Riportok

„Félmillió fakanalat biztos készítettem!”

A századfordulótól egészen az 1970-es évekig az egész falu fakanalat készített. Ma már csak hat-hét család foglalkozik vele, és csak két idős nő tudja, hogyan készül kézzel az igazi fakanál: legyen szó huszonöt centisről: láboshoz; vagy méteresről: bográcshoz. Nágel Józsefné, Margit néni mutatta meg a „kana” csinálást.
bükk fahasáb fakanál kézzel készült fakanál margit néni mátrakeresztes nágel józsefné papp noémi

Mátra alján, faluszélen… pontosabban Mátrakeresztes ófalusi részében lakik Nágel Józsefné, Margit néni a családjával. Az udvaron hatalmas fahasábok, a kérgéről lehet látni, melyik bükk, fenyő vagy gyertyán. A kakas jóízűen kukorékol és peckesen jár a portáján, még ő is büszke az itt folyó munkára. Nem csoda, Margit néni az egyike azoknak, aki beleszületett a mesterségbe, gyerekkora óta kanalat készített, s mai napig kikerül a keze alól egy-egy darab. „A szüleim, ahogy mindenki a faluban, kanálkészítésből éltek – emlékszik vissza a 81 éves Margit néni. – Leginkább télen foglalkoztunk ezzel, nyáron csak estefelé, mert akkor, aki tudott, napszámba ment az erdőbe. A fa akkor jó, ha télen vágják ki, akkor alszik, több hónapig lehet belőle kanalakat kivenni. De csak a bükkből! Ez keményfa, jól megállja a helyét a konyhában, ahol víz, forróság is éri. Aki gyengébbet választ, annak az eszköz vége szálasodni fog, eltörik, görbül. Aki nyírfából faragcsál, az lesz a kontár. A bükk hasadós; mint a kártyalapok, úgy válik el, de csak fertályba (negyedbe) szabad vágni, szálirányba, mert a közepe ennek sem jó kanálnak” – magyarázza lelkesen a nénike.

Folytatás a Meglepetés magazinban!

Akciós előfizetési ajánlatunk

Video