, ha valami bánt! A könnyek nem csak a szemet tisztítják ki, hanem a lelket is. Az erős érzelmekre erős hormontermelés a válasz, ennek egy részétől a könnyek segítségével szabadulunk meg. Egy kiadós sírás után fizikailag és hangulatilag is sokkal jobban érezzük magunkat.
● A pityergés, esetleg dühös zokogás után tiszta fejjel tudjuk sorra venni felmerülő, nyomasztó gondjainkat. Ha ezekről készítünk egy listát, hagyjunk mellettük a papíron helyet, mert az összeírt, megoldásra váró feladatokat látva szinte azonnal megtaláljuk a keresett válaszokat is.
A babonások tudják?
Sokan babonából „nem kiabálják el” a várható jót, mert úgy gondolják, a kimondott, előre elképzelt öröm-teli befejezés nem szerencsés. Ők talán tapasztalták már, hogy többet ér a megfontolt tervezés, mint az álmodozás.
fotó: shutterstock
