Csak a villamos éber hajnali 6 előtt néhány perccel a fővárosban; a rajta lévők arcán pedig itt-ott még az is látszik, hol gyűrte meg a párna az éjjel. Még szép, hogy a Komjádi úti megállónál egyből szemet szúr a mosolygós Tóth Tamás fizimiskája. A 26 éves úszó élete első csatáját már az anyaméhben meg kellett vívnia; igaz, akkor veszített. „Nem egy hibás gén, hanem egy szörnyű véletlen miatt lettem parasportoló – kezdi történetét a fiatal. – A köldökzsinór rátekeredett a csuklómra, és elszorította a vérkeringést, így nem fejlődött ki a kézfejem. A szüleim a születésemkor szembesültek azzal, hogy mi történt. Szó szerint sokkot kaptak. Édesanyám viselte nehezebben a helyzetet, kétségbeesésében mindent megpróbált: a legjobb orvosokat kereste meg, hogy segítsenek, de nem lehetett. Volt olyan professzor, aki azt javasolta, hogy majd a lábujjamat ülteti át a kezemre, hogy legalább fogni tudjak vele – idézi fel Tamás.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
