Katalin egy szomorú, ám nem ritka történettel kereste meg szerkesztőségünket. Az 52 éves ruházati eladóként dolgozó nő borzasztóan megbántotta a kolléganőjét és egyben jó barátnőjét azzal, hogy kifecsegte egy titkát a munkatársaknak.
„Timivel majdnem tíz éve dolgozunk egy helyen, és azóta szépen lassan össze is barátkoztunk. Egymás családját is jól ismerjük. Alig volt köztünk valaha konfliktus, de most miattam van mosolyszünet” – meséli Katalin. – „Timi elárulta nekem, hogy új munkát keres, mert szeretne feljebb lépni, de itt nincs lehetősége rá. Azt is elmondta, hogy már van egy befutó helye, és ha minden jól megy, hamarosan fel is mond, de még nem látta a szerződést, és addig nem akar lépni. Át sem gondoltam az egészet, de egy ebéd során – amikor Timi szabadságon volt – ezt elmeséltem a többi lánynak a munkahelyen, akik továbbadták a főnöknek. A vezető másnap behívta Timit magához, és egy roppant kellemetlen beszélgetés lett belőle. Sajnos a legrosszabbul sült el az egész, mert végül nem kapott reményei szerinti ajánlatot a másik helyen, így maradt, de a főnök azóta is fúj rá, kellemetlenül beszél vele, és érezhetően jobban is terheli. Nem akartam ekkora galibát okozni, és Timi barátsága is hiányzik. Próbáltam munka után elhívni egy kávéra, de határozottan visszautasított. Azt érzem, soha nem fog megbocsájtani nekem. Miért pletykáltam egyáltalán?”
Nem összekeverendő a fúrással
Ha elsőre azt gondolnánk, hogy a pletyka rossz, és sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne az életünk nélküle, tévedünk. Dr. Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológustól – aki kommunikációs szakértő és pletykakutató is – megtudtuk, hogy a pletyka több tízezer évre vezethető vissza, és többek között a közösség összetartását és az együttműködését támogatja – tehát fontos szerepe van az életünkben.
„A pletyka azért tudott fennmaradni az idők során, mert van egy rekreációs funkciója is, tehát élvezzük is. És még egy fontos szerepe van a szóbeszédnek, ami nem más, mint a gyorsan terjedő információ, hiszen más fórumokon keresztük jóval lassabban megy el A-ból B-be” – árulja el a szakértő, aki azt is hozzáteszi, hogy a pletykát sokan összekeverik a rágalommal, az intrikával, a bullyinggal (hosszabb időn át elkövetett, bántalmazó cselekvéssor) és a mobbinggal (munkahelyi zaklatás).
A pletykát ezektől egy nagyon fontos dolog, mégpedig a szándék különbözteti meg! A fúrás mögött van egy szándék, a pletyka mögött nincs ilyen, és ráadásul úgy terjed, hogy minden lépésnél átalakul. Vegyünk egy példát rá! Ha teszem azt valaki azt mondja az egyik kollégáról, hogy szerinte rosszul végzi a munkáját és ezért ki kellene rúgni, az fúrás, nem pletyka. A másik fontos része, hogy a rágalomról törvény született, tehát büntethető, a pletykánál nincs ilyen, ezért ebből is látszik, hogy egy jóval ártatlanabb szokás.
Csak biztonságos környezetben
Ahogyan Katalin esete is bizonyítja, néha azt érezzük, jobb lett volna lakatot tenni a szánkra. De akkor mégis hogyan pletykálhatunk úgy – engedve az ősi ösztönnek –, hogy ne származzon belőle baj? Dr. Szvetelszky Zsuzsanna azt mondja, hogy biztonságos környezetben beszéljünk és csak biztos információkat adjunk tovább. Amennyiben olyan emberek vesznek minket körül, akiket alig ismerünk, vagy alapvetően nem is bízunk meg bennünk, akkor inkább csevegjünk velük az időjárásról, a nyaralásról vagy filmekről. Továbbá, ha valamiről nem vagyunk 100%-ig megbizonyosodva, tartsuk magunkban, és csak akkor adjuk tovább, ha meggyőződtünk az információ igazáról.
Kérjünk bocsánatot!
Kik szeretnek pletykálni, vagy kik azok, akik hajlamosabbak rá? Sokan azt hiszik, hogy azok az emberek fecsegnek leginkább, akik imádnak a társaság középpontjában tündökölni. A szakértő elárulja, hogy ez nem feltétlenül igaz.
„A pletykálás a jó memóriájú emberekre jellemzőbb, és azokra, akik nem sajnálják rá az időt és az energiát. Nem a szereplés fontos nekik, hanem az, hogy fontosnak tartsák őket a közösség tagjai, de az is igaz, hogy egy extrovertált személyiség szívesebben pletykál, mint egy introvertált” – teszi hozzá a pletykakutató, akit arról is kérdeztünk, mit csináljon az olvasónk, Katalin, vagy más egy ilyen kellemetlen élethelyzetben.
„Ugyanazt tegyük, mintha elrontottunk volna valamit a munkában, vagy kiment volna egy fontos dátum a fejünkből. Hívjuk fel a másikat (vagy ha nem áll szóba velünk, írjunk neki levelet), és mondjuk el, hogy nagyon elszúrtuk a dolgot, és bocsásson meg nekünk. A legjobb ilyenkor a transzparencia, mert ezzel rövidre is zárjuk a dolgot, mielőtt új információk kelnének lábra” – javasolja a szakértő.
Tagadás helyett saját történet
De nézzük a másik oldalt: mit tehetünk, ha mi váltunk egy pletyka áldozatává? „A legjobb, ha unottan legyintünk rá, mert ha tagadjuk, azzal csak megerősítjük a szóbeszédet. Ha például azt terjesztik rólunk, hogy vettünk egy luxusautót, mikor ez nem igaz, akkor beszéljünk arról, hogy mennyire szeretjük azt a buszjáratot, amivel a munkába járunk. Tehát ne azt tagadjuk, hogy micsoda luxusban élünk, hanem azt mondjuk, hogy mennyire kényelmes és gyors a buszjárat, vagy hogy kerékpárral is nagy élmény az utazás. Fontos, hogy nem a szóbeszédet kell tagadni, hanem helyette egy saját narratívát kell terjeszteni” – mondja dr. Szvetelszky Zsuzsanna.
És még egy fontos kérdés!
Hogyan lehet leszokni a pletykálásról, vagy egyáltalán le kell-e? A szakértő így válaszol:
„A kérdés itt az, hogy le lehet-e szokni a kommunikációról és a közösségről? Minél pletykásabb valaki, annál nehezebben áll ellen a kisértésnek, de ha ezzel nem árt a közösségnek és a kapcsolatainak, nyugodtan élhet vele.”
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Gettyimages
