A színpompás évelőket érdemes külön ágyásban elhelyezni. Tarkabarka foltjuk remekül érvényesül a zöld babérmeggy, a sövény előtt vagy a kerítés mellett. Feldobhatjuk velük a gyepet vagy a házfal melletti területet. Nem igényelnek extra törődést, mindössze néhány dologra kell odafigyelnünk, hogy tündököljenek.
Árnyéklakók
A kevésbé napsütéses területekre leginkább az árnyliliomok, a páfrányok, a tűzeső fajtái és a hunyorok ajánlottak. Az erős fény károsítja a lombjukat, megégnek, barnulnak, hamar megcsúnyulnak. Szeretik a nedves, párás környezetet és azt is, ha ősszel a rájuk hullott falevelet takarásként rajtuk hagyjuk. Nyáron mindenképpen öntözést kívánnak, sőt, ha kerti tó, patak mellé ültetjük őket, akkor lesznek a legszebbek, legerősebbek. Érdemes a tövüket fenyőkéreggel mulcsozni, így könnyebben biztosíthatjuk a párás, nedves környezetet, hiszen a mulcs nem engedi kiszáradni a talajt.
Fényimádók
Napos területre lényegesen nagyobb palettából válogathatunk. Ültethetjük a cickafark különféle fajtáit, az őszirózsákat, a szirti ternyéket, a csarab fajtáit, a krizantémokat. Telepíthetünk gyűszűvirágokat, kokárdavirágot, napfényvirágot és mocsári hibiszkuszokat is. Ezek a fajok kifejezetten kedvelik a tűző napot, olyannyira, hogy sokuk csak akkor hoz virágot, ha ezt megkapja. Öntözésükről viszont a száraz nyári napokon gondoskodnunk kell. Természetesen az ő földjüket is takarhatjuk mulccsal, így takarékoskodhatunk a vízzel.
A leglátványosabb fajták
Ha szeretnénk, hogy az egész szomszédság tátott szájjal nézze a kertünket, a következő évelők közül válasszunk: karcsú hamuvirág, szarkaláb, virginiai veronika, kerti mályvarózsa. Ezek a növények, amikor virágoznak, akár egy-másfél méter magasra is megnőnek, mutatós blokkot képezve. Ráadásul mesebeli színekben pompáznak, nem véletlenül választják őket vezérnövényként látványos kompozíciókban. Igényeik nem térnek el a többi évelőétől, nyári melegben öntözés, a tél folyamán pedig komposzttal való takarás kell nekik, hogy meg ne fázzanak és kellő mennyiségű tápanyagot is kapjanak.
Szárazság
A szárazságtűrő csapathoz a varjúhájfélék tartoznak. Ilyen növény a pompás, a kaukázusi, a sárga, a magas varjúháj és még számos fajta. Ezek a növények a külsejüket tekintve leginkább a sivatagi pozsgás növényekre emlékeztetnek. Húsos száruk, levelük miatt jól bírják a vízhiányt is, így homokos területekre, öntözést nélkülöző kertekbe, tető- és sziklakertekbe is remek választásnak bizonyulnak. Lombjuk szinte a szivárvány minden színében elérhető, de a nyár közepén látványos virágot is hoznak, feldobva portánk összképét.
Így vészelik át a telet
Az évelő növény tavasszal kihajt, lombot nevel, virágba borul, termést érlel, majd a fagyokkal eltűnik a talaj feletti része, és a benne lévő gyökere, rizómája, hagymája, gumója telel át. Ezt a részét kell óvnunk a fagytól, hogy újra kihajtson. Takarásra azért ajánljuk a komposzt és marhatrágya keverékét, mert ebből a téli csapadék sok hasznos tápanyagot mos be tavaszig a gyökerekhez.
Szöveg: Kiszel Péter
