„A statisztikák szerint Európában minden negyedik 25–34 éves még a szüleivel él, Magyarországon ez az arány ennél is magasabb, így a második körös párkapcsolatok a fiatal felnőttek hétköznapjait is közvetlenül befolyásolják” – mondja Hennel Éva mediátor, mentálhigiénés szakember.
Az elutasítás nem a személynek szól
Sokan ilyenkor azon tűnődnek, miért utasítja el a gyermekük az új párjukat.
„A válasz általában nem a konkrét személyben rejlik, hanem abban, amit a jelenléte szimbolizál. A gyerek – akár fiatal felnőttként otthon él, akár saját családot alapított – gyakran veszteséget él meg, ha a szülei figyelme már nem csak rá koncentrálódik. Emellett ott van a lojalitáskonfliktus is:
sokan úgy érzik, ha elfogadják a szülő új párját, azzal elárulják a másik szülőt, főként, ha az elvált szülők között még mindig érzékelhető a feszültség.
A bizonytalanságot fokozza, hogy nincs igazán bevett minta az ilyen helyzetekre: a gyerekek, különösen, ha már felnőttek gyakran nem tudják, hogyan kellene viselkedni a szülő új partnerével – mondja a szakértő. – Az elutasítás a legtöbb esetben nem a párunknak szól, hanem azoknak az érzelmi folyamatoknak, amelyek ilyenkor aktiválódnak: a múlt meg nem gyászolt veszteségei, a családi rendszer megbillenése, az érzelmi bizonytalanság vagy akár a féltékenység is okozhat konfliktust.
Különösen intenzív lehet ez akkor, ha a fiatal még a szülői házban él, ezekben az esetekben az új partner jelenléte valóban közvetlenül érinti a mindennapokat.
Ezzel szemben, ha a gyerek már saját családot alapított, az aggodalmak inkább az ünnepek körüli logisztikára, az új nagymama vagy új nagypapa szerepének kérdéseire koncentrálódnak.”
Ezt olvastad már?
Mit tehetünk az elfogadás érdekében?
A legfontosabb, hogy ne siettessük a folyamatot.
„Az új partnert érdemes fokozatosan bevezetni a családba. Először kettesben beszélgessünk a gyermekünkkel, és jelezzük, hogy számunkra fontos ez a kapcsolat, majd tegyük lehetővé, hogy az első találkozás nyugodt környezetben történjen meg: egy közös kávé, séta vagy egy rövid beszélgetés alkalmasabb erre, mint az ünnepi vacsora. A kapcsolat fejlődésével jöhetnek a szépen, lassan bővülő közös programok, amelyekhez érdemes családi rituálékat is kialakítani. Az új partner pedig akkor segíti leginkább a családi viszonyok alakulását, ha türelemmel, külsősként kapcsolódik, és nem akar azonnal szülői vagy központi szerepet betölteni, hanem teret ad az ismerkedés fokozatosságának” – hangsúlyozza a szakember.
Természetes, ha néha úgy érezzük, tehetnénk még lépéseket a családi harmónia megteremtése érdekében. „A válasz sokszor nem egy újabb próbálkozás, hanem egyfajta elfogadás: megérteni, hogy a gyermekünk nem köteles szeretni az új társunkat, hanem elég, ha idővel képes udvariasan, tiszteletteljesen viselkedni vele. A cél nem a mély érzelmi kötődés, hanem a működőképes, békés együttélés. Ha a minimális udvariasság megvan, a kapcsolat működhet. Külső segítséget is lehet ilyen esetben igénybe venni családterápia vagy családi mediá-ció formájában. Amire mindenképpen szükség lesz: humor, türelem és idő, ugyanis a statisztikák szerint a sikeres mozaikcsaládoknak is átlagosan négy-hét évre van szükségük a stabilizálódáshoz.”
Határok, amelyek segítenek
A siker kulcsa az idő, az átlátható határok és az empátia.
„Az új pár beilleszkedése egy folyamat, amelyben a rugalmas, de következetes szülői jelenlét a leghatékonyabb védőfaktor mindenki számára. Egy felnőtt gyereknek joga van a saját érzései-hez és véleményéhez, de fontos felismerni, hol kezdődik a szülő személyes szabadsága és a döntési felelőssége. Ha azt szeretnénk, hogy a családi együttlétek és a hétköznapok nyugodtabban, gördülékenyebben alakuljanak, érdemes szeretettel, de határozottan kijelölni a saját határainkat” – teszi hozzá a szakértő.
Vétójog mindenkinek jár
- Egyeztessünk előre: már hetekkel az ünnep előtt beszéljük meg, ki mikor jön, hol alszik, miben vesz részt. Ez biztonságot ad mindenkinek.
- Válasszunk semleges helyszínt: ha attól tartunk, hogy egy közös vacsora otthon feszültté válik, menjünk inkább étterembe, így könnyebb időben, békében zárni az estét.
- Beszéljünk meg vétójogokat: egyes témák – például politika, volt partnerek, családi sérelmek – legyenek tabuk, ha ezek rendszeresen vitához vezetnek.
- Szánjunk külön időt mindenkire: legyenek külön programjaink a gyerekekkel és a párunkkal is.
- Kommunikáljunk asszertíven: törekedjünk arra, hogy őszintén, de tisztelettel fejezzük ki az érzéseinket és a szükségleteinket, miközben a másik nézőpontját is igyekezzünk megérteni.
Fotó: archív
