Mónika (49) hat évvel ezelőtt regisztrált Kata Társtaláló Irodájában, és akkor már közel tizenegy éve volt egyedül. Korábban próbálkozott több online ismerkedős oldallal is, de egyiket sem érezte magához közel.
„Rögtön felhívott, nem írogatott”
„Már agyonnyúzott a családom, így beadtam a derekamat, és regisztráltam Katához – ez volt az akkori születésnapi ajándékom. Úgy voltam vele, hogy én szívesen jelentkezem, de nem vagyok hajlandó keresgélni. Ha valaki itt rám talál, akkor örülök, de ha nem, akkor nem. Kaptam néhány e-mailt, megkeresést az évek során, de csak Attilával találkoztam személyesen, és erre tulajdonképpen hat évet vártam. Nagyon szimpatikus volt benne, hogy nem írogatott, hanem rögtön felhívott” – meséli csillogó szemekkel az ingatlanfejlesztőként dolgozó Moncsi. Majd kedvese gyorsan át is veszi a szót.
„Én is belevetettem magam régebben a netes párkeresésbe, de idegen számomra az a világ. Rendkívül felszínes az egész, csak a külsőségek számítanak, illetve minden cseten megy, amit nem szeretek. Azt vallom, hogy minden élőben derül ki a másikról, ezért a sokáig tartó üzengetést nem tartom jó ötletnek. Kánya Katát az egyik kollégám ajánlotta, bementem, regisztráltam, majd egy fotózásra is vissza kellett mennem. Mind a két alkalommal kiválasztottam Moncsit az albumokból, és bár összesen öt hölgyet jelöltem meg, csak vele találkoztam” – emlékszik vissza a kezdetekre az 55 éves Attila.
Moncsi hozzáteszi, hogy a párja előnyből indult vele szemben, hiszen látott róla képet, de ő egyáltalán nem. Persze aztán Attila is küldött egy fotót magáról, és bár Moncsinak képen nem annyira tetszett, adott neki egy esélyt, és milyen jól tette! A fricska az egészben, hogy már Attila sem emlékezett pontosan választottja külsejére, mert az irodából nem hozhatott el fotót. Tehát mondhatjuk, hogy az első randevú „lutri” volt mindkettőjük számára, de azon az esős, májusi napon mégis eldőlt a sorsuk.
Mosással indult a bemutatkozás
„Kora délután találkoztunk, és addig beszélgettünk, míg este ránk nem zárták a kávézót. Onnantól telefonon keresztül folytattuk a beszélgetést, és azóta nincs nap, hogy ne tudnánk egymásról. Folti barátságos kutyus, de elsőre azért sokszor bizalmatlan, megugat embereket. Attilát rögtön megszerette, és azóta is imádják egymást.”
Moncsinak két felnőtt, egy 29 és egy 25 éves fia van, és nekik is viszonylag hamar, júniusban bemutatta a választottját. „A találkozás remekül sikerült, és a fiúk most is örülnek a boldogságunknak” – mondja Moncsi, aki azt is elárulja, hogy kedvese nem semmi körülmények között mutatta be a családjának.
A részleteket már a férfi meséli el.
„Erdélyi származású vagyok, kereskedelemmel foglalkozom, ingázom Kolozsvár és Budapest között. Moncsit meghívtam az egyik kollégám gyerekének a keresztelőjére, akinek én lettem a keresztapja. Szóval így akartam Moncsit bemutatni a kollégáimnak, de előző nap elmentünk kirándulni” – teszi hozzá Attila, majd Moncsi gyorsan folytatja a történetet.
„Mondta, hogy hozzak sportos cuccot is. Vittem egy fehér cipőt és nadrágot, és elmentünk a Tordai-hasadékba túrázni. Életemben nem áztam el úgy, és nyakig sárosan érkeztem meg Attila anyukájához. Rögtön elnézést kértem a kinézetemért, és megkértem őket, hogy hadd mossam ki a ruháimat” – meséli nevetve.
Szülőket is kapott a sajátjai helyett
„Másnap mentünk a keresztelőre, Attila azt mondta, jól vettem az »akadályokat«, pedig még az indulás előtti napon sem voltam biztos abban, hogy elmegyek vele. A gyerekek és a barátnőm biztattak, hogy vágjak bele, és ha nem érzem jól magam, majd értem jönnek. Csak mondom, hogy egy hatórás autóútról beszélünk, de másnap mindenkit értesítettem, hogy minden rendben van” – fűzi hozzá Moncsi. Hozzáteszi még, hogy nagyon boldog, mert Attila édesanyjával, édesapjával és testvéreivel kapott egy családot is, mivel ő nagyon fiatalon elvesztette a szüleit. Mindig nagy szívfájdalma volt, hogy nem oszthatja meg szüleivel az életét, de úgy érzi, ez is sorsszerűen történt az ő kapcsolatukban. Attila viszont kapott két fiút Mónival, akiket bár nem nevelhetett, közel érez magához.
„Van egy közös, szőrös gyerekünk, a Folti, de majd kapunk egy unokát is” – fűzi hozzá Attila, aki azt imádja, hogy szerelme a motorozásban is partnere.
„Anyukám abban reménykedett, hogy majd lesz egy nő, aki lebeszél róla, hát ez nem sikerült, mivel Moncsi is motorozott korábban. Sőt, még a vitorlázást is bevállalja úgy, hogy alapvetően víziszonya van. Egyelőre a Balatont hódítottuk meg együtt, jövőre a tengerre készülünk, de egyértelműen Folti a kapitány – elöl ül, és figyeli a hullámokat” – simogatja meg a kutyust. Moncsi kedvesen hozzáfűzi:
„Boldogok vagyunk, pedig sok mindenben kell még összecsiszolódnunk, de mivel szeretjük egymást, minden probléma áthidalható és megoldható.”
Az is kiderül, hogy az első közös karácsonyukat Erdélyben tervezik, és Moncsi izgatottan várja, hogyan zajlik egy népes családban ez az ünnep. „Őszintén bevallom, hogy nincs is jó karácsonyi élményem, ezért el sem tudom képzelni, milyen lesz egy húszfős családban megélni a szentestét. De valamiért azt érzem, ebben sem fogok csalódni.”
Hogyan ismerkedjünk?
A május óta összetartozó pár azt javasolja minden társkeresőnek, hogy legyenek nyitottak és pozitívak, a férfiak pedig merjenek kezdeményezni. Szerintük nem szabad pusztán a külsőségek alapján ítélni, igenis találkozni kell egymással! Lehet, hogy nem az első lesz a befutó, de a személyes randevú nagy löketet, energiát adhat a többi randira is.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Ambrus Marcsi, privát
