Szabó Pál cselekedetét, ha visszamegyünk a múltba, akkor értjük meg igazán. Tizenegy évvel ezelőtt született ugyanis Pál kislánya, ami nagyon nagy örömet hozott a családba. Csakhogy amikor a gyerekorvos meglátogatta őket, és megvizsgálta az újszülöttet, szívzörejt hallott. Rögtön azt javasolta, vizsgáltassák ki alaposan. Így kerültek az Országos Kardiológiai Intézet gyerekosztályára. A beutaló doktornak igaza lett, a kislány majd fél évig volt kórházban, több szívműtéten esett át, mire hazaengedték. Szasó, ahogy a barátai hívják Pált, pedig az itt töltött hosszú hónapok alatt szembesült azzal igazán, hogy milyen az élete a gyógyulásra váró gyerekeknek a zárt falak mögött.
Először játékokat vitt
„Mi alig mozdultunk el a kislányunk mellől, de akadt olyan szobatársa, akiről a betegsége miatt lemondtak a szülei, senki sem látogatta – emlékszik vissza az apuka. – Amikor csak tehettem, pici apróságot nekik is vittem, karácsony előtt pedig többüknek csempésztem játékot az ágyuk sarkára. Azt akartam, hogy örüljenek, hogy ne a betegség vagy a fájdalom határozza meg a napjukat.” Amikor Szasó végre hazavihette a kislányát, akkor sem feledkezett meg az itt töltött időről. A jó szíve visszahúzta, és amikor tehette, meglátogatta az osztályt. Gyerekjátékokat vitt, mesekönyveket, kinőtt ruhákat, aztán beszerzett egy tévét, majd egy mosó- és szárítógépet. Mindig azt, amire szükség volt. „Nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy milliomos vagyok, és hóbortból jótékonykodom – szögezi le. – Panellakásban élek, egyszerűen, de amit megtehetek, azt a mai napig megteszem. Két beteg kislány például állandó pártfogoltam. A közösségi oldalon láttam, hogy a kislányom orvosa, dr. Prodan Zsolt főorvos úr egyszer megosztott egy videót. Amerikában egy kórházban a gyerekek miniautóval gurultak a műtőbe. Már akkor szöget ütött a fejembe, hogy lehetne így itthon is. Hónapokig dolgoztam rajta, míg sikerült összehozni. Egy barátom, aki háttérben akart maradni, segített az anyagiakban, én szerveztem, szereltettem, végül beszállítottam az osztályra a tűzpiros cabriót. Az egész kicsiknek elég beülni, egy felnőtt távirányítóval irányítja a járművet, de a nagyobbak kormányozhatnak, nyomhatják a gázpedált, és még zenét is hallgathatnak vezetés közben.”
Ott lesz a piros autó?
A piros kis autó épp töltőn van a kórházi folyosón, amikor újabb kisgyerek érkezik, hogy kicsit beleülhessen. Balázs egy hete került a kórházba, nyitott mellkasi műtéten esett át. A hároméves kisfiúnak anyukája mesélt az autóról. „Az interneten láttuk meg a kisautót, akkor már tudtuk, hogy ide fogunk jönni műtétre – avat be a részletekbe Vermesné Krisztina. – Balázs teljesen odáig volt érte, mindig megkérdezte: ugye ott lesz a piros autó? Bár bevallom, a zajtól, ahogy működik, először megijedt, ugyanis olyan, mint egy igazi járgány: dudál, brümmög, szinte süvít. Azóta vettünk neki egy játékautót, annyira megszerette.” A magyar műtéti rend szerint a gyerekek nyugtatózva mennek a műtőbe, ezért az eredeti elképzelés kissé módosult. Az autó nem a műtétig gurul, hanem a folyosón száguldozik. „Lassan kabalája lesz a kórháznak – mondja dr. Prodan Zsolt szívsebész, az osztály főorvosa. – Amikor egy éve megosztottam a videót, egy barátom rögtön felhívott, hogy nekünk ad egy pedálos Moszkvicsot, de itt mindig annyi tennivaló van, nem tudtam érte menni. Aztán egyszer csak beállított Szasó, egy barátjával cipelve a 40 kg-os vadi új Mercedest. Meseszép volt, és rögtön tudtam, hogy ebbe a különleges gyerekuniverzumba jó helye lesz. A gyerekek még varázslatos világban élnek, másképp látják a körülöttük lévő környezetet. Ha anyu, apu nincs itt, minden sokkal gyászosabb. Általában panasz nélkül jönnek, megelőző műtétet végzünk, nem érzik rosszul magukat, nem tudják, hogy mennyire betegek. Ez a kis autó könnyebbé tesz egy vérvételt, egy röntgent, ami mumusa a gyerekeknek. A várakozást, a fájdalmat is feledteti. Olyasmi, mint a mutatócsel a kosárlabdában: segít elvarázsolni őket, van mire várni, vágyakozni. Műanyag, könnyen tisztít-ható, bele sem lehet kötni.” Az a kérdés, hogy csak a fiúk játszanak-e vele, nagy derültséget okoz. „A lányok is imádják! – mondja a főorvos úr. – A legjobban mégis a zárkózott, félszeg, hallgatag gyerekekre hat, egyszerűen kimenekíti őket a kórházi létből. Az a kis macera, amit ez a jármű okoz, semmi ahhoz képest, amit ad. Messze felülmúlta a várakozásunkat.”
A piros autó kiváltságai
Az adományautóval nem gond a parkolás, hol az első emeleten, hol a másodikon várakozik az utasára. A nővérek is megadóan fogadták be a négykerekűt, tudják, hogy milyen sokat jelent a gyógyulási folyamatban. Annál jobban féltik a szülőket, akiket egyre másra figyelmeztetnek. Csak a piros autó élvez kiváltságokat! Amióta fizetős parkolói övezetté alakult a kórház környéke, a közterületesek a kórház előtt naponta osztogatják a Mikulás-csomagot, és a kerékbilincs is sokszor csattan. Remélik, hogy legközelebbre ez is megoldódik, hiszen egy aggódó, beteget hozó szülőnek a közeli, biztonságos parkolás a való életben nagyon fontos.
