Riportok

„Ma is megmenteném a bajba került kalauz életét”

Csupán négy hete, hogy Simon Nándor katonának állt, mikor puszta kézzel megfékezett egy utast, aki a vonaton, késsel támadt a kalauzra.
hőstett kalauz katona katona mentette meg a kalauzt simon nándor virág márton megmentő

A Hajdú-Bihar megyei Pocsajra csak nem akart megérkezni a tavasz. A bolond szél, mint valami haragos isten, vadul hajtotta, kergette a felhőket, tépte, cibálta a fák koronáját. „Apa, ébredj! Apa kelj fel, hallod, játssz velem!” – kérlelte Simon Nándort a kétéves kisfia, Dénes. Reggel fél hét volt. A férfi aludt volna még, de a gyereknek nem tudott ellenállni. Elmosolyodott, mennyivel jobb erre az édes, csilingelő hangra ébredni, mint Szentendrén, a honvédség Altiszti Akadémia kiképzőjének erélyes parancsára. Eszébe jutott, hiszen húsvéthétfő van, nosza, kiugrott az ágyból, indult a kölniért, hogy kisfiával meglocsolja a feleségét. Déneske csak annyit kérdezett: szabad locsolni? És már fújta is a kölnit az anyjára, aki kacagva, erőtlen tiltakozással bújt a paplan alá. A délelőtt gyorsan elszaladt. Mire a férfi rendet rakott az udvaron, már el is készült az ebéd. Az asztalon a kedvence várta: almaleves, rántott hús rizzsel és uborkasalátával. Ebéd után Nándor elővette az utazótáskát, pakolni kezdte a holmiját. Déneske tudta, mi következik, incselkedve az apja ölébe ült, kérlelte, játsszon vele. Húzta az időt. A férfi szíve megsajdult, de indulnia kellett, hogy időre visszaérjen a szentendrei akadémiára. Amikor eljött a búcsú pillanata, a kisfiú szája sírásra görbült.

Folytatás a Meglepetés magazinban!

Akciós előfizetési ajánlatunk

Video