Elfér még a pulóver és a kiskabát is, hiába járunk már majdnem májusban, amikor az interjú készül. A hűvösebb idő ellenére egymásnak adják a kilincset a vendégek az apró fagyizóban, a Csömöri úton. Időnként elered az eső, máskor kisüt a nap, az emberek mégis úgy állnak sorban Fazekas Ádám fagylaltjáért, mintha boldogságot mérnének a tölcsérbe.
„Ebédet hoztak a törzsvendégeim”
Nem igazán tud egy mondatot végigmondani úgy, hogy közben ne köszönne ki egy-egy törzsvendégnek, mindenkit széles mosollyal fogad. Világbajnokság ide vagy oda, biztos vagyok benne, hogy a környéken élők, sőt a messzebbről érkezők is a fagyiba kevert életvidámság miatt jönnek, mert minden adagban érzik a mindössze 32 éves fagyimester hitvallását, aki azt szeretné, hogy tőle legyen finom a fagylalt.
Hozzászokott a vendéglátáshoz, három évig ő maga állt a pultban, ennek köszönhetően pontosan tudja, mire vágynak a vendégek.
„A legfontosabb, hogy azt adjuk, amit kínálunk, tehát a málnafagyi tényleg málnából legyen, és ne adalékanyagokból, ezért ragaszkodom a természetes alapanyagokhoz. De nem lehet elfeledkezni az emberi tényezőről sem, mert a fagyizáshoz igenis hozzátartozik, hogy egy kedves mosoly és vidámság fogadja a vevőt. Én is csináltam egy ideig. Olyan bensőséges viszony alakult ki a törzsvendégekkel, hogy rendszeresen hoztak ebédet, igyekeztek mindig meglepni valamivel. Lassan viszont felőröltek az intézendők, és amikor eljutottam arra a szintre, hogy anyukámnak kellett figyelmeztetnie, hogy mosolyogjak, akkor tudtam, hogy kicsit pihennem kell. És persze dolgozni is, hiszen nem a mosolyommal nyertem meg a bajnokságot. Amire egyébként, ha tudom, hogy nyerek, nem megyek el. Hatalmas felelősség egy ilyen cím, azóta mindenki árgus szemekkel figyeli, hogy na, mit alkot a világbajnok fagyi készítője” – emlékszik vissza a megterhelő időszakra Ádám, aki a kezdetekről is mesél.
„Pékcsaládba születtem, a szüleim hatalmas szívvel működtetik a családi vállalkozást. Ahogy minden ilyen esetben, nálunk is úgy volt, hogy majd a testvéremmel közösen mi visszük tovább, ezért figyeltünk, tanultunk, mi is kivettük a részünket a munkából. De ha valami biztos volt az életemben, akkor az az, hogy nem akarok pék lenni. Nehezen fogadták el a szüleim, hogy másik utat választottam, de akkor úgy éreztem, ha még egy évet lehúzunk együtt a pékségben, akkor többé nem ülünk le együtt a családi asztalhoz.”
Nem fogyott ki a pisztácia
Nem, nem a legendás mondat: „a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt” inspirálta Ádámot, egyszerűen a magok iránti szeretete hajtotta a világbajnoki címet nyert édesség felé, ami valójában inkább sós, mint édes. A 2021-es Gelato Festival World Masters elnevezésű nemzetközi versenyen lett bajnok a tonkababos málnavelővel és ostyával tálalt, enyhén sós pisztáciafagyi, mely a többi Fazekas-fagylalthoz hasonlóan teljesen természetes alapanyagokból készült.
Hat négyzetméterről indult
Az elhatározást tett követte: Ádám elvégzett több fagylaltkészítő képzést, majd megnyitották az első fagyizójukat Alsónémediben, szintén családi vállalkozásban. Nem volt semmilyen meghatározó, gyermekkori, fagyihoz fűződő élménye, egyszerűen csak így alakult, a hideg nyalánkság felé terelte az élet.
„Egy hat négyzetméteres faházikó volt, a biciklitárolónkat alakítottuk át. Rajtam kívül senki nem hitt benne, hogy működni fog, de igazam lett, mert hatalmas siker volt a faluban a Fazekas-fagyi. Ezt is szeretném vinni a végsőkig, hogy tőlem legyen finom a fagylalt, attól a hittől és lelkesedéstől, amit belerakok” – emlékszik vissza a kezdetekre.
Onnantól pedig egyszerűen nem volt megállás. Az elejétől kezdve biztos volt benne, hogy csakis természetes alapanyagokból szeretne dolgozni, ehhez pedig a végsőkig tartja is magát.
„Nálam nem úgy készül a fagylalt, hogy egy alapmassza egyik felét vaníliával, a másikat csokival ízesítem, hanem minden terméknek külön receptúrája van. Meg kellett dolgozni érte, hogy elérjem azt a minőséget, amit megálmodtam: több mint másfél tonna fagylaltot teszteltünk el, mire jó lett, de sosem csüggedtem. Az anyukámtól hozom ezt a lelkesedést, nálam egyszerűen nincs olyan, hogy valamit kitalálok, és nem működik. Kivéve talán a feketeszezámmag-fagylaltot, ez volt az egyetlen, ami úgy ment ki a pultba, hogy kitaláltam, de nekem nem ízlett.”
Fagyi uborkából és jalapenóból
Az elvadult ötletek sosem hagyják nyugodni, mindig van valami új, amit kitalál. A tonkababos málnavelővel és ostyával tálalt pisztáciafagyi enyhén sós ízével a világbajnoki címig repítette a mestert, de egészen elképesztő kreálmányokon is gondolkodik.
„Egy közelgő főzőversenyre kovászosuborka-fagyit fogok készíteni, marhapörkölt mellé tálaljuk majd. De jalapeno paprikából is készítek fagylaltot, mangóval párosítva egészen új ízélményt jelent. A közönség megszokta a különleges ízeket, ugyanúgy kérik a fetasajtos fagyit is, mint a világbajnok pisztáciát. Nekem ez igazi művészet, nem is munkának nevezem, hanem alkotásnak, ilyenkor egyedül szeretnék lenni. Volt olyan barátnőm, akivel azért lett vége a kapcsolatunknak, mert megelégelte, hogy hajnali háromkor az avokádós citromfagyi ötletével ébredtem, és nekiálltam kidolgozni.”
A budapesti és a rétsági cukrászdában, valamint az üzemben együtt 15-20 ember vezetőjeként irányítja a vállalkozást, és ragaszkodik is hozzá, hogy vezető legyen, ne pedig főnök.
„Én attól is boldog vagyok, ha beállok mosogatni, pedig nem volt ez mindig így. Tizenhat évesen csak a kvadozás érdekelt, nem akartam dolgozni, most viszont el sem tudom képzelni az életemet hátradőlve. Az álmom az, hogy néhány éven belül sajátmárkás, természetes anyagokból készült jégkrémeket csináljak és forgalmazzak.”
Szöveg: Kőváry Anett
Fotók: Csibi Szilvia
