Maga a név onnan ered, hogy a rendszer a fiókák fészekben való biztonságára hasonlít, hiszen a madarak is úgy nevelik a fiókáikat, hogy egyszerre csak az egyik szülő van a fészekben, a másik pedig táplálékot gyűjt. Ez a felállás a gyermekek számára stabil környezetet nyújt, és segít elkerülni a hétvégi szülők és osztott nyári szünetek által okozott problémákat. De vajon mennyire fenntartható ez a modell hosszú távon, és mik az előnyei és hátrányai mind a gyerekek, mind a szülők számára? Szakértőnkkel, Hennel Évával járjuk körbe a témát, aki mediátorként és mentálhigiénés szakemberként segíti a válófélben lévőket.
„A fészek-modell legnagyobb előnye, hogy a gyerekeknek nem kell állandóan vándorolniuk egyik szülőtől a másikhoz, így megmarad a fizikai stabilitásuk. A megszokott környezet, a rutinok, a barátok vagy a szobájuk nyugalma mind-mind segít abban, hogy kevésbé szenvedjék meg a szüleik válását. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a gyerekek érzelmi biztonsága nem helyhez, hanem sokkal inkább az elérhető, válaszkész szülőhöz köthető” – mondja a szakértő.
Átmenetileg jó lehet
A közös lakhely miatt a gyerekek és olykor a szülők is hiú reményeket táplálhatnak, hogy a család talán idővel újra egyesül.
„Az is előfordulhat, hogy a szülők közötti feszült viszony miatt a gyerekek továbbra is stresszt éreznek, még ha fizikailag egy helyben maradnak is. Emellett az új párkapcsolatok vagy testvérek érkezése további bonyodalmakat okozhat. A fészek-modell átmenetileg működőképes lehet, azonban hosszú távon nem fenntartható. A szülők számára segítség ez az élethelyzet abban, hogy a különválás után legyen idő megtalálni a következő ideális otthont, legyen idő a gyermekekkel való kapcsolattartás kialakítására, vagy abban, hogy a családtagok alkalmazkodjanak a különéléshez. Azonban alapvetően olyan szintű kommunikációt és együttműködési készséget igényel a fészek-modell fenntarthatósága, amire kevesen képesek. Gondoljunk csak bele, ha a felek azért válnak el, mert feltehetően nem tudtak együttműködni a házasságuk alatt, akkor hogyan várjuk tőlük, hogy ez jól működjön a válást követően? Az emberek különböző ütemben haladnak a veszteség-feldolgozásban a különválás után, és nem ritka, hogy a szülők nézetei és prioritásai az idő előrehaladtával más irányba változnak, ami szintén megnehezítheti a nesting működését.”
A szabályokban meg kell állapodni
A fészek-modell megkezdése előtt érdemes részletesen tisztázni – akár mediátor segítségével – és megállapodásba foglalni a szabályokat és a felelősségeket. Ki felel például a lakás karbantartásáért, ha valami elromlik? Milyen személyes tárgyakat hagyhatnak a szülők a közös otthonban? Ki vásárolja be a hosszú távú használati eszközöket? Ki takarít? Egyáltalán az új pár bemehet-e ebbe az otthonba?
„Ezeket érdemes előre lefektetni, hogy elkerüljük a későbbi konfliktusokat. Sőt, az idők során a szülőknek rendszeres megbeszéléseket kell tartaniuk, hogy mérlegeljék, mi működik jól a fészek-modell során, és kell-e valamin változtatni.”
Szintén kérdéses, mi történik, ha az egyik szülő új emberrel kezd találkozgatni. „Az új partner nem feltétlenül költözhet be a családi otthonba, hiszen az a gyerekek és a szülők közötti váltakozó életritmushoz van igazítva. Természetesen minden esetben a szülők közötti megállapodás tárgya, hogy ki mehet be az otthonba.”
A gyerekek biztonsága az első
A válásnál a gyerekek számára a legjobb megoldás az, ha a szülők képesek együttműködni és közösen dönteni a kapcsolattartási időkről.
„Vannak olyan családok, ahol a váltott elhelyezés kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a gyerek közel azonos időt töltsön mindkét szülőjével, máshol pedig az az ideális megoldás, ha az egyik szülőnél tölt hosszabb időt. Minden esetben azt szoktam hangsúlyozni, hogy a szülő az, aki legjobban ismeri a gyerekét, a család működését, ő tudhatja, hogy mi a jó számára. Érdemes a válás során mérlegelni ezeket a felállásokat mediátorral, hogy minden résztvevő számára a lehető legjobb döntés születhessen. Ez mind-mind élethelyzet, gondoskodás, kötődés és a lehetőségek mérlegelésének kérdése, de a legfontosabb, hogy a gyerekek érezzék, mindkét szülőjük szereti őket, és biztonságban vannak. A család egyéni körülményei és dinamikája fogja meghatározni, hogy a fészek-modell a szülők és gyermekeik számára hosszú vagy rövid távon beválik-e.”
Kiknél válhat be?
„Azoknak a családoknak jelent jó alternatívát, ahol a szülők képesek békésen és együttműködően kezelni a válást és a közös feladatokat. Ott viszont kevésbé, ahol nagyobb konfliktusok vannak, vagy az anyagi helyzet nem teszi lehetővé a több külön lakás fenntartását. A nesting nemcsak logisztikai, de anyagi kihívásokkal is járhat. Három otthont fenntartani: egyet a gyerekeknek, egyet-egyet pedig a váló szülőknek, anyagilag megterhelő lehet. Ha pedig csak egy plusz kislakásba távoznak a szülők, ahol a távol maradó időben felváltva élnek, az további konfliktushelyzeteket szülhet.
Családi ünnepek
A családi ünnepek, például a karácsony és a születésnapok különösen érzékeny időszakok lehetnek a fészek-modellben. Ilyenkor annak megszervezése, hogy a gyerekek mindkét szülővel külön is tudjanak ünnepelni, nagy rugalmasságot és jó kommunikációt igényel.
Akiket összehozott
Tápai Szabina és Kucsera Gábor is a fészek-modellt választotta. Náluk jól bevált, hogy a gyerekek maradtak a közös otthonban, a szülők pedig felváltva voltak velük. Időközben sikerült megoldaniuk a problémáikat, és ma már újra egy családként, boldogságban élnek.
Fotó: Gettyimages, Schumy Csaba,
